A Magyar református templomok című kétkötetes mű (Athenaeum, 1942) tegnap került a kezembe egy Margit körúti antikváriumban.   

A kép miatt református atyámfiához - régi baráthoz fordultam. Sosem láttam ugyanis a toronyhomlokzat felőli ajtaját, de még az is furcsa volt a képen számomra, hogy az egykori református iskola, később középiskolai kollégium, mai zeneiskola főfala ilyen nagy teret enged, mint amit a fénykép mutat. Az utcáról nem látok be. Ez a válasz érkezett: “Szerény véleményem szerint igen. Mi sosem használtuk. Használhatta főleg a harangozó régen, gondolom. Vagy hajdan tanulók a szomszéd épületből. Arra emlékszem, hogy amikor konfirmáltunk, akkor nyitva volt.”

Aztán megkérdeztem a templomhoz még régebb óta és talán még erősebb szálakkal kötődő bicskei úrtól: “Igen.”  Vagyis két ajtóról tudtam, de három van.  Áldás, békesség. 

Ez már jó néhány órája olvasható volt, amikor kedves olvasónk jelentkezett:  "A ref.templom torony alatti ajtaját rendszeresen használják. Én már többször is mentem be ill. ki rajta. Istentisztelet, egyéb rendezvény alkalmával. Azok használják, akik a templom azon harmadában, vagy a karzaton óhajtanak ülni.

Leírtam már egy helytörténeti tárcában, hogy Füle József tiszteletes úr 60 évig szolgált Bicskén. Mivel "ismertem" őt személyesen gyerekkoromból katolikus létemre, - - pontosabban emlékszem rá -, ismét rácsodálkoztam, hogy 83 éve vagyis 1942-ben is ő volt Bicskén a református lelkipásztor.  Aztán utánanéztem megint - 1921-ben, 104 éve kezdett itt! 1982-ben hunyt el az 1894-ben Cegléden született férfiú. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.