A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Földrajzi, történelmi, irodalmi érdeklődésünk és meglehetős helyismeretünk, Vértes imádatunk dacára teljes meglepetés volt, amikor ezt a templomromot felfedeztem egy részletes online térképen és útitársam figyelmébe ajánlottam.
Ha Csákvár után eléritek a zámolyi-csákberényi-gánti körforgalmat, akkor abból Csákberény felé távozva - jobbra a legelső dűlőútra kell bemenni és arról nem kell letérni. 300 méteren belül eléritek a dombocskát, amin ez a rotunda vagy körtemplom épült közel ezer éve. Zámolyhoz tartozik. 600 méterre fekszik a körforgalomtól, amin már ezerszer áthaladtunk. Semmilyen turista jelzés nem vezet a romhoz, így talán jobb is. Ez a zámolyi szőlőhegy. Biztos lehetek benne, hogy Csoóri Sándor, a nagyszerű, zámolyi születésű költő is megemlékezett róla. Sokat olvastam tőle, de nem maradt meg ezzel kapcsolatos olvasmányemlék. Viszont, ha jól emlékszem, egy Balaton-felvidéki templomrom (Dörgicse?) emléktábláján őt idézik:
„…ahol templomok rogynak térdre, ott térdre rogy maga a nép is. Ritkul, fogyatkozik.”
Csanádi Imre volt a másik nagy költő, aki szintén zámolyi és 10 évvel idősebb volt az általa mentorált Csoórinál.
Ő török hagyományként, török toronyként emlegette a helyet, ami félreértésre adhatott okot, hogy ki építhette. Csabdiban is ott áll a templomrom, amit a népnyelv török-hagyományként tartott számon, de azt már gyerekkorunk óta tudjuk, hogy a hagyomány ott azt jelenti, hogy ennyit hagytak belőle, amikor a templomot lerombolták.
Zámolyon egy csendes kis dombon különös, magányos kőfalak dacolnak az idővel. Ez a kerekszenttamási templomrom, egy hajdani középkori falu utolsó, makacs hírmondója.
A romok egykori tulajdonosáról, Kerekszenttamás faluról döbbenetesen keveset tudunk. Az első írásos említése 1231-ből származik, amikor a vidék leghatalmasabb urai, a Csák nemzettség birtokaként jegyezték fel. Később Csókakő, majd Vitány várának uradalmához tartozott.
A falu vesztét – mint oly sok más virágzó magyar települését – a török hódoltság okozta. A 16. század második felében egy pusztító támadás során a lakók elmenekültek, és soha többé nem tértek vissza. Egy 1662-es összeírás már hivatalosan is lakatlanként említi. A házak vályogfalaiból az évszázadok alatt semmi sem maradt, a természet és a szántóföldek lassan visszafoglalták a területet. Csupán egyetlen épület maradt állva: a falu kőből épült szíve, ez a templom. Amitől különleges, hogy annyira kicsi, hogy apszisa sincs. Nem úgy, mint a Gerecse rengetegében, a Baj fölötti keresztúton elhelyezkedő nagyobb, apszisos rotunda, amit kerékpárral a keresztúton Baj felől már soha nem keresnék fel, elég volt egyszer, de Vértesszőlősről kiváló út visz fel, akkor is, ha hosszan emelkedik.
A legtöbb körtemplomhoz csatlakozik egy félköríves, kiugró rész (szentély), ám a kerekszenttamási egy teljesen szabályos, sima kör alaprajzú épület volt (belső átmérője alig több mint 6 méter).
Gyakran felmerül a kérdés: hogyan maradhatott meg egy ilyen kicsi templom fala helyenként még ma is 4-5 méter magasságban, miközben a történelem viharai, a környékbeli építkezések kőhordásai és a háborúk mindent elpusztítottak?
A válasz a középkori mesterek zseniális technikájában rejlik. Az úgynevezett öntöttfalas módszerrel dolgoztak. Azt olvasom, hogy a külső és belső gondosan faragott kősor közé szabálytalan kőtörmeléket öntöttek, majd az egészet forró mészhabarccsal öntötték le. Ez a keverék szinte bonthatatlan, betonkeménységű szerkezetté állt össze az évszázadok alatt. Bár a monda szerint 1704-ben Heister Siegbert osztrák generális ágyúval is lőtte a falakat, a mag magabiztosan ellenállt.
Ha ma ellátogatsz a zámolyi szőlőhegy lábához, egy idilli, vadregényes helyszínt találsz. A falakba pillantva még mindig felfedezhető az északkeleti oldalon egy kis falba mélyedő bevágás – ez volt egykor a szentségtartó fülke.
A falakban nagyjából másfél méterenként ferde, kerek lyukakat is látni: ezek a templommal egyidős állványlyukak, amelyek a tetőszerkezetet vagy a belső fakarzatot tarthatták, ugyanis a kutatások szerint az épületet nem kőboltozat, hanem egyszerű fagerendás mennyezet fedte.
A rom ma már szabadon látogatható védett műemlék, amely tökéletes úti cél egy csendes, elgondolkodtató hétvégi sétához, ahol a fűben ülve szinte érezni a múlt nehéz, de békés csendjét. Megfogott, hogy a tabernákulumban mécses és befőttes üvegben elszáradt virág volt. A nemzeti emlék tisztelete lenne? Esetleg az ősi templom romjai körül szórják szét életükben ezt kérő lokálpatrióták hamvait?
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Borsiczky-Szedő Zsófia (21) a 100 éves TFSE TFSE.hu színeiben, bicskei lakosként a női abszolút versenyben a szenzációs 2. helyen ért célba, a W20-as kategóriáját pedig megnyerte 01:02:06-os idővel.
Zsófinak elmondtam, hogy a Kékestetőre erdei terepen felfutni önmagában is hősies cselekedet, de még a dobogóra is lépni győztesként a verseny végén, ez óriási.
Kíváncsi vagyok, mi volt az a legmeghatározóbb, legmaradandóbb pillanat vagy tapasztalat számodra a verseny alatt, ami azóta is veled van?
Nem tudtam, hogy ennyire elől vagyok. Szurkolóktól hallottam, hogy a harmadik lány vagyok, ami plusz motiváció volt számomra. Végül utolértem és megelőztem az előttem futót, akiről tudtam, hogy nagyon-nagyon ügyes hogy és előtte futni az utolsó 1 kilométeren nagyon nagy élmény volt, mert drukkolás, biztató kiabálások, hogy például szép mozgásom, hogy már nincs sok a célig, ennek nagyon örültem. Mosolyogva értem be a célba, mosolyogva futottam és a kommentátor mondta, hallottam, hogy én bemosolyogtam magam a célba.
Kemény terep lehetett… - vetettem közbe.
Megviselt, de szebben szólva igénybe vett, ez az egyik első terepfutásom. Alapvetően síkfutó vagyok. Bár volt már egy félmaratonom természetben is. Hárman egy csapatban futottuk és élveztük. szép helyeken jártunk. Volt egy annyira meredek kilométer, ahol a mozgásunkat nem lehetett futásnak nevezni, az egy erős hegymenetes járás volt. Csapatom nevében szeretném elmondani,hogy Molnár Sándor úrnak, aki az edzőnk és Sándor bácsi, nagyon sokat köszönhetünk. Ö egy rendkívüli sport- és élettapasztalattal bírós mester, aki bőven a 80. életéve felett jár. Rendkívül jó szívű, segítőkész, gyakorlatias sportpedagógus. Jánosi Lilla és Molnár Luca csapattársaim nevében is köszönetet kell mondanunk Sándor bácsinak. A csapatot ezen a versenyen úgy kellett kialakítani, hogy minimum 3 fős legyen. Ha például hatan lettünk volna, akkor a 3 legjobb eredménnyel számolnak. Csapattársaim biztatását is köszönöm.
Luca velem egyidős, együtt kezdtük a futást Sanyi bácsinál tavaly ősszel. Kitartó és mindig nagyon motivált személyiség. Sokat edzünk együtt, a 16.helyen ért célba.
Lilla nagyon ügyes terepfutó, idősebb és jóval tapasztaltabb terepen nálam és Lucánál is. Korából adódóan neki már jóval több külső tényező is befolyásolja hogy mikor hol tud edzeni, így a pályán nem nagyon szoktunk találkozni. De mindig nagyon szívesen versenyzek vele, mert nagyon tehetséges és azt is mondanám hogy felnézek rá - 6.helyen ért célba.
- Jártál már a Kékesen azelőtt?
- Igen, szüleimmel voltunk itt szánkózni.
Visszatérve az alaphírhez: a 2026. május 17-én megrendezett 29. Kékes Csúcsfutáson illetve annak terep változatán, az 5. Kékes Csúcsfutás Trail versenyen bicskei célba érkezőt köszönthetnek a Bicskei Szó olvasói. Szívből gratulálunk és örvendetes, hogy ezt a sporthírt először ajánlhatjuk a Bicskei Szó olvasóinak és más szerkesztőségek figyelmébe.
A hivatalos BSI eredménylista alapján az 5. Kékes Csúcsfutás Trail (terep) távján a női mezőny abszolút élmezőnyében végzett bicskei sportoló.
Gratulálunk a bicskei teljesítőnek a fantasztikus eredményhez!
A Kékes Csúcsfutás Magyarország egyik legkeményebb, ugyanakkor legnépszerűbb futóversenye. A lényege rendkívül egyszerű, mégis embert próbáló: a rajt a hegy lábánál van, a cél pedig az ország legmagasabb pontján, a kékestetői 1014 méteres magassági kőnél.
Nem győzöm hangsúlyozni örömmel írott cikkemben, hogy Kékes Csúcsfutás Trailról, a terep verzióról beszélünk. A triál verzió egy igazi terepfutás (trail running), amely erdei ösvényeken, meredek turistautakon, köveken, gyökereken vezet fel.
Aszfalt helyett sár, föld, fű, sziklák és kövek. Próbatétel a javából.
Bár a táv és a szintkülönbség hasonló, a terepviszonyok miatt a triál futam sokkal nagyobb koncentrációt, stabilabb bokákat és speciális terepfutó cipőt igényel.
Kisebb létszámú, családiasabb rajtok jellemzik, közelebb a természethez.
Aki triálban indul, az a keményebb, „terepes” utat választotta a csúcs meghódítására. Ők az igazi “hegyimenők”, ahogyan bicskei csúcsfutónk is.
Tradicionálisan májusban (ritkábban június elején) rendezik meg. Az időjárás ilyenkor a Mátrában rendkívül szeszélyes lehet: előfordulhat rekkenő hőség a rajtban, miközben a csúcson szél és hűvös idő várja a futókat.
A táv “rövidségéhez” képest sűrűn (általában 3-4 ponton) van frissítés a komoly fizikai igénybevétel és a folyamatos emelkedés miatt.
Mivel a verseny „pont-pont” rendszerű (máshol van a rajt és a cél), a futók csomagjait a szervezők autóval szállítják fel a rajt után a Kékestetőre, hogy a célba éréskor mindenkinek kéznél legyen a meleg ruha.
A verseny nehézségét az adja, hogy a megszokott síkfutással ellentétben itt nincs lehetőség a „pihenőléptekre” vagy a lábak ellazítására: a rajt utáni első pár száz métert leszámítva az út folyamatosan és megállíthatatlanul emelkedik a célig.
11,3 km, kb. 710 méter. Ez egy 6,28 %-os emelkedő végig, kilométerenként átlagosan több mint 62 méter felfelé. A bicskei katolikus templom tornyánál másfélszer nagyobb emelkedés ezer méteren - ráadásul terepen.
A Kanizsai úti híd alatt is átfolyik a Szent László-patak. Aminek medrében most több a zöld sás, mint a víz, tehát a "folyik" ige esetünkben erős túlzás. Az előtte lévő tavakba is kell a víz...
A patak közúti hídján túl elhelyezkedő, az egykori MMG-vel, a mai Technocarral szembeni, 4 hektáros magánbirtok az utcához közelebb eső területén Báder Antal iparinak minősített fás-bokros területe van hosszában 52 méterig, azután vagy 4 hektár nem aszályban mocsaras, mezőgazdasági birtok, ami ma egy szép patakparti legelő. Csonti hajdani, Szent László utcai kölcsönzőjében 43 betonkeverő volt sok más mellett szezonban alig maradt belőle, utánfutóból és számos eszközből is jól működött. Az egykori székhely összekapcsolódik ezzel a területtel egy kis híd által. Báder Antal azért vette meg, hogy állatokat tarthasson rajta. Kecskét, birkát, sertést tartott itt egy ideig.
Hátul, amit a növényzet miatt kívülről a Kanizsai utcából nem lehet látni, ott fekszik a tó és legelős terület. Ami most szombaton egy ártéri, jól zöldellő, vitális legelő képét mutatta nekem, a távolban egy lóval, ami meg is indult felénk, aztán meggondolta magát. A túlsó végén látszik az az 1960-ban épült híd az 1-es főútvonalon, ami a patak medre fölött áll. Ezt mi anno fehér hídnak neveztük, mert világító fehérre volt meszelve a két oldalsó része, amire felelőtlenül azért ültünk ki, hogy kamionokat csodáljunk. Legalább is engem azok érdekeltek. Ki tudja, miért?
Bicske egyik legmélyebb pontján állunk. Nálunk Bicskén jellemzően 167-181 méter között mozog a tengerszint feletti magasság. A telefonom iránytű alkalmazása 150 méter abszolút magasságot mutat a helyszínen. Ez a templom környékén 160 méter feletti. (Ez a compass alkalmazás átlagos körülmények között +/- 3-10 méteres hibahatárral dolgozik, ezt azért tegyük hozzá.) Mindez csak azért fontos, mert a nagy esők idején - bárcsak jönne már egy-két kiadósabb - a szőlőhegy felől is ide szivárog, folyik az 1. főút alatti ehhez kiépített áteresz alatt a csapadék. A hegyről érkező víznek ez a természetes folyásiránya ahhoz az árokhoz, amit a későbbiekben érint majd írásom.
A gazda építtetett egy kis tavat. Ide olyan embereket is vár horgászni, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy drága helyekhez csatlakozzanak és nem feltétlenül akarnak 30 kg-os akasztásokat. Mindez ingyenes lesz, mert egy zártkörű horgászklubot kíván létrehozni. Főleg kárászok és harcsák jellemzik a helyet, látok is horgászt. Ponty is akad, de az egyébként sem nagy termetű kárászból a 90 dekás itt a legnagyobb. A gazda a száraz kenyér darabjait dobálja a vízbe etetésnek. Közben arról beszél, milyen sokat köszönhet néhai Horváth Istvánnak vagyis Pisunak. A három generációs halászmesterre emlékezett szép gondolatokkal, akinek sokat köszönhet. Történt, hogy pusztultak a halak. Pisu pedig lekapta tíz körméről, hogy az ökoszisztéma harcsát kíván, hozzon minél hamarabb. Ez nem a törpeharcsa, hanem az európai harcsa. Segít egyensúlyban tartani a tó élővilágát. A "csúcsragadozó" megeszi a beteg, legyengült halakat és a túlszaporodott apróhalat, például az ezüstkárászt, így megakadályozza a tó túlnépesedését.
Ha van elég táplálék, a harcsa rendkívül gyorsan fejlődik, így hamar válik belőle nagy hal.
Jól bírja az alacsonyabb oxigénszintet és a felmelegedő vizet is, ami a magyar nyarak során nagy előny.
S ha már meleg. A part hátránya, hogy még nincsenek fák. Ezen persze a gyorsan növő és vizes területet imádó füzekkel is lehet segíteni a talaj elszállítása után.
A munkagépekkel kitermelt talaj egy részét a vízügy felhasználhatta a patak melletti agyagos vízzáró gát létrehozására, a termőtalajt pedig annak befedésére.
A további mederépítés, a tóásás a teljes körű engedélyeztetés után folytatódna, ha a területen lévő kitermelt földet elvinnék oda, ahol szükség van rá. Ha bárkinek kell kis vagy nagy mennyiségű talaj, elég egy telefon. Aki kéri, megkapja tőlünk a számot, hogy az érdeklődő megtekinthesse.
Báder Antal levelében az önkormányzatnak is figyelmébe is ajánlotta, hogy szükség esetén elszállítható, felhasználható. Nagy mennyiségről van szó. Úgy hallom, Mányról már jönnek egy-két szállítmányért.
A területen egy holtágat idéző szakaszt is létrehozott. A tó és a “holtág” a magas talajvízszint miatt jött létre illetve a patakvölgyben ez egy esős időszakban zsombékos terület. Magas vízhozam esetén jelentős vízmélység állhat elő. Itt a legutóbbi árvízkor, 2010-ben mintegy másfél méter közeli volt a vízmagasság, mert a patak medre nem bírta a víztömeg elszállítását a tarjáni gátszakadás után. Nem a tóban alakult ki ez, hanem a parton volt ekkora az ár.
A gazda szerint közhasznú, hogy birtoka természetes módon megtartja a vizet abban az országban, amin a vízkincs többnyire átömlik. Ehhez tett hozzá a kis tó gazdája a medrek létrehozásával. Nagy esők esetén is segítenek itt a völgyben kialakított mélyítések és ugyanezt a tóépítést kívánja folytatni a területen.
Látok egy nagy, könnyűfém etetőcsónakot, amiről megtudom, hogy a 4-es tavon használták a takarmányozásra. Mellékes. Ám nosztalgikus, mert mi telepi gyerekek láttuk ezt vízen is. Már nem tudom, hogy képen láttam vagy igaziból, élő ponttyal volt tele a partközelben. Leselejtezett eszközként kötött ki itt.
Hallok kidöntött fákról és a tavacska partján látom a tipikusan ceruzahegyre rágott törzseket. A hód két lábra áll, és a törzs körül mozogva, rézsútosan felülről és alulról rágja a rostokat. Ahogy halad befelé a fa középpontja, a geszt felé, a rágási felület elvékonyodik, amíg a fa a saját súlya alatt ki nem dől. Ezt azért is teszi, mert folyamatosan nő a metszőfog. Ha nem koptatná, akkor nem tudna enni. Van egy országos hód-térkép GPS-el, de első blikkre nem találtam meg ezt a helyet, pedig természetvédelmi szakember, személyesen Klébert Antal természetvédelmi őr - “anyakönyvezte”, vette nyilvántartásba. A területet vadkacsák, kócsagok is szívesen látogatják és természetesen a kistószegi gólyák is, Bicske legnagyobb szárnyú vándormadarai. A mára már ritka és közkedvelt fecske is szereti is szereti ezt a vizes, saras területeket.
Tónak javasolt területként szerepelt a térképvázlaton megvételkor, 2000-ben. Jól ment a kölcsönző, szükség volt még területre például állattartásra, ezért vásárolta Báder Antal. Azért is fontos, mert a birtokában lévő 4 hektár közelében ott az önkormányzati tulajdonú 0129/68. árok. Itt nem biztosított a víz lefolyása, ezért is jók a már meglévő medrek mellé a tervezettek is mint pufferek. Ez az árok, ha jól tudom, az egykori MMG falánál véget ér, ott befalazták. Ez a legutolsó híd, ha sétálunk ki a járdán a városból kifelé.
Magyarország vízgazdálkodási helyzete az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott. Míg korábban a „vízország” jelzővel illették hazánkat, ma már inkább az a kérdés: hogyan tartsuk itt azt, ami megérkezik?
Tudjuk földrajz óráról, hogy Magyarország a Kárpát-medence legalján fekszik. Részben fájdalmas történelmi okokból folyóink 95%-a külföldről érkezik, és jelenleg több víz távozik az országból, az akkugyarmatról, mint amennyi bejön. Ha hagyjuk, hogy a víz egyszerűen fusson ki folyó vízeinken, annak súlyos következménye lesz.
A talajvízszint vízszint országosan alacsony, ami közvetlenül fenyegeti a mezőgazdaságot és a természetes ökoszisztémát (lásd például a Homokhátság helyzetét).
A víz párolgása hűti a környezetet. Víz nélkül a városok „hőszigetté” válnak.
Ha nincs tározott víz, az aszályos nyári hónapokban sem az embernek, sem az élővilág NEM felelős részének nem jó.
A vak is látja, hogy a vízmegtartás messze nemcsak a nagy gátak és folyók menti víztározók ügye. Valójában a lokális kisléptékű megoldások adhatják a rendszer stabilitását.
A cél, hogy a csapadékot ne elfolyókba vezessék, hanem helyben tartsák.
Itt a birtokon 4+3 hektár van. 4 Antalé, 3 az önkormányzaté volt. Eladták egy cégnek. A magán hacienda jelentős része mezőgazdasági terület. Az egykori önkormányzati terület is egy az egyben az. Nem beépíthető mint általános mezőgazdasági terület. Rekreációs célú, vizes élőhellyé alakítható, ahogy azt eleink is tervezték a tavakkal. Igaz, volt egy szép tavunk a templomtól 4 km-re, de annak környezetét mi földi halandók nem igazán élvezhetjük. Elkerítették előlünk.
A vízmegtartás, a barátságos és élhetőbb város képe mellett, minek a központtól 10 perc sétára újabb tavai alakulhatnak - nagy esők idején is szerepe van. A terület biztonsági puffertartályként is működhet. A patakkal ugyan csökkent a kölcsönhatás, mert ott magas gátat hoztak létre 2010 után visszacsapó szelepekkel. Ha a patak szintje alacsonyabb, be tud folyni a víz kívülről oda, gravitál, például a szóban forgó 7 hektárról. A patak felől viszont a víztömeg ereje zárja le az ajtót, ha odáig emelkedik.
A vízmegtartás országos feladat, de a mikroklímát és a helyi vízkészletet a települések szintjén lehet (és kell) megmenteni. Tekintve, hogy a Bicske nevű kis polisz rugalmasabb tud lenni, ha akar, mint egy metropolisz. Közvetlenebb a kapcsolat az itt élők között. Ha nem is vagyunk olyan kicsik, hogy mindenki mindenkinek köszönjön az utcán, mindenki valakinek a valakije, akit viszont ismerünk. Ez főleg előny, kis mértékben hátrány. De csak irónia volt a második tagmondat.
Szóval minden egyes köbméter víz, amit egy kisváros vezetése a vízüggyel együttműködve nem enged elfolyni, hanem megtarja, közvetlen befektetés a település élhetőségébe - hűvösebb nyarak, zöldebb parkok, stabilabb kutak a rekkenő hőségben. Ehhez csiriviri tanulmányutak sem szükségesek külföldre.
Amit Báder Antal tett - bár semmiképpen nem akarom piedesztálra emelni, mert régi ismerős a sakkörből - egyetértek törekvéseivel. Értékelem először is azt, hogy nem sittel, vagy veszélyes hulladékkal töltötte fel, ahogy pl. a Vértesben történt Cica-homokkal, egy létező tóval az utóbbi években.
Megépül az ideiglenes körforgalom az óbarki átjárónál. Jól halad az engedélyeztetés. Sajnos arról nincs hivatalos információ, hogy mikorra lesz kész.
Olvasható, hogy ezt "jó hírként" aposztrofálták. Kétségtelenül az.
Végül is simán jó hírnek nevezhető, hogy egy 20 éve vagy még régebben elvárt, megígért - valójában roppant egyszerű fejlesztés megtörténik-e? Simán jó hír, ha mellette megköszönik a lakosság türelmét és elnézést kérnek a lassúság miatt.
2010 körül történhetett, hogy e blog elődjén, a Bicske.infón megjelent soraimra, amik gyakran a kedves olvasók leveleire épültek, az óbarki átjárón lévő körforgalmat is hiányoltuk. Éppen ezért a "politikus" megüzente: nyitott kapukat döngetek a körforgalomról írott cikkeimmel. "Tavasszal elkészül" - hangzott az üzenet. Kérdeztem a magam módján mosolyogva, vajon melyik tavasszal? De azért bíztam benne. Mindent képesek megmagyarázni, de a helyben és a Parlamentben bennünket képviselők érdekérvényesítő képességéből ennyire futotta, hogy egy körforgalomra negyedszázadot kelljen várni?
Amikor egy körforgalom – ami mérnöki szemmel rutinmunka, költségvetési szempontból pedig (állami szinten) elhanyagolható tétel kellene hogy legyen ott, ahol a vezér és köre cifra palotákat húzat magának százmilliárdokért hivataloknak. Ez nem műszaki akadályokról, hanem az érdekérvényesítés totális kudarcáról vagy teljes hiányáról árulkodik: "negyedszázados várakozás" azt üzeni, hogy a választói akarat és a helyi igények nem voltak elég erősek ahhoz, hogy átüssék a pártközpont vagy szakminisztérium ingerküszöbét.
Mert ez nem egyszerűen lassúság, hanem a helyi közösség súlytalanságának kinyilatkoztatása. Egy ilyen esetben a körforgalom átadása nem ünnep, hanem inkább egy kényelmetlen emlékeztető arra, hogy a képviseleti rendszer mennyire lassan reagál a legelemibb helyi igényekre is. Az építők, a Magyar Közút költségvetése ennyi ideig nem volt elegendő erre a feladatra. Miért nem tudták az eddig eltelt időben, majdnem emberöltő alatt biztosítani?
Ez tipikusan "félretett pezsgő" esete, aminek megbontására olyan régen vársz, hogy bár örülsz, közben kicsit keserű a szád íze.
No, mindegy. Legyen öröm ez így is. Bármilyen banális is a fejlesztés, ami régen akadályozta a mindennapokat, örüljünk és kész. Persze, most még ne. Korai öröm lenne. Jelige: Hiszem, ha látom. Mert jó párszor megígérték már a habokra. (Ez a habokra Hofi szavajárása volt, tőle hallottam először.) Jelentése szerintem talán az lehet, hogy hab a népnyelvben és az irodalomban is olyasmit jelölhet, aminek nincs belső tartása, nincs súlya. De látványos, nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában, mégis egy pillanat alatt elillan, szétpukkad, elfolyik.
Írásom az Ír az olvasó címkét is megkapta. Részint mert én is olvasok :) Komolyan pedig azért, hogy tiszteletemet fejezzem ki azoknak az Olvasóknak, akik a körforgalom megépülése érdekében hallatták hangjukat.
Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Fazekas László (1947-2026), az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott olimpiai bajnok csatár kiválósága. Sokszoros magyar bajnok, háromszoros magyar gólkirály, aki az európai gólkirály címet is elnyerte.
Krajczár Gyula újságíró, Kína-kutató, a Jelen főszerkesztő-helyettese egy gyerekkori emlékét osztotta meg a Bicskei Szó olvasóival. Bicskén, gyerekkorukban láthatták a Fazekast a saját szemükkel.
“Van egy régi bicskei emlékem a most meghalt nagyszerű futballista, Fazekas László kapcsán - hátha valakik meg tudják valamelyik részletét erősíteni. Olyan felső tagozatos lehettem, amikor a gyerekek között elterjedt, hogy Bicskén van a Fazekas. Volt egy fogorvos, a Kottász doktor, ott rendelt az Ady Endre utca sarkán. Az ő ismerőse volt, s a hír szerint ott a rendelőben látogatta meg. Odamentünk, s ott állt egy általunk még sosem látott, szép autó, gondoltuk, hogy az övé. Nagyjából másfél órát vártunk, amikor valóban jött ki az épületből Fazekas és a fogorvos. Ez nekünk akkor olyan volt, mintha most Szoboszlai vagy Lamine jönne ki. Hogy az ismeretségüknek volt-e köze a futballhoz, azt csak találgattuk. Ennek az ügynek a kapcsán tudtam meg aputól, hogy volt egy egészen kiváló futballista az 50-es években, a 60-asok elején, a Kotász Öcsi. Ha volt hozzá köze a dokinak, akkor a fia vagy az unokaöccse lehetett, nem derült ki. Sokkal később hallottam egy sztorit Hegyi Iván kollégámtól (körülbelül negyvenszer), hogy egyszer megkérdezte az akkor már aranylabdás Flórit, mekkora volt az arca, amikor 17 évesen behívták a válogatottba, ahol azonnal gólokkal debütált. - Hülye vagy? - mondta Albert - alig hittem el, hogy leülhetek a Kotász Öcsi mellé az öltözőben. Szóval, futball."
Április 14-én a délelőtti órákban, Bicskén egy személygépkocsi közlekedett a Szent István utca felől a Kossuth tér irányába - tájékoztatta a a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata a Bicskei Szó olvasóit.
A jármű vezetője haladása során nem biztosított elsőbbséget a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen közlekedő hölgynek, melynek során a járművet jobbra kormányozta és egy oszlopnak ütközött. A baleset alkalmával személyi sérülés nem történt, az eset kapcsán szabálysértési eljárás indult.
Bicske és környéke – A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint április 12-én összesen négy bejelentés érkezett a rendőrségre a választásokkal összefüggésben a bicskei kapitányság illetékességi területéről.
A rendőrség szakemberei minden esetet kivizsgáltak, azonban a bejelentések nyomán indult ellenőrzések során egyik alkalommal sem állapítottak meg jogsértést.
A hatóságok így az érintett ügyekben további intézkedést nem láttak indokoltnak.
2026-ban 23. alkalommal rendezték meg az Országos Sasszinkront, amelyre ezúttal Bicske területéről is érkeztek adatok.
A Sasszinkron célja, hogy a Kárpát-medencében télen megfigyelhető sas- és sólyomfajokat összesítsék a természetvédelmi szakemberek. Ezeken kívül minden más nappali ragadozómadarakat is összeírnak a hivatásosokból és civilekből álló megfigyelők.
Bicske közigazgatási határán belül az alábbi ragadozómadarak lettek megfigyelve:
Szűcs Mátyás levelét olvasva legelőször arra gondoltam, hogy tudomásom szerint több karvaly is fészkel a kastélyparkban. Téli madáretetéskor néha eszembe is jutott, hogy közvetetten azokat (is) etetjük. Ez rendjén is van.
Aztán megnéztem a fenti linkek egyikén található térképet és Bicske vidéke nem látszik gazdagnak ragadozó madarakból. Kevésnek találtam. Bíztam benne, hogy Matyi ezzel kapcsolatban magyarázatot ad, például a módszerről Mivel láttam az MME honlapján, hogy Szűcs Mátyásnak is köszönetet mondanak név szerint, ezért kértem tőle egy beszámolót is.
"A felmérést 01.18-án végeztem, és igyekeztem az általam ismert jobb élőhelyeket sorra venni. A karvalyt például pont a Kossuth téren sikerült észlelnem. A többi madarat pedig mind külterületen. Az időszak alatt mobilos applikációban rögzítettem a megfigyeléseket (geolokáció, faj, példányszám, idő), majd azokat beküldtem az MME (Magyar Madártani Egyesület) adatgyűjtő-központjába.
Ez a 4 napos felmérés sajnos nem fedi le a teljes hazai állományt, az igazán fontos kis-alföldi, hortobágyi, dél-tiszai területek azok, ahol többen is dolgoztak. Itt Bicskén 1 fő végzett felmérést, ezen kívül még a közvetlen településekről mintha lett volna 1 felmérő.
Ne feledjük, hogy ez a felmérés a télen ittlévőket mutatja meg, olyan ragadozómadarak, amelyek elvonulnak, nincsenek benne.
A számok, ahogy a karvaly esetében is, ezért a minimum megfigyelt példányszámot jelölik, ennél biztosan több van.
Vörös vércséből is például több pár van, de csak 1 került elő azon a napon, amikor kint voltam.
Vándorsólyom is rendszeresen vadászik errefelé, de az ominózus napon azt sem láttam.
Ami igazán izgalmas, az a kerecsensólyom. Magyarországon 98 példányt számoltak össze, és ebből egyet itt Bicskén. A hideg időszak alatt többször is láttam, ráadásul egy potenciális fészkelőláda közelében, de a melegebb idő beálltával sajnos nem tudtam többet megfigyelni. Pedig micsoda szenzáció lett volna, ha itt költ...
A gatyás ölyvet is érdemes kiemelni, az enyhe telek miatt egyre kevesebb húzódik le idáig a magasabb szélességi körökről.
Az adatsorokat persze érdemes hosszabb távon vizsgálni, két egymást követő év között nagyon nagy kilengések láthatóak. Figyeljük csak meg a linkelt weboldalon a kékes és barna rétihéja idei és tavalyi számait. Szinte fordított arányúak. Erre az a magyarázat, hogy a tavalyi tél enyhébb volt, sok barna rétihéja nem vonult el, és a kékesek sem jöttek le idáig. Idén viszont a barnák lementek délebbre, és jöttek is helyükre a kékesek. A madárvilágban sok ilyen pár van, váltófajoknak hívjuk őket.
A fotón is egyébként egy ivarérett kékes rétihéja tojó látható, amint alacsonyan pásztázik a nem beszántott földek felett.
Annak ellenére, hogy a felmérés fő célja a sasfajok összeírása, Bicskén nem sikerült megfigyelni most. A sasok állománya a 70-es, 80-as években kritikus szintre süllyedt, a természetvédelemért elkötelezettek áldozatos munkája miatt jön fel azóta a számuk szépen.
A tavalyi évben rendszeresen megfigyeltem a Telepi-halastó környékén rétisast, de valószínűleg nem itt költ.
Most hétvégén ebben a ragyogó koratavaszi időben láttam idén először, és a tollazata alapján szerencsére nem csak egy van errefelé.
Parlagi sast is láttam ugyanitt egyszer, Mányról többször volt megfigyelési adata.
A Bicske környéki terüleketről az mondható el, hogy kellő megfigyeléssel nagy fajgazdagságot lehet összeszámolni (a tavalyi évben 10-12 olyan faj került elő, melyek korábban nem voltak dokumentálva, és idén is már 3 új fajjal lettünk gazdagabbak), de a számuk alacsony. Kevés madár költ itt, inkább táplálkozó- és vonulóhelyként emelném ki, főleg a Telepi-halastó környékét.
Nyáron a nagy szárazság ideje alatt olyan fokozottan védett fajok is eljöttek idáig, mint a kígyászöly vagy a fekete gólya."
A cserkész őrsről vagy dupla cserkész őrsről készült képen az álló sorban id. Kalmár Ferenc (1909-1986), Debóra nagyapja - mint cserkész látható az álló sorban jobbról a második. Gyanítom, hogy az alakulatról ezen felvétel a Polgári Reál területén, a mai Csokonai V. Mihály Ált. Isk. Prohászka utcai épületének udvarán készült.
Debóra, az egyik unoka közlése volt. “Sajnos senki mást nem tudok megnevezni a képen láthatók közül”. 16 év körülinek ítélem Kalmár Ferencet, ami azt jelenti, hogy a kép 1925 körül készülhetett vagyis 100 esztendős lehet. A Bicskei Szó kedves olvasóinak segítségét kérjük.
Dr. Lakatos Frigyes (1875-1931) kerületi esperest, szentszéki tanácsost vélem felismerni papi civilben. Ha ez a kép valóban 1925-ben vagy akörül készült, akkor a jogi doktor, a helyi képviselő 40 év körüli lehet, ami a képet szemlélve egy elfogadható állítás.
A zalaegerszegi születésű bicskei pap unokaöccse, a neves költő és műfordító Lakatos István, bicskei gyerekkori emlékeiben és írásaiban is többször felbukkannak a plébánián töltött idők és a nagybácsi alakja, aki a műveltséget és a klasszikus értékrendet képviselte számára.
Az iskolaigazgató személyéről is van egy ötletem, de azt inkább megtartom magamnak, mert bizonytalan vagyok.
Viszont Balázs Magdolna katekéta, cserkészvezető eszembe jutott a kép láttán. Elküldöm hát hozzá, mert abban bízom, hogy a plébánia vagy a cserkészek által őrzött hagyatékban ott van ez a fénykép is. Netán még metaadatokat is hordoz, vagyis a kép hátulján ott állhat minden név, pontos helyszín és dátum.
Írásunkat Prockl Jenő és Imeli László figyelmébe is ajánlottam.
Milyen már, amikor félig-meddig csakis kedves ismerőseid játszanak Örkény novellákat kis közönség előtt, de telt házzal a könyvtárban és egy barátod, személyesen Goldsmann Tamás gitározik? Örkény István világhírű egypercesei rövidek, ütősek, olvastad mindet, kérdés, mire emlékszel, de így megelevenítve olyan, mintha először hallanád mind.
Ez egy egészen sajátos, egyszerre otthonos és végtelenül abszurd élmény. Van abban valami mélyen „örkényes”, ahogy a könyvtár falai között a hétköznapi arcok hirtelen átlényegülnek kimondottan hétköznapi, kisemberes, hétköznapi groteszk hősökké ezen a kamaraszínpadon.
Nálam a meglépett budapesti telefonfülke esete, Margitszigeten megesett rózsás és decens romantikázása egy másik fülkével majd a Hűvösvölgy kapujába való dezertálása, kitelepülése egy vadvirágos rétre - ez tetszett ma leginkább.
Ismerem a történetet, sőt, jártunk késő ősszel ennél az Örkény emlékére kitett klasszikus fülkénél barátaimmal a Hűvösvölgy kapujában, Remeteszőlősön. A Remete-szurdoki túránk előtti irodalmi pihenő volt. Felvettük a kagylót, vonalat nem adott, pénzről hallani sem akart, csakis szépirodalmat mondott. Szőlősön jómagam A Megváltó című egyperces novelláját hallgattam, ami az egyik legironikusabb és legszorongatóbb írása, amely a groteszk eszközével mutatja be a világ elidegenedettségét és a megváltás lehetetlenségét.
Tamás Gitta előadásmódja magával ragadó volt a Ballada a költészet hatalmáról előadásakor.
Tihanyi Judit a megvásárolt ananásszal, Kósa László az Ahasvérussal, feleségével, Annamáriával mint törzsvendégek, Antal Melinda a hírekkel és álhírekkel felemelő epizódok voltak. Utóbbit akár a tegnapról írta volna ma reggel a Mester, ugyanúgy, mint a közvéleménykutatást. A pálya tartozékaként játszó fehér paddal együtt minden színész a színen állt és Véssey Vera volt a kutató, ő kérdezett. Akit kérdeztek, kilépett. Mint a seregben. És válaszoltak, hogy tetszik-e a rendszer.
A háromlábú kutyák által vontatott járműben Molnár Magdolna volt Feri, a nem siető hajtó. Antal Melinda a türelmetlen utas.
És még az elején volt egy jelenet, amikor sokkot kapott a közönség. A hosszában felállított módon játszó padot elengedte a színész, nagyot csapódott és lepotyogtak a kövezetre a mázpikkelyek.
A teljes díszlet minden jelenetben a fekete háttér előtt két fogas volt ráakasztott jelmezekkel - hétköznapi sálak, sapkák,kalap, talán kabát, támaszbot, ostor - középen egy fehér pad.
A rendező Móka János pedagógus, aki egyben konferanszié és díszletmunkás is, hiszen a szín egyetlen bútordarabját, a fehérre mázolt klasszikus padot alakító valódban padot is oly módon helyezte el, hogy az a színészeknek jó legyen.
A rendezőről Márkó Szidónia felvezetőjében hallottam, hogy gyógypedagógus és logopédus. A Zsámbéki Tanítóképzőben nagy neve volt, ismerős volt számomra is, mert hallottam hírét. Aztán mellettem ülő óvodapedagógus, akivel alig nyolc évet volt szerencsénk egy osztályba járni, azt mondta, hogy tőle tanult drámapedagógiát a főiskolán.
A MOKASZÍN Móka Jánosról kaphatta a nevét, ezt itt és most írás közben raktam össze.
Örkényt szeretni nagyon könnyű és jó. Amikor egy olyan ismerősöd adja elő, akiről tudod, hogyan köszön vissza az utcán, tudod, hogy festőművész, hogy keresztrejtvényeket szerkesztett vagyis nagy műveltségű, hogy Mányon milyen művészetet élvező közösséget teremtett - aha, Mány-Zsámbék tengely! Mindent értek - , még élesebb a kontraszt a civil énje és a novella abszurditása között. Azt gondoltam, mekkora lenne, ha a jelenlévő közönség Örkényt játszana egymásnak rendszeresen, forgó csoportokkal, amik húzások alapján alakulnának. Nagy móka lenne.
Az Egypercesek rövidek, az élő előadás lelassítja az időt. A papíron átfutott mondatok a térben nagyobb súlyt kapnak, a csendek pedig (amiket a gitárjáték tölt ki) hagyják, hogy a poén vagy a tragédia leessen.
Ott ülsz a kis közönségben, mindenki ugyanazt a furcsaságot figyeli teljes jóhiszeműségben, és a közös nevetés (vagy feszült csend) felerősíti azt az érzést, hogy „igen, ilyenek vagyunk mi, emberek”. Van aki figyel rá, hogy mindig először tapsoljon. Van aki a köhögését igyekszik visszatartani,van aki a röhögését vagy leveszi a felsőjét, mert melege van.
„Az ember addig ember, amíg valamiért élni érdemes, s amíg van kinek elmondani, hogy miért.” (Parafrázis Örkény nyomán)
Hasra fektetett két rendőr egy személyt vasárnap délelőtt 9 óra tájban Bicskén a Kisfaludy utca egyik négyemeletes épülete melletti zöld területen. Megbilincselték majd az autóba ültették - értesült a Bicskei Szó olvasói beszámolók alapján.
Később egy másik személyt a közelben szintén rendőrautóba tett egy másik rendőr előállítás céljából.
A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultunk.
Tájékoztatásuk szerint február 22-én 9 óra körül arról érkezett bejelentés a rendőrségre, hogy Bicskén, a Kossuth utcában lévő áruházban lopás történt, és a két elkövető futva távozott a Kossuth Lajos majd Kisfaludy utca irányába. A rendőrök perceken belül a helyszínre értek, majd a Kisfaludy utcában, valamint a Nagy Károly téren elfogták a 23 és 33 éves feltételezett elkövetőket. A két helyi férfit a rendőrkapitányságra előállították, és üzletszerűen elkövetett lopás miatt gyanúsítottként kihallgatták őket.
Gondolatjel: Az üzletszerű lopás nem csupán az ellopott érték nagyságától függ, hanem az elkövetés céljától és rendszerességétől. Míg egy alkalmi lopásnál lehetőség van enyhébb megítélésre, az üzletszerűség a bűncselekményt egy tudatos, sorozatos tevékenységként kezeli, amiért a törvény szigorúbb büntetést ír elő.
Olvasói érdeklődés után fordult a Bicskei Szó előbb a Fejér, majd a Komárom-Esztergom Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjéhez.
Kigyulladt egy családi házzal egybeépített kazánház szerda reggel Bicskén, a Nefelejcs utcában. A tatabányai hivatásos és a bicskei önkormányzati tűzoltók hat vízsugárral fékezték meg a lángokat, amelyek nem terjedtek át a lakóépületre.
Első pillanattól kimagasló külcsín és belbecs párosát érzékelhetjük Csőke Andrea Az alcsúti puszták világa című művét lapozgatván. A kimagasló munka közadakozásból jött létre, lokálpatrióták tisztelgése az elődök előtt. 85 oldal, közel 200 kép és dokumentum. Most jelent meg, az előszót tavaly novemberben jegyezte a szerző.
A kiadvány hátsó borítója.
Rengeteg adatot közöl, nagyszerű, hogy anyakönyvek alapján írja le a puszták lakóinak olykor ismerős neveit is. A helytörténet mellett nagyító alá helyezi a hely jellegzetességeit.
Ginza-puszta volt az első, amit elolvastam Kokas Ignác miatt a 33. oldaltól. Hogy vajon egy félmondatban szerepel-e a föstő? Félmondatban? Festményeiről készült képek is láthatók. Néma Julika nénitől kb. ötödikes korunktól sokat hallottunk Kokas Ignácról rajzórákon. A művész 1969-től kezdődő Ginza-korszakában minden évben több hónapot töltött itt teljes magányban, egy romos présházban kialakított műtermében. Ginza és Kéza miatt vagyunk egy páran, akik még mindig nem adtuk fel, hogy itt született Kézai Simon.
Életünk egyik első, felügyelet nélküli nagy túrája volt telepi srácokkal 11 éves korunk körül a Ginza, Göböl, Szentgyörpuszta végigjárása oda-vissza Táncsics utca (régen Tordasi út, József nádor utca) majd lövészház irányában át a telepi halastóhoz és a patak partján végig. (Ma, február 13-án beszélgettem Imeli Lászlóval, aki azt mondta, hogy a Táncsics utcát Gyúrói útként hallotta emlegetni. Igaz, Tordasra is elvezet az út, de szerinte ez Gyúrói útnak volt nevezve. Valóban.)
A napjainkban reflektorfénybe került mai Hatvanpuszta kapcsán a szerző rendkívül tárgyilagos, egy fotóra szorítkozik képaláírással. Így van jól. Mi mást tehetne? De erről a pusztáról is történeti dokumentumokat tesz közzé. Ebben a munkában az a legnagyobb, hogy mennyi interjú, beszélgetés, mennyi bizalom kellett, amit a szerző kiérdemelt. Számomra azért lesz jó kaland elejétől a végéig olvasni, mert tudásom a területről töredékes - van amiről éppen csak annyit tudok, hogy hol van. Ennél jobb összegzéssel erről még nem találkoztam.
A képek és történetek szorgos és aprólékos gyűjtés eredményei a puszták népéről, történetéről. Bicskén az Ezerjófű Drogériában juthatunk hozzá mindössze 1800 forintos baráti áron.
Ha már a költészet tiszafából készült lantjának rézhúrjait igyekszik pengetni a Bicskei Újság c. önkormányzati kiadványának ünnepi száma a 40 éves városban, akkor az összeállítók szíves figyelmébe ajánlom egyszerű végvári kobzosként, hogy Bicske történetéhez Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Vörösmarty Mihály, Juhász Ferenc, Lakatos István és Forgács Antal. Szénási Sándor klasszikusok kötődnek.
Ha már rájuk is gondoltak közlés tekintetében, irodalomszerető soraimat szíveskedjenek megerősítésként fogadni...
Csokonai bicskei látogatását őrzi az emlékezet. Vajda János édesapja a Batthyány-uradalom erdőtisztje volt, járt itt. Vörösmarty a kastély vendége volt.
Lakatos István (1927–2002). A szakma és a legműveltebb, tanári szintű olvasóközönség a költők költőjeként tisztelte, neve nem olyan széles körben közismert, mint Juhász Ferencé. Szintén Kossuth-díjas és Bicske szülötte. Hatalmas műveltségű műfordító volt. A Bicskei Szó egy olvasójának remek írása segíthetett elérni azt, hogy legyen végre emléktáblája Bicskén. .Azt olvasom róla, hogy “kikezdhetetlen erkölcsi tartásából és esztétikai igényességéből fakadt”, hogy visszafogta magát a szerepléssel kapcsolatban. 21 éven át nem jelenhetett meg saját műve 1949-től. De '56-os szerepéhez és azutáni bebörtönzéséhez is kötődhet.
Forgács Antal (1910-1944). A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Költészete halk szavú, melankolikus, gyakran a kisemberek sorsát és a fenyegetettség érzését szólaltatta meg. Munkaszolgálatosként halt meg 34 évesen, ígéretes pályája tört ketté. Radnóti Miklós és a kortársak nagyra tartották őt tiszta hangja miatt. A bicskei kötődés ismert. "Hazára leltem a magyar nyelvben s a magyar költészetben..." - Bicskei Szó Akárcsak egy oldalon is megoldható a helytörténeti kitérő, ha a következő 11 db idei számok is ünneplik a 40-t. Ha már költészetről beszélünk, egy-egy rövidebb művel, az író, a költő életpályájának ismertetésével indulhatna 1 db bővítetett mondatban.
Pl. minden hónapban más klasszikus. S ha már költészet, ez lenne a hagyománytisztelő utókor hódolata.
Persze, a rövid vers és Juhász Ferenc párhuzamon mosolygok, de vannak kétsorosai is.
A legelismertebb és leggyakrabban idézett rövid verse Aranykapu.
„A szerelem a Mindenségre nyíló aranykapu, halál a kilincse.”
Milyen igaz! Végül, de nem utolsó sorban Kerecsendi Kiss Márton. Csak egy prózai idézet az (egyik) születésnapját ünneplő településen:
„Bicske nekem nemcsak a szülővárosom, hanem a világ közepe. Ott tanultam meg a fák nyelvét, ott hallottam először a szélben Vajda János sóhajtását és Csokonai lantjának pengését. Az a táj, a Galagonyás, a Batthyány-kastély parkja nem csupán díszlet volt a gyerekkoromhoz, hanem maga a magyar történelem és költészet, ami belém ivódott, és amit magammal vittem a tengerentúlra is.”
Lírájának Bicskét érintő, bennünket megérintő sorai az Emlékezés c. verséből:
„Vajon megvan-e még a régi ház, a bicskei utca, a jegenyesor? S a kerti kút, amelynek vize hűvösebb volt minden más víznél valaha? Ott hagytam én a lelkem egy darabját, a völgy ölén, hol ringatott a csend, hol Vajda árnya suttogott az éjben, s a szél a lantok hangján énekelt.”
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bicskei malom közeli kiváló ovi. Megfordultunk ott elég gyakran reggel és délután szülőként.
Az ovit Nagl Mihályné Marika vezette, aki több mint egy hete arra kért, keressem meg a Vajdában 1963-ban végzett IV.b osztály tablóját is. (Előbb utóbb az A osztály tablóját is idehelyezem, de küzdök a technikával.)
Nem voltam túl gyors egyéb elfoglaltságok miatt, s mert Akli Imre tanár úr hagyatékában megmaradt fotókat sorba kellett raknom. Megtörtént a gyorsrendezés. Ezt Akli Péter nevezte így, azt mondta, ez volt az első, amit számítástechnikából tanult: a gyorsrendezés (quicksort) az egyik leghatékonyabb és legelterjedtebb rendezési algoritmus 1959-ből. Azóta is alapvető eleme a számítástechnikának az "oszd meg és uralkodj" (divide and conquer) elvű működése miatt. Esetünkben a rendezd és uralkodj a jelentés. Mai takarításomat itthon gyorsrendezésnek neveztem.
Nagl Mihály 1994 körül is jegyző volt Száron. Amikor bányanyitás szándéka merült fel az egyik legszebb vértesi, ha nem az egyik legszebb dunántúli községben, a 168 Óra munkatársaként írtam az esetről egy riportot A kis magyar Saar-vidék címmel. A jegyző úr volt az, aki a maga elegáns módján a tisztánlátáshoz segített engem. Mondhatni képbe helyezett. „Im Bilde sein” (képben van / tudomása van valamiről) kifejezés tükörfordítása.
Nem felejtek. Dacára és büszkén, hogy egy ideig úgy volt, hogy mindent.
A közmeghallgatás bicskei módra című visszatetsző esetünk bemutatása után találtam ezt a hirdetményt. A két dátum a lényeg és a köztük eltelt idő. A déli parton megadták a módját.
December elején hirdetnek meg közmeghallgatást agendával, témával együtt január 7-re.
Lehet ugyan, hogy ez is csak kipipálása a jogi kötelezettségnek, nem ez az érdekes e mostani írás szempontjából.
Az 1800-1900 lakosú Balatonszemesen a testület a gyakorlatban nem elégszik meg a 2 napos meghirdetéssel, mint ahogyan azt sajnos Bicskén, a tízezer feletti lélekszám ellenére az SzMSz előírja.
Ráadásul Bicskén akár 25-26 óra is lehetett a hivatalos meghirdetés ideje, valószínűleg tévesztés folytán. De ez a kisebbik gond. A nagyobb az, hogy az SzMSz kettő napot hagy a közmeghallgatás hírének terjedésére.
A Bicskei Szó által a képviselők grémiumának címzett javaslat továbbra is él. Két írásban szerepel és a közmeghallgatáson is elhangzott. Minimum 7 napra vagy 7 munkanapra változtassák a közmeghallgatás meghirdetési előírását az SzMSz-ben (a jelenlegi 2 napról).
Nem mintha a közmeghallgatás olyan nagy dolog lenne. Ám az előírások, szabályok legyenek tisztességesek, ez alap. Mert a szabályok vannak értünk, nem mi vagyunk a szabályokért.
A bicskei SzMSz sem a kőbe vésett tízparancsolat mint isteni kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen. Nem a megmásíthatatlan és örökkévaló egyetemes alap. Nem is Hamurapi törvényoszlopa.
Vagyis tisztességessé, vállalhatóvá lehet és kell tenni a vonatkozó részt, de mielőbb.
Amikor a tényekre, legyen az bárki, nem érvekkel, hanem személyeskedéssel, sértegetéssel és alaptalan vádaskodással, pletykával próbálkozik, az szinte sosem a tényekről beszél, azok nem is zavarhatják igazán.
Lehet ez egy mély belső védekezési mechanizmus vagy akár hatalmi reflex.
Lélektani értelemben egy-egy illető világa, ha tükröt tartunk elé, „veszélybe kerülhet”. A támadás marad meg az egyetlen eszközeként. Valóságos dühkitörés, indulatkezelési zavar is lehet, aminek során tejesen hamis, minden alapot nélkülöző állítással bélyegezne meg másokat.
De mint a Harmonia Caelestisben olvasható a mosolyogtató igazság:
"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az embör nem ismeri az igazságot."
A nyilvános hazugság egy változata, amikor az ember tudja is, hogy nem mond igazat. Szándékossága miatt ez lehet a súlyosabb verzió. Ráadásul az állítás bizonyításával nem is bajlódik. Kinyilatkoztat. Valószínűsíti és azt egy az egyben tényként hirdeti. Kimondta és akkor az úgy van. Mármint szerinte.
Hasonló ez a kabátlopási ügyhöz. Ha valakiről pletykálni kezdik, hogy kabátot lopott, hiába nem volt a helyszín közelében sem, hiába nem lopott kabátot vagy mást, egész életében úgy tartják számon, hogy megjelenésekor mindenki a fogasra akasztott kabátjára pillant, hogy megvan-e még. Erre játszik a hamis pletykával a tisztséget viselő.
Vagy ez lehet számára a megoldás? Szomorú.
Amikor egy új információ, ami lehet tény és vélemény valamint a kettő (egymástól jól elkülönülten) együtt - ellentmond annak, amiben az illető hiszi önmagát, vagy ahogyan önmagát látja és láttatni óhajtja, az a feszültséget kelti benne, a sokat emlegetett kognitív disszonanciát okozza. Igen - gondolja például önmagáról -, demokrata vagyok a vállalásom, elnevezésem alapján, de mégsem. És akkor jöhetnek a belső magyarázatok. Például az, hogy tényszerűen igazat olvas és kellemetlent, de mivel nem tud érvelni, összehord hetet-havat a szerzővel kapcsolatban.
Ha a tény vagyis tévesztése egyszerű elismerése azt jelentené, hogy be kellene vallania, hogy hibázott, rosszul döntött, vagy nem volt olyan okos és morális, mint hitte vagy ahogy szerette volna magát láttatni, azt az ő elméje fenyegetésként éli meg. Miért?
Egyszerűbb tehát az állampolgári vélemény formálóját, a kétségtelen tényekkel szembesítő ember hiteltelenítésével, hamis vádolásával, életének és munkájával "átkeretezésével", megalázásával, megbélyegzésével próbálkozni közönsége előtt az ő virtuális pódiumán. Taps.
Könnyebb ez, mint a fájdalmas igazsággal szembesülni, netán még meg is köszönni a helytálló észrevételt és azt mondani: rendben, fontolóra vesszük a javaslatot és értesítünk arról veled együtt mindenkit, hogy mire jutottunk. Pont.
Egy öndeterminációja szerint karizmatikus közösségépítő, aki nem akar haragot, nem akar gyűlöletet gerjeszteni és valóban a béke pártján áll, így cselekedne.
Amikor ilyesmiket hordanak össze nyilvánosan, a cél lehet a véleményét kifejező emberek elnémítása?
Nem ez az első szerény próbálkozás. Nem is az utolsó. Célja ezeknek az egyén hitelességének és emberi méltóságának lerombolása? Hogy akik véleményt mernek formálni, ne legyenek olyan bátorak?
A pozíció fölényt jelent. Az ezzel járó nyilvánosságot, közfigyelmet használja fel esetünkben valakivel szemben, aki tényeket és kulturáltan megfogalmazott, sosem gyalázkodó véleményeket sorakoztat.
Ahelyett, hogy racionális választ adna.
(Hogy miért nem sértődöm meg? Mert amíg a sértettségünkben vagy fájdalmunkban dagonyázunk, megáll az ész. A harag és a duzzogás is megterhelő „luxus” lenne, mentális pazarlás. Továbbá nem minden kritika egyenértékű. Vannak emberek, akik bántani akarnak téged, mert több nem telik tőlük. De vannak emberek, akik reflektorokkal világítanak rá hibáinkra. Ez nem éppen egy élvezet, sőt, fájhat is, mert olyan hibáinkra világít rá, amiket mi magunk is sejtünk, de próbálunk elrejteni. Ha valaki, akit tisztelünk és aki ismer minket, mond valami negatívat, az azért fáj, mert annak van hitele. Ebben a fájdalomban azonban ott van a tanulás lehetősége is. Amikor szemenszedett hazugságokat terjesztenek rólad vagy rólam, abban semmi más nincs, csak a rossz szándék. Helyén kell kezelni. Nincs vele dolgunk. Mivel azonban a hallgatás beleegyezés, nem lehet mellette szó nélkül elballagni.)
Lehet, hogy az a cél, hogy a többi lakót elrettentse a kritikus, nyilvános vélemények megfogalmazásától?
Apropó, SLAPP-perben szerintem már volt részem, a bicskei önkormányzat volt a felperes. Strategic Lawsuit Against Public Participation a SLAPP, amit magyarul leginkább stratégiai pernek vagy elhallgattatási pernek neveznek.
Ez nem egy hagyományos jogvita, ahol valaki tényleges igazságszolgáltatást keres. A SLAPP-per lényege a megfélemlítés, gyakorlatikag az érzelmi zaklatás. A jogi úton való vegzálás. Hiszen a polgárnak többnyire nincs annyi pénze, nincs szerződése ügyvédi irodákkal, és nem is munkaidejében ténykedik, amikor közélettel foglalkozik.
Tágabb értelemben minden olyan hatalmi tevékenységet így nevezünk, ami a kritikus hangok elfojtását célozza. A velejéig hamis, becsmérlőnek, sértőnek, megalázónak szánt nyilvános, színvonaltalan és hazug célozgatást is.
Itt csupán a bizonyítás maradt el, kísérletet sem tesz rá, dehogy dokumentál, mert egy hamis állítást nem lehet bizonyítani.
Önmagukból indulhatnak ki, amikor úgy látják, hogy a közélettel való foglalkozás egyenlő anyagi érdek?
Nincs kizárva.
Nézzük tehát el nekik ún. politikusi gondolatkísérletüket.
A képen Peti a nagymamájával, aki szerényen mosolyogva igyekszik kimenni a képből.
Úgy emlékszem, hogy a mai Bocskai sarkán álló üzletben háztartási bolt volt zöld ajtókkal még a nyolcvanas évek közepén is. Hogy mikortól, azt nem tudom. Amiről írok, azt a mányi Majoros házaspár vezette. A nyolcvanas évek legvégén ráadásul egy osztályban érettségiztem lányukkal, Angival, ami a kép szempontjából rendkívül releváns információ. Nekem.
S ha már gimi. Ott fenn látható, ahogyan főleg sötét ruhás - szerintem - diákok csoportja vonul a kollégiumból. 1965/1966 esetleg 67 lehet a kép keletkezése, az írás végén vázolom, hogy miért. A középiskola épületét 66-ban, adták át, idén 60 éve. Az első ottani tanévek diákjai. Akik közül a ma is élők 78 év körüliek. Ami viszont bizonytalanná tenné ezt a kijelentést, hogy amíg a gimi a mai Prohászka utcában volt, akkor is lehetett ez kolesz. De Peti születési éve és becsült kora alapján, az egykori bicskei gimnáziumnak ekkor már a Kossuth téri épületében pallérozták az ifjak elméjét.
A háztartási boltnál, ott ahol most a bájos módon falnak támasztott kerékpár látható, úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy általában kötegnyi eladó cirok- és vesszőseprű volt kihelyezve, többféle fajtából. Szüleink mindig a legnagyobb érdeklődéssel tekintettek a felhozatalra, ha arra jártunk. A cégtábla sajnos nem látszik.
A közelebb eső üzlet tábláját képtelen vagyok elolvasni. Láttam már kávénak, kanálnak és fodrásznak is, így aztán feladtam, mielőtt pszichedelikus élményeim és látomásaim támadnának.
Viszont jól kivehető az OTP korabeli cégtáblája is, amit akkor Karai Jenő úr vezetett.
Jellegzetes, hogy a beton villanyoszlopok a vidéki Magyarországon a 60-as, 70-es években jelentek meg. Például a megyei hírlapok vagy a Szabad Föld termelési riportjaiban a fejlettség feltétlen szimbólumai, hivatkozásai voltak. Agit-prop. ide vagy oda, nyilván joggal tették, hiszen akik a képen szintén látható régi villanyoszlopokhoz szoktak, ez már bámulatos volt. A helyükben nekem is az lett volna.
Ha a két legközelebbi akácfa között kinézünk, egy (zöld?) korabeli buszmegállóra emlékeztető dizájn körvonalazódik. Lehetett ez éppen más is, de a református templom magasságában áll, ahol nagyjából 2000-ig működtek buszmegállók mindkét oldalon, onnan helyezték át azokat mai helyükre.
Peti magabiztos mozgásából - ide nekem az oroszlánt! - látszik, hogy "nem ma kezdte" a járást. Ura a helyzetnek. Három-négy éves lehetett, amiből az következik, hogy a kép 66/67-ben készülhetett.
Szent András napja, november 30. után már nem csak a szél süvít, hanem a népnyelv szerint is eljön „Disznóölő Szent András” ideje. Ami tarthatott húshagyó keddig, mert a böjti időszakban súlyos illetlenség volt disznót vágni. Régen, amikor még nem volt hűtő sem, így a Nagy Generáció a természetes hidegre hagyatkozott. Mi ezt a hagyományt hozzuk be a város szívébe, a Kossuth térre, de a visítás helyett nálunk a jókedv és a sercegő zsír illata dominál.
Rövid ellátási lánc – Hosszú barátság
A Homály Grill & Bár helyben szerzi be a kóstolói lakoma alapanyagait. A továbbiakban is ezt tesszük majd, a következő hasonló alkalmon is. Nagy-Drozdik Zsuzsi és Nagy András számára az alkotás öröm, a közösségek, kapcsolatok kovácsolása és a jó minőség mindenben személyes ügy. Itt a „termelőtől az asztalig” nem egy elcsépelt szlogen, hanem a bicskei és Bicske környéki gazdák, kereskedők, kézművesek iránti tisztelet.
A pub elnevezés az angol public house, a nyilvános ház, a közösségi ház kifejezésből. ennek rövidítéséből ered. Jó irány ez az alkalom, Költő sorai, a festő ecsetvonásai, méhész aranya, a sajtmester, a kézműves és a séf remekei egy jó helyen. Egy közös, kétszintes hall mindazoknak, akik az emberi alkotást nagyra becsülik, mert szeretik szemlélni, netán mert maguk is szenvedélyes alkotók.
Nálunk pontosan tudod, mit eszel, minden az, ami. Ezeken az estéken különösen. Az alapanyagok úgyszólván nem egy konténerhajón érkeztek, hanem a környékbeli partnereinktől.
Dunszt [dunsztok,lekvárok, chutneyk, lekvárok - Eigner Kata és Marosán Norbi]
Magyar Kamra - pálinkakóstoló [Konrád Viki]
HEGEDŰS SAJTMŰHELY (Hegedűs Dóra)
Kézműves mézek (Metzger Antal
Még a „mínusz egyedik” nap előtt vagyunk...
Tudjuk, hogy a jó döntéshez idő kell. Mi már akkor szólunk, amikor a kések élezése, a teknők súrolása és a fokhagymapucolás még el sem kezdődött. Mire az üstök alá begyújtunk, te már tudd: ott a helyed!
"Az eseményt több véletlen találkozás, és korábbi csodálatos együttműködés hívta életre.
A közös munka során még mélyebb kötődés és ezáltal együttműködés született az alkotók között, emiatt hiszünk, sőt biztosan vagyunk benne, hogy egy olyan úton indultunk el közösen, aminek nemcsak folytatása, hanem folytonossága is lesz a jövőben.
Különleges, mert olyan helyi termelőket, vállalkozásokat sikerült elérnünk, és a szellemiségbe bekapcsolnunk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és ennek az együttműködésnek nemcsak a hasznát, hanem az értékét is látják, hogy a helyi közösség emiatt is több tudjon lenni puszta egymás mellett élésnél.
Különleges, mert a főzés művészete és a festőművészet is megjelenik egy estén, a képeket a festőművész kifejezetten erre az estére és az összhang mind a tányéron, mind a vásznon a megálmodott hangulatot fogja visszaadni.
Különleges, mert különböző helyről érkezett emberek fognak egy célért dolgozni, és bepillantást engednek abba, amiben és amitől ők igazán profik.
Különleges, mert ilyen még nem volt, és hisszük, hogy szükség van a rohanó világban egy ilyen estére, amikor mindenki megpihenhet, és átadhatja magát a művészetek találkozásának.
Bízunk benne, hogy sokan hozzánk hasonlóan látják a világot, és velünk együtt építik majd ezt a fajta érzést, bízunk abban, hogy egyre több helyi, környékbeli termelővel és vállalkozással találjuk meg egymást, hogy ez egy rendezvénysorozat, egy új hagyományt teremt Bicske életében. Nem egy estére tervezünk, hamarosan érkezünk a következő eseménnyel, és ígérjük hogy hasonlóan izgalmas és csodálatos lesz mindegyik. "
Ha rokonszenves a lokálpatrióta gondolat és a valódi, magyar ízek, várunk szeretettel egy felejthetetlen estére.
Mi szóltunk előre!Helyszín: Kossuth tér, Homály Grill & Bár
A kép hátterében a Vajda János Gimnázium épülő tornaterme látható 1966 körül.
A közelebb fekvő régi ház tanároknak és családjaiknak a szolgálati lakása volt.
Ott élt Akli Imre tanár úr is (balra).
A mellette álló személyét a megjelenéskor valószínűleg rosszul határoztuk meg. Olvasóink és családtagok jelzése alapján Kovács Bálint látható, aki szintén a Néphadseregben teljesített szolgálatot a hivatásos állományban.
A helyszín a mai Zeneiskola udvara.
A gyerekek Akli Imre és Akli Péter, de Peti sajnálatos módon nem járult hozzá nevének közléséhez :)
Lelkesedem ezért a fényképért, főleg a környezet miatt. Például az SA 77-27 forgalmi rendszámú Csepel tehergépjármű miatt is.
Az "Élelmiszer" cégtábla látszik a Göllner-ház homlokzatán. Az Önki, mi így emlegettük, de nem tudom, hogy akkor önkiszolgáló bolt volt-e, mely forma egészen új volt akkoriban, főleg vidéken.
Hogy az egykori Könyvesbolt, a mai Központi Állatgyógyászat cégtábláján milyen áruház olvasható, arra még nem jöttem rá.
A fodrászat cégtáblája jól kivehető. Lehet, hogy már akkor is Zsidai Feri bácsi dolgozott ott?
Azt olvastam, hogy a Kék Csillag a 60-as években épült. Járda nincs, az építőanyag közelebbi széle a mai Homállyal szemben. Vagyis ez nem lehet az áruház. Az áruház később épült. Vagy csak a járda épül újjá? De ahhoz nem kellene béléstest és ennyi anyag. Itt a térkő előtt aszfaltos járda volt.
Ha nagyítok, látom, hogy ott még akkor nem volt Stop!, csak Elsőbbségadás kötelező! A tábla rúdja fekete-fehér sávos. Ilyen mintázatú oszlopok az 50-es,60-as évekről szóló magyar filmek hazai helyszínein láthatók. Megáll az idő. Az üzlet bejáratánál szintén beöltözött diákok. Szemben a kapualjból is emberek figyelnek. Lehet, hogy csak képzelem, de mintha a fodrász tükrét is láthatja a nagyérdemű, amint az visszaveri a fényt.
Ki tudja, hogy a Csepel mögötti villanyoszlopról mi hegyez és hajol az út fölé? Nem találós kérdés, mert magam sem tudom.
Ami pedig a legérdekesebb, személy szerint kik ültek a fogaton? Ha kedves olvasóink bárkit felismernek, kérem, jelezzék.
Az a középfeszültségű vezetékeket tartó rozsdás oszlop jellegzetes és emlékezetes darab. Az esztétikát most hagyjuk. Volt már villany, akkor nem is olyan nagyon régen. Kész.
A kép az Akli család gyűjteményéből való, Akli tanár úr képei közül. Lehet, hogy az osztálya volt? A Vajda János Gimnázium Kossuth téri épületében az első tanév 1966-ban, éppen 60 éve kezdődött.
A kép forrását tekintve szinte biztos, hogy a fogat onnan indult és oda is érkezett
Szívesen foglalkozom helytörténeti témákkal. A Bicskei Szó helytörténeti posztjainak száma alapján a mai mezőny legerősebbje, és ez jó. De hogy még soha életemben nem hallottam, hogy Lussomana lehetett a Bicske területén fekvő római kori neve, ez is biztos.
Bizonyára az én hibám. De előrebocsátom, hogy ezt tényként nem állíthatjuk, nem is akarjuk, csupán érdekességként, hogy Lussomana, Lusomana, Lumanum helységnevek az angol nyelvű Wikipedia szerint a mai Bicske területére vonatkoznak. Bicske - Wikipedia
Az angol nyelvű Wiki állítja. A dán egyetemi kutatók térképe kérdőjellel közli.
Kedves olvasónkkal, régi baráttal, aki ezt elküldte nekem, együtt gondolkodtunk például arról, hogy az Aquincumtól mért 12 mérföld (amit olvastunk) Bicskéig sehogysem lenne elég, maximum Tinnyéig. Aquincumtól a mai Bicske a mai utakon, a legrövidebb útvonalon és gyalogszerrel közel 30 római mérföld.
Lussomana itteni fekvését egy 13. századi szerzetes másolta, de hogy honnan, arról még nem találtunk semmit, pedig jó lenne tudni.
A térképre ránagyíthatunk, ami a fentnevezett 800 éve élt frater leírása alapján készült Pannóniáról. itiner-e Ha valamiért nem éles a link, írjuk keresőbe: itener e org. A Római Birodalom térképe látható, ezért a megjelenő videó alatt kattintsunk a sárga mezőre, ezzel eltávolítva azt. Ezután nagyítsunk a Kárpát-medencére és meglátjuk Lussomannát. Szintén furcsa, hogy itt két s-el, máshol egy s-el írják.
(Ez az Itiner egy 2025-ben bemutatott, nagyszabású digitális projekt, online térkép, amelynek célja a Római Birodalom teljes úthálózatának rekonstruálása. A projekt (melyet a dániai Aarhusi Egyetem kutatói vezettek) a nagy hadiutakat (mint a Via Appia) feltérképezése mellett a a kisebb vidéki utak ábrázolását is vállalta, amelyek a falvakat és gazdaságokat kötötték össze. Ezek eddig hiányoztak a térképekről. Az Itiner-e mintegy 300 000 kilométernyi utat rögzít, ami duplája a korábban ismerteknek.)
A Floriana névről tudtunk a bicskei általános iskolából, amiről aztán később azt mondták, hogy az bizony már Csákvár. Itt csak a Floriana tér maradt belőle. Ismerek olyan témában elmélyült érdeklődőt, akinek mély meggyőződése ma is, hogy Floriana márpedig a mai Bicske területén volt. Ahogy Jakab István László is dolgozott azért, hogy ez végérvényesen beigazolódjék. A mai kutató azt is tudni véli, hogy a 80-as években miért került át a név Csákvárra. Hozzá kell tenni, hogy a távolság adatok Floriana 2.0 (mai Csákvár) egyáltalán nem felelnek meg sem Gorsium, sem Aquincum felől, de Floriana településre (mai Bicske) rendben lenne az Aquincum felőli 30 mérföldes távval.
Az Itinerarium Antonini római útikönyv szerint Aquincumtól harminc, Gorsiumtól tizenöt római mérföldre volt Floriana. 1 római mérföld 1,48 km. A latin mille passus kifejezés szó szerint „ezer lépést” jelent. Érdemes felidézni szintén az iskolában hallott apró betűs érdekességet, hogy a rómaiak a „kettős lépést” (bal láb után a jobb láb újra földet ér) számolták egy egységnek, egy lépésnek így “jött ki nekik a lépés”. A mi mai lépésünk nekik csak egy féllépés lenne.
Új nevet kell megtanulnunk? - kérdezte olvasónk. Lussomana? Nem valószínű. De azért érdekes volt erről beszélgetni egy téli estén. Floriana is és Lussomana fekvése is kérdőjeles a mellékelt dán egyetemi e-térképen. Dániában az Aarhus University élen jár abban, hogy a digitális bölcsészetet (adatbázisok, régi iratok) összekösse a térbeli adatokkal. Így egy kutató az asztalánál ülve láthatja, hogy egy 14. századi latin oklevélben említett földterület pontosan hol fekszik a mai műholdképen.
Columba de Aduna - latinul Columba Adunensis - a spanyol domonkos rendi szerzetes.
A dán tudósok ezeket az adatokat (is!) betáplálták egy algoritmusba, amely képes volt kiszámítani, mennyi ideig tartott az áruk és hírek eljuttatása a Birodalom egyik pontjából a másikba. A projekt rávilágított, hogy a római úthálózat hatékonysága még évszázadokkal a Birodalom bukása után is meghatározta az európai kereskedelmet.
Bár a 13. században élt, a történet 2015 körül vált világszerte ismertté. A kutatók az ő rendkívül részletes útleírásait és feljegyzéseit használták fel arra, hogy rekonstruálják a Római Birodalom úthálózatát és logisztikai rendszerét.
A "Középkori Google Maps" volt Columba de Aduna műve, mert megszállottan rögzítette az utazási időket, a távolságokat és az utak állapotát saját tapasztalat vagy mások elmondása alapján.
Mellékesen Dunakömlőd latin neve, mármint az ottani római kori településé, a Lussonium volt, Florentina pedig a mai Dunaszekcső helyén feküdt. De utóbbiak lehetnek pusztán véletlen hasonlóságok is.
Bicskén 704 millió forint volt a 2025. évi fizetnivaló, de idén már a 840 millió forint a "szolidaritási hozzájárulás". Aggodalomra semmi ok, hiszen kapunk mintegy 50 millió forintot, hogy ne fájjon annyira 840 milliós forintos elvonás.
A szolidaritási hozzájárulás 2017-es bevezetése óta "szolidaritási adó" a köznyelvben. Idén 840-50=790 millió forint marad az állami költségvetésben, aminek Bicskén lenne a helye. A 840 millió forintos állami elvonás tényéről a Magyar Közlöny december 23-i számából értesült a Bicskei Szó.
A mechanizmus lényege az ún. nettó finanszírozás. Eszerint az állam nem várja meg, amíg az önkormányzat befizeti a pénzt, hanem egyszerűen levonja (visszatartja) azt a településnek járó állami támogatásokból, normatívákból.
Közel 2,7 milliárd az idei iparűzési adó bevétel Bicskén. Az Orbán-kormány rendelkezése alapján az állam idén elvon Bicskétől 840 millió forintot, ami az iparűzési adóbevételünkhöz képest annak egyharmad része. Pontosabban ez az, amit nem fizet ki az állam a település működése érdekében. Mint olvasható, 50 milliót biztosítanak, a többit megtartották az állami költségvetésben.
Az állam ezt az összeget általában nem "beszedi" - mint már utaltunk rá -, hanem levonja az önkormányzatnak járó egyéb állami támogatásokból.
Bicske Város Önkormányzata szolidaritási hozzájárulásának összege az elmúlt években folyamatosan emelkedett, egyenes arányban a város növekedő adóerő-képességével, de az infláció erősödése is meghatározó.
A nyilvános költségvetési adatok alapján az éves befizetési kötelezettségek évente változtak.
2017-ben 330 millió Ft elvonással kezdték, 2026-ban 840 millió forint elvonásánál tartunk.
Bicskén egy év alatt több mint 120 millió forinttal nőtt ez a fizetési kötelezettség, ez is tény. 120 millióval fizetünk többet a 840 milliós összeggel idén és összesen 50 millió állami normatív támogatást kapunk.
Közismert, hogy a hozzájárulás alapja minden esetben a település iparűzési adóerő-képessége. Erről az önkormányzati rendeletekben, például a Bicske Város Önkormányzata 2025. évi költségvetéséről szóló dokumentumban olvashatunk.
A Magyarországi önkormányzatok 2017 óta fizetnek szolidaritási adót. Ezen elvont összegek országos, teljes teljes summázata a teljes költségvetéshez képest filléreket jelent. Helyben azonban érezhetőek, fájóak.
Egy példa szerint, ha 100 forint a magyar költségvetés főszáma, 1 forint körüli összeget sem éri el a magyar településeket érintő elvonások teljes összege. Az állam ÁFA bevétele (az összehasonlítás kedvéért) 20-25 forintot jelentene abból a százasból.
A rendszert a 2017-es központi költségvetési törvénnyel vezették be, elvileg azzal a céllal, hogy a tehetősebb, magasabb iparűzési adóbevétellel rendelkező települések járuljanak hozzá a szegényebb önkormányzatok finanszírozásához. A felhasználásnak számos állásfoglalás szerint nincs átláthatósága.
2017-ben eredetileg csak a legmagasabb adóerő-képességű településeket érintette, és az elvont összegek is jóval alacsonyabbak voltak.
A 2021-es költségvetésben a kormány jelentősen kiterjesztette a fizetésre kötelezettek körét és megemelte a hozzájárulás mértékét. Ennek következtében az elvont összegek többszörösére nőttek.
Például 2018-ban Budapest 5 milliárd forint körül fizetett, 2025-re ez az összeg már a 80-90 milliárd forintos nagyságrendet is elérte.
A Gémesi György által vezetett Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) határozottan kritikus álláspontot képvisel a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatban. Érvelésük szerint a jelenlegi rendszer nem a valódi szolidaritásról szól, hanem a települések autonómiáját veszélyeztető, aránytalan pénzelvonásról.
A legfrissebb, decemberi nyilatkozataik és nyolcpontos javaslatcsomagjuk alapján ez a MÖSZ hivatalos álláspontja.
Gémesi György többször hangsúlyozta, hogy a kormányzati kommunikációval ellentétben ez nem egyszerű újraelosztás a gazdag és szegény települések között. A MÖSZ szerint a beszedett 360 milliárd forint és a kistelepüléseknek visszaosztott támogatások között nincs egyensúly, és a pénz jelentős része valójában a központi költségvetés hiányait foltozza be.
A szövetség szerint a hozzájárulás mértéke mára olyan szintet ért el, ami már a kötelező önkormányzati feladatok (közvilágítás, óvodák, utak karbantartása) ellátását veszélyezteti. 2025 végén jelezték, hogy mintegy 30 település áll a csőd szélén, részben a drasztikusan megemelt szolidaritási adó miatt.
A MÖSZ támogatja azokat a jogi kezdeményezéseket (melyekben Budapest mellett más városok is részt vesznek), amelyek azt vitatják, hogy az állam elvehet-e több pénzt egy önkormányzattól, mint amennyi állami támogatást az adott település kap. Álláspontjuk szerint ez sérti az Önkormányzati Chartát és az önkormányzati autonómiát.
A szövetség nem az adó teljes eltörlését, hanem annak alapvető reformját követeli. Követelik, hogy az új kormány (a 2026-os választások után) azonnal üljön tárgyalóasztalhoz az érdekszövetségekkel.
Javasolják a hozzájárulás mértékének jelentős csökkentését (például az iparűzési adó bevételének maximum 15%-ában maximalizálva).
Követelik, hogy a kormány számoljon el és számszerűen igazolja, mire költik a beszedett összegeket.
A szolidaritási adó reformja mellett a 2020-ban elvont gépjárműadó-bevételeket is visszakérik a településeknek.
A jelenlegi rendszer szerintük is fenntarthatatlan, és ha nem történik változás, az önkormányzati szektor jelentős része fizetésképtelenné válhat.
Szarkáné Szénási Noémi gondozásában jelent meg A porszem és a Minden. Andreas Gryphius (1616-1664) 141 istenes szonettje a 100 éve született Szénási Sándor fordításában.
Németül és magyarul is olvashatók a művek, németül tudóknak, német nyelvet ismerőknek kiváló ajándék. Javarészt evangéliumi tanítások a 4+4+3+3 soros szonettek. Ha bármelyiket elolvassuk, belső fülekkel máris halljuk a hozzátartozó tanítást a bicskei vagy bármelyik keresztény templom szószékéről.
Életem első vásárlása volt telefonról telefonra - Sándor bácsi iránti tiszteletem és a szépirodalom szeretetének jegyében. Dedikálták nekem a testvérek, ahogy a képen is látható. Belekerült a Szénási Sándor születésének centenáriumára készített bélyegző pecsétje is.
Ezt a bélyegzőt nagytiszteletű Szénási Jonathan Sándor ny. lelkipásztor, a 30 évet börtönmisszióban szolgáló filatelista kérte a Magyar Postától. Ezzel a bélyegzővel december 15-én, Sándor bácsi születésének 100. évfordulóján vette fel a bicskei posta a levélpostai küldeményeket. December 23-án kell visszaküldeni a Posta központjába a bélyegzőt, így addig még lehet kérni a bélyegzést.
Jonathan a szülei, főleg édesapja patinás fotó albumának képei alapján tervezett bélyegeket,összesen nyolcfélét. Ezeket is Magyar Posta készítette, a „Személyes bélyeg” program keretében.
Jonathan a személyes bélyegekhez alkalmi borítékokat is készített. Nekem ezt a képes borítékot volt szíves megcímezni a bicskei posta első asztalánál. Benne egy leporelló 13 fotóval, amely édesapjuk pályafutását tartalmazza. Ebből a legjobban az a kép tetszik nekem, ami a boríték közel harmadát foglalja. A szülők 25. házassági évfordulóján készült. A szülők ülnek, az édesapa vállára lánya teszi kezeit, az édesanya mögött pedig a fiú áll.
Noémi felajánlotta, hogy válasszak bélyeget arra a borítékra, amit nekem címez. Karácsony című Szénási Sándor verssel szeretettel kíván áldott, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket, egészségben teljes boldog új évet. A lapon látható a szenasisandor.hupont.hu weboldal jelölés, amit szintén ő hozott létre, amelyen Szénási Sándor életéről, műveiről és munkásságáról olvashatunk.
Bolla Andrea, a Magyar Posta bicskei hivatalának vezetője nagyon kedvesen egy külön asztalt hozatott Szénási Jonathan Sándor feladó 272 db (A/4-es méretű!) levélküldeményének bélyegzéséhez. Tényleg jobb lett volna, de amikor mi becsapódtunk a bicskei posta ügyfélterébe, Jonathan - írd és mondd - molnárkocsin tolta be a 3 kartondobozra való küldeményt. Az első, két ülőkés asztalhoz ültünk, nem vettük észre a kitüntető kedvességet. Maradtunk tehát az első asztalnál a postás zöld pukkantyúkon elfoglalva helyünket.
Minden boríték a bélyegző két-három pecsétjével (egy vagy kettő a bélyegekre, egy középre tisztán) volt előkészítve. A többnyire gépi címzések nagyon patent módon előre elkészültek.
Az A/3-as borítékokban 2026-os naptár volt, de nem akármilyen. Jonathan tervezte és én is kaptam egyet. (Ezt később, alkotói engedéllyel közölni fogom szépen befotózva.)
A jobb felső sarokban a bélyegen Szénási Sándor kovácsmester és felesége, a középparaszti családból származó Varjas Julianna látható három fiúkkal. A kép Vereben készült. Balról László, Sándor és Gyula láthatók. László vitte tovább a kovácsmesterséget.
A naptár maga Ábrahám gyermekeinek szinkron-naptára: Gregorián (magyar keresztyén), Julián pravoszláv, Bría (héber) és Hidzsra (muszlim). A Kápolnásnyéki Református Egyházközség kiadása, Magyarország kormányának támogatásával készült. Hét ívből álló, vastag, fényes oldal sok családi képpel és minden hónapnál Szénási Sándor versekkel. A címlapon a verebi református templomot ábrázoló nagyon szép felvétel. Alatta egy kiemelt sor:
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. (Zsolt. 26,8).
Ezek indultak a nagy borítékokban még nagyobb utakra, a hagyományos méretűben pedig karácsonyi-újévi jókívánságok. Noémiról és Jonathanról 16 és 20 éves korom között - a magából mindig rendkívüli kedvességet, tudást sugárzó Ivanics Hajnalkától, vajdás, gimnáziumi iskolatársamtól hallottam lelkes és nagyrabecsülő szavakat. Ő Zámbóné Ivanics Hajnalka káposztásmegyeri református lelkész, lelkigondozó, lelkészné és ötgyermekes családanya.
S ha már iskola. 25 éve lesz január 18-án, hogy a Fejér Megyei Hírlapban megjelent egy cikkem Sándor bácsi Gryphius fordításáról, Szép jó napot, Gryphius András! címmel. A költő, műfordító életének utolsó évében még olvashatta ezt. 12 nappal a halála előtt jelent meg. Azért adtam ezt a címet, mert Sándor bácsi szinte mindig Szép jó napot! használatával köszönt vissza az utcán, arca mindig a mélyen elgondolkodó lelket mutatta, de a köszönéshez lassú, kimért biccentés és egy kis mosoly is tartozott.
Gyerekkori barátom, Hertendi Ervin - reformátusnak született atyámfiának elmeséltem, hogy mi történt ma. Ő akkor figyelmembe ajánlotta Szénási Jonathan Sándor szavait egy videón. Ezen elmondja, mennyire súlyos betegségben szenvedett édesapjuk. A nemrégiben elhunyt édesanyjuknak Judit néninek felváltva segítettek a betegellátásban munkájuk mellett. Fiának egyik reggel azt a kérdést tette fel Sándor bácsi 2001. január elején, hogy “Miért gyötör engem az Úristen?” Fia azt válaszolta a halálos ágy mellett, hogy ezt “Egyedül az Úr tudja megmondani, és egyedül neked”. Aznap késő délután Sándor bácsi azt mondta: “Válaszolt az Úr. Mi minden héten találkoztunk rövid időkre. Minden hónapban egy vasárnap együtt ebédeltünk, de ahogy megettük az ebédet, mindenki sietett vissza a gyülekezetébe a délutáni alkalmakat megtartani, és tudod, ahogy kérdeztem tőle, arra döbbentett rá, hogy soha nem tudtam volna meg, hogy mennyire szerettek, te is, a húgod is és édesanyád is, ha nem kerülök ebbe a nyomorúságba.”
Jonathannal a második, immár megbeszélt találkozásunk Bicskén, a református parókia udvarán történt.
Antal Éva és Máté János lelkész házaspártól kapta kölcsön a molnárkocsit, amire ott felpakoltunk. Azért ott, mert nem bízott abban Jonathan, hogy a bicskei posta előtt parkolót találhat.
A postán abban tudtam segíteni, hogy a kötegekből (hivatal-segédi minőségemben) a keze ügyébe helyeztem a következő borítékot. Amikor kellő mennyiség összegyűlt, akkor a megnövekedett forgalomra való tekintettel sorszámot kértem. Bármennyire is rendkívüli és különleges volt számomra ez a postai teendő, más feladónak is rendkívül fontos lehet az az egyetlen darab ajánlott levél. Így fair, sorszám kell, így nem érheti szó a ház elejét.
Minden front office-ban dolgozó postás hölgy segítőkész volt. Mindig minden Európai Unió tagországba címzett küldeményt szemügyre véve összeadták a bélyegek díját és lemérték a levél tömegét is. Általában minden rendben volt, hanem a tengeren túlra - pontosabban az óceánon túlra címzett levelek esetében újabban vámnyilatkozatot kell tenni. (Donald Trumpról készült bélyeget még nem láttam, de majd fogok.) Ezért ezek a továbbítandó anyagok az adminisztráció elvégzése után, később kerülnek postázásra - szintén Bicskéről, hiszen a bélyegző itt állomásozik karácsonyig. Ezután a Magyar Posta Filatélia Osztálya fogja muzeális gyűjteményében őrizni.
Újabb régi tartozás törlesztése kezdődhet meg a régen várt hulladékudvar megépülésével - értesült a Bicskei Szó.
Az Állatvásár tér a vasútról jól belátható, keleti terület, ahol a szennyvíztisztítót láthatjuk a szerelvényből Ugyanitt a KÖZGÉP által a régió közbeszerzése, megrendelése nyomán épült és azóta sem használt hulladékválogató áll, amit sosem használtak hulladékválogatónak, ami már nagyon régen az enyészeté.
Sokszor megfogalmaztuk a hulladékudvar hiányát, aminek nemléte hozzájárulhatott az illegális hulladéklerakáshoz és a környezetszennyezés csökkentéséhez.
Örvendetes, hogy Bicske város fennállásának 40. évfordulója felé haladva elérünk idáig. Bár ha már helytörténet, voltak idők, amikor korlátozott mennyiségben le lehetett adni hulladékot korlátozott. Papírforma szerint kevés alkalom/év és lakcímkártya, de voltak olyan idők is, amikor ezt senki nem vizsgálta.
Sokszor kérte a Bicske Szó az elmúlt 20 évben a hulladékudvar megteremtésének szükségességét. Természetesen nem azért épül, mert megfogalmaztuk az igényt nyilvánosan is sokszor. Enélkül is mindenki tudta, hogy erre itt igény van.
Friss kommentek