Sosem volt a miénk, de nem volt elzárva előlünk. Bicske lakóinak fontos volt ez a hely. Ezer történet, köztük számos nem publikus kötődik hozzá, Kellene egy folyton bővülő online galéria az elvesztett Erőmű-tóról és környékéről. Egy olyan kiállítással is tartozunk a mi elvesztett helyünkért, amelynek során az intézmény - veszi a bátorságot - és meghirdeti, hogy szívesen fogad képeket, tárgyakat, történeteket, érzéseket, nyilatkozatokat leírva vagy akár kamera előtt elmondva. Ez segíthetne abban a bennünk élő gyászban, amit a terület elzárása jelent. illetve a sajnálkozás, hogy vajon az árverésen miért nem lehetett Bicskéé az, ami ha jogilag nem is, de gyakorlatilag mindig is Bicskéé volt. 

A Bicskei Szó lehetőleg jpg formátumban és közepes méretben kéri a fotókat. Szkennelésben tudunk segíteni.   

A legelső képek Kis Ádám fotói. Egy természetjáró, aki ötven éve járja a környéket és a számára legszebb, legsokatmondóbb látványokat nem tudja  otthagyni rögzítés nélkül. Ezekkel a szünetekkel Ádámék Dió nevű kutyája teljesen egyetért, lógó nyelvvel támogatja, mintha bólogatna is, nagyokat lélegzik, mérsékelten forgatja a fejét és pislog. Mondhatni exponál, mint gazdája.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.