Köszönet a cikkért a kedves Olvasónak! 

Bicske büszkesége, a 60 éves Tálas Zoltán nem mindennapi sportoló. 20 évnyi informatikai munka mellett két felnőtt gyermek édesapja, aki a közelmúltban élete első Európa-bajnokságán ezüstérmet szerzett asztaliteniszben. De a történet ennél sokkal mélyebb.

2007-ben Zoltán veséi felmondták a szolgálatot. Négy hosszú éven át dialízisre járt, mígnem 2011 augusztusában megérkezett a számára várt legnagyobb csoda: a veseátültetés. Ez a második esély nem csak az egészségét, de az életkedvét is visszahozta.

Azóta Zoltán bepótolja az elmaradt utazásokat, és minden percet kiélvez a családjával. Az aktív sportolás ugyan kicsit későn kezdődött számára, de amióta Milos Imre edzővel dolgozik, egyetlen edzést sem mulasztott el.

Ez a kitartás most meghozta gyümölcsét.

A Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságának egyéni asztalitenisz versenyei során Zoltán ezüstérmes lett, ezzel bebizonyítva, hogy az életkor és a betegség sem szabhat határt az álmoknak.

"Ez az érem nem csak az enyém" - mondta Zoltán a díjátadó után. "A családomé, az edzőmé és mindazoké, akik hittek bennem. Ez az érem a bizonyíték arra, hogy sosem szabad feladni."

Zoltán története inspiráció mindannyiunk számára. Egy történet a kitartásról, a második esélyekről és arról, hogy sosem késő új célokat kitűzni és az álmainkat megvalósítani.

Feszt Tímea

Ma délelőtt a katolikus temetőben vettünk végső búcsút Karádi Imre igazgató úrtól. Bicske Város Díszpolgárát saját halottjának tekinti Bicske Város Önkormányzata. Karádi Imre magyar-történelem szakos középiskolai tanártól búcsúztunk, aki 1956-ban lett igazgatóhelyettes az egykori Vajda János Gimnáziumban és 1990-ben a hajdani Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatójaként vonult nyugdíjba. 

A képet 2014-ben, a Karádi család otthonában készítette Izing Máté 

Az egyházi szertartás előtt Bálint Istvánné polgármester mondott gyászbeszédet. Ezután szintén a család felkérésére, Karádi Imre kívánságának megfelelően  Somos Ágnes tanárnő, az egykori tanítvány és későbbi tanár kolléga megemlékezését hallhattuk. Végül a család megtisztelő felkérésérének eleget téve az 1989-ben érettségizett Izing Antal mondott búcsúbeszédet.

Ezeket közöljük itt Bálint Istvánné polgármester beszédével kezdve: 

"Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Búcsúzók!

Nehéz szívvel gyűltünk ma össze, hogy végső búcsút vegyünk Karádi Imrétől, Bicske város díszpolgárától, a Vajda János Gimnázium egykori igazgatójától. Karádi Imre, az egyik legrégebbi bicskei család leszármazottjaként 1929. november 5-én született Bicskén.

Élete során számos értékes emberi tulajdonsággal ajándékozott meg minket. Személyisége példamutató volt, hiszen minden tettét a tisztesség, az emberség és a szeretet vezérelte. Munkájában mindig a legjobb tudásával és lelkiismeretesen tevékenykedett, családja és barátai számára pedig az állandó támasz, a biztos pont volt.

Magyar-történelem szakos tanárként a Vajda János Gimnáziumban helyezkedett el, majd 1956 és 1990 között vezette az intézményt. Ez a 34 év a gimnázium életében "aranykornak" számított, és Karádi Imre akaratlanul is meghatározó tényezőjévé vált Bicske közéletének.

Sok bicskei és környékbeli ember köszönheti neki a tőle kapott tudást, amellyel segítette őket elindulni a nagybetűs életbe.
Igazgatóként képes volt arra, hogy olyan nevelőtestületet építsen, légkört és szellemiséget alakítson ki, amelyben növendékei a gimnáziumon keresztül megszerették nemcsak a tanulást, hanem a kultúrát és az igényességet is.

Karádi Imre a város kulturális és közéletének meghatározó személyisége volt. Életművével beírta magát Bicske történetébe, és olyan kulturális, közéletet befolyásoló életművet alkotott, amely méltóvá tette őt Bicske város Díszpolgára kitüntető címére, melyet 2016- ban az akkori Képviselő-testület ítélt oda.

Unokájával, Zsuzsival tartottam a kapcsolatot, így tudhattam, hogyan telnek az igazgató úr napjai.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor újdonsült polgármesterként köszönthettem őt 90. születésnapján.
Akkor megállapodtunk abban, hogy ha folytathatom, együtt ünnepeljük a 95.-et is. Sajnos, most már csak búcsúzni tudok tőle. Köszönöm a vidám, élményekkel teli beszélgetéseket, amelyekkel gazdagodhattam.

Tisztelt Gyászolók!

Karádi Imre hagyatéka mindannyiunk számára értékes tanításokat hordoz, amelyek tovább élnek szívünkben és egyben köteleznek is. Az élet mulandóságának tudatában búcsúzunk most tőle, és bár fájdalommal tölt el bennünket az elvesztése, megnyugvást találhatunk abban, hogy emléke örökké velünk marad.
Bicske városa saját halottjának tekinti őt, és a város minden lakója nevében köszönöm mindazt, amit egykor a városért tett.

Őrizzük meg Karádi Imre emlékét szívünkben, és vigyük tovább mindazt a jót, amit tőle kaptunk.
Isten Önnel Igazgató Úr, nyugodjon békében!"

Somos Ágnes magyar-német szakos középiskolai tanár, osztályfőnök Karádi Imre igazgató úr tanítványa volt, majd tanár kollégája lett a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tantestületének tagjaként. 

Somos Ágnes megemlékezését itt olvashatjuk: 

"Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Búcsúzók!

Mindannyian úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, s ezzel igazából nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengene körül bennünket, bizony sok szépség, öröm szaladna el mellettünk, észrevétlenül, felfedezetlenül. De mindannyiunk életében előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, aki fontos volt nekünk, akit szerettünk. Ezért most nehéz szívvel osztozunk a gyászban, akik ma itt összejöttünk, hogy a bicskei Vajda János Gimnázium legendás igazgatójától, Karádi Imrétől búcsúzzunk.
Mindannyiunknak fáj, hogy eltávozott közülünk, és soha többé nem lehet már velünk. De ezt a szomorúságot enyhíti kicsit annak tudata, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy ismerhettük őt. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy életünk része lehetett, tanárunkként vagy kollégaként, de mindezen túl egyszerűen, nagybetűvel írva: emberként. Imre bácsi számomra mindig az Igazgató úr volt, magamban mindig hozzá mértem a Vajda későbbi
vezetőit, s valljuk be, ő volt az, akiben soha nem csalódtam.
Minden búcsúzás szomorúsággal jár, de a végleges búcsúzás kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában. Nehéz megszólalni, nehéz elköszönni. Az itt maradottaknak fájdalmas és reménytelennek tűnő vállalkozás felidézni Karádi Imre igazgató úr alakját, hiszen a teljességnek csupán egy töredékét tudjuk szavakkal méltatni. Igazgató úr tartalmas és példa értékű életutat járt be, és örökségének jelentős része észrevétlenül épült be életünkbe, gondolkodásmódunkba és értékrendünkbe.
Tanárként és igazgatóként köztiszteletnek örvendett, egész szakmai tevékenységét a pedagógus pálya iránti elkötelezettség és alázat, a következetesség és az igényesség határozta meg. Nagy feladatra vállalkozott, amikor egy még csak néhány éve működő kisvárosi iskola tanára lett friss diplomával a zsebében. Azonban pontosan tudta, hogy a helyi és a környékbeli gyerekeknek mekkora lehetőséget kínálhat az új iskola a tudás megszerzéséhez. Ennek az iskolaépítő és közösségteremtő missziónak szellemében dolgozott középiskolai tanárként és igazgatóként is. A tanévek során jöhettek, mehettek különféle oktatási reformok, a küldetés tartalma soha nem változott: Az iskola mindenkor értékteremtő, kultúrateremtő és közösségteremtő intézmény kell, hogy legyen.
Volt tanítványaként is búcsúzom Imre bácsitól, a tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelt és oktatott, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait, tartotta fenn érdeklődésüket, értékké tette számunkra a teljesítményt.
Tanárként és iskolavezetőként mindig a legjobbat akarta a rá bízott gyerekeknek, figyelt rájuk, meghallgatta őket, türelemmel terelgette őket a jó irányba, bízott bennük, s bátorította őket, ha kellett. Ezt az odafigyelést és szeretetet a diákok mindig is érezték, és tudták, hogy az igazgató úrra bármikor számíthatnak.
Történelemóráin – a tananyagon túllépve – megtanította, hogy mindennek oka van, s véleményt formálni csupán az okok megismerése után szabad. Hogy az igazi értékek az emberiség létének kezdete óta nem változtak, és hogy a világ jobbá tételéhez mindannyian kötelesek vagyunk tudásunkkal, munkánkkal, emberségünkkel hozzájárulni.
Következetessége, felelősségérzete rendkívüli humánummal párosult.
Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte.
1981 augusztusában nagy szeretettel köszöntött engem pályakezdő kollégaként a tantestületben, és az első perctől kezdve bizalmat szavazott nekem. Sok-sok emlékkép kavarog bennem, mindegyikben indirekt módon jelen van Imre bácsi jobbra, teljesebbre ösztönző hatása. Most csak egy emlékképet ragadok ki 1982-83 tájáról. A téli szünet előtti héten már kezdtünk ráhangolódni a közelgő ünnepekre, a szünetekben az iskolarádióból mindenféle karácsonyi zeneszámok, énekek szóltak. Egyszer csak mosollyal a szája szögletében megjelent a stúdióban az igazgató úr, félrevont, s azt mondta: „Ági, most szóltak ide a pártházból, egy járókelő jelezte nekik, hogy vallási énekek szólnak az iskolában. Kérlek, szólj a gyerekeknek, hogy csukják be az ablakokat! És még csak annyit
.... nekem tetszik ez a karácsonyi hangulat.” Hát, igen, így is lehet kezelni dolgokat, tapintatosan és bölcsen.
Kollégáival való jó kapcsolata a kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapult. Kellő önállóságot és szabad teret adva segített minket mindennapi munkánkban bizalommal és barátságos emberi szóval. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott.
Őszintén tudott örülni mások sikerének is, legyen az diák, vagy kolléga, hiszen közösek voltak céljaink, szándékaink és érdekeink.
A kor, az igények változásával többször megújult tanári és iskolavezetői munkájában. A világra nyitottság és előrelátás jellemezte, amikor pl. a rendszerváltáskor az elsők között ismerte fel, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek egy bajorországi testvériskolával kötött partnerkapcsolatban, s ezáltal több mint 20 éven át több száz
Vajdás diák juthatott el nyaranta Neumarktba.
Karádi igazgató úr nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett iskolájától, a Vajdától, alapítványi kuratóriumi elnökként tevékenykedett több éven át. Otthonának ajtaja ekkor is mindig nyitva állt előttünk, ha valamilyen ügyben a tanácsára, a segítségére vagy kiváló emlékezetére volt szükségünk.

A sorstól megadatott számára a békés, jól megérdemelt öregkor, hogy családja körében több időt szánhasson önmagára is, olvasásra, pihenésre és arra, hogy átadhassa unokáinak és dédunokáinak mindazt a tudást, élettapasztalatot és bölcsességet, amit élete során felhalmozott.
Bár Karádi igazgató úr, Imre bácsi elment, mégis köztünk van, mert - Kosztolányi szavait idézve - azok közé az emberek közé tartozik, akik
„Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”

Kedves Igazgató úr, nyugodjon békében!"

Végül az 1989-ben érettségizett Izing Antal megemlékezése következett, amit ő szintén a gyászoló család megtisztelő felkérésére írt meg és mondott el:

"Tisztelt Gyászoló Család, kedves mindnyájan!

"Ha megint születnék, megint Bicskén szeretnék élni és dolgozni”. Ezt hallottam Karádi Imre  igazgató úrtól 10 évvel ezelőtt, amikor a gyémántdiplomája és a gyémántlakodalmuk esztendejében a Karádi házaspár, a Karádi család vendége lehettem.

 Ez a mondat lett a portré címe, ami róla szól, aki már évtizedekkel ezelőtt is Bicske díszpolgára volt sokunk szívében, ezért a hivatalos döntés sokunkat töltött el örömmel.

 Ebben a laudációban és méltatásban,  véndiákként mondom el, hogy  miért.

Mert lényének lényege a magától értetődő humánum, a tisztesség, a becsület, a jóakarat és a szeretet volt. A kemény szegedi diákévek után 1945-től a budai ciszterci Szent Imre Gimnázium tanárainak embersége volt rá a legnagyobb hatással saját visszaemlékezése szerint. Jó lenne, ha minél több Karádi Imréhez hasonló úriember születne Bicskén és a földkerekségen.

 Tekintélyes, higgadt, kedves, segítőkész, áldott és tiszta szemű, tiszta lelkű ember volt Karádi Imre  igazgató úr, egy korrekt és kedves úriember, akinek emlékét megannyi Bicskén érettségizett őrzi a szívében.

Szerettük a mosolygós derűjét, nyugalmát, humorát, bölcsességét és nagy műveltségét. A Karádi tanár úr megszólítás dívott köreinkben, alig hallottuk Karádi igazgató úrként emlegetni szóban, nem is várta el, legfeljebb hivatalos, protokoll mondatokban és kritikus helyzetekben hangozhatott el. Jobban szerette a tanár úr megszólítást.  Idézem: “...mert aki iskolaigazgató, az maradjon mindig annak, ahogy kezdte, maradjon mindig tanár. Lehetőleg jó tanár.” Idézőjel bezárva. 

 A gyászoló család megtisztelő felkérésére az 1989-ben érettségizett osztályunk, évfolyamunk és a Karádi Imre igazgató úr vezette hajdani Vajda János Gimnázium és később Postaforgalmi Szakközépiskola is -  egykori tanulói nevében állok itt e ravatalon, megilletődve, mert  mi ezrek búcsúzunk ugyanazzal a szívvel, múlt ifjúság tündér tavára visszatekintve, amihez Karádi Imre igazgató úr nemcsak a fehérre festett  folyosói falakon függő közös tablóképek tucatjai miatt tartozik.

 Őszinte részvétünket fejezzük ki meleg szívvel Karádi Imréné Eszternek és kedves családjának.  

 Megírhattam megtisztelő bizalmuknak köszönhetően, hogy Ők, a bölcsész házaspár micsoda utakat tettek Európában és a világban  Szenvedélyes történelem tanár volt, nem szobatudós, mert a Karádi házaspár látni akarta például a csaták, ostromok, békekötések helyszíneit.  Erdélyben erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban a  tűz körül arról szólt az este, hogy ki tud több népdalt. Eszter és Imre voltak a legjobbak.     

Rövid idézet következik egy népdalból.

“Tegnap a Gyimesbe jártam,

A bánatval találkoztam.

Szerződést kötött ő vélem,

El nem marad soha tőlem,

Bánat, bánat, de nehéz vagy,

De rég, hogy a szívemen vagy,

A szívemre kővárt raktál,”

Sok-sok pedagógus előtt állok, akik ezerszer jobban tudják nálam, hogy a hozzáadott pedagógiai érték azt fejezi ki, hogy az iskola mennyivel járul hozzá a tanulók fejlődéséhez.

- Mit keres egy mai magyar tanköteles 16 éves fiatal a nándorpusztai nyomdában tanítási idő alatt?! - kérdezte tőlem Karádi Imre igazgató úr 1986-ban négyszemközt,  az igazgatói irodában.

Hogy mit keresek? Válaszomban megmondtam a havi fizetésem - nagyon büszkén.

Ő pedig felajánlotta, hogy hétfőn mondjak föl és keddtől  a nappali tagozatra járhatok a levelező helyett a második bé osztályba – az előttem szóló Somos Ágnes tanárnő osztályába. De ez “csak” egy lehetőség, csakis akkor, ha én is így látom jónak - tette hozzá. Megnyitotta előttem az egykori Gimi igazi ajtaját. Karádi Imre igazgató úrnak köszönhetem ezt, aki számomra informálisan 1986-tól Bicske Város Díszpolgára. Amióta város ez a város.   Mert amikor kiáltottam, meghallgatott engem, bátorított, lelkembe erőt öntött. Köszönöm ezt itt is, utolsó földi útja előtt.  

A mi Urunk nyugosztalja drága lelkét. Adjunk hálát azért, hogy ismerhettük, hogy életünk útjain egyáltalán találkozhattunk. Ezzel a hálával, főhajtással, őszinte szívvel fejezzük ki együttérzésünket az általunk nagyra becsült gyászoló család minden kedves tagjának. Isten nyugosztaljon Téged, drága Karádi Imre Igazgató Úr. Emlékedet szívünk mélyén őrizzük az utolsó napig."

Sokszor hallottam már Ulrich Erika pedagógusról, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola igazgató-helyetteséről, az alsó tagozat vezetőjének személyiségéről és munkásságáról szeretetteljes és elismerő szavakat. Pénteken a vonaton egy édesanya azt mondta nekem a családja nevében is, hogy amit az Ulrich Erika vezette tanítói munkaközösség letesz az asztalra, az ezerszer meghaladja munkaköri kötelezettségeiket.

Mindezt teljes természetességgel teszik. Szívből. Elmondta, hogy ódzkodtak ettől az iskolától, minden más megoldást végiggondoltak, végül a Csokonai mellett döntöttek nagyon helyesen. 

Szerettem volna megírni ezt már régen, mert találkoztam ezzel a gondolattal máskor is, láttam a saját szememmel, de elmaradt. Pedig én is szinte baráti, de legalábbis nagyon jó ismerősi kapcsolatot ápolok Ulrich Erikával és férjével. Ez a minapi véletlen találkozás egy érintett szülővel végleg eldöntötte, hogy nekiállok írni.

Sosem felejtem el, amikor a hazai oktatásért demonstráltunk Bicskén a Prohászka utcai épület előtt, a pedagógusok pedig azért sztrájkoltak odabenn, hogy a hatalom talán-talán méltóztassék mán többet törődni az oktatás ügyével, ami nemzetünket érintő legfontosabb, legcsaládibb ügy.  Ulrich Erika kijött az épületből a demonstrálók közé abban a világban, ahol egy pozícióban megtenni mindezt különös bátorságot, személyes autonómia olyan fokát igényli, ami ritka. Ráadásul engem, a “közellenséget” is megölelt a nyílt színen, az utcán üdvözlésként. Nem törődött vele, hogy kompromittálja magát “nagyjaink” előtt vagy sem.

 A szülők és jó szemű kívülállók az iskolaotthon fontosságáról beszélnek, ami egy régebbi keletű projekt. A kollégái ugyanilyen elismeréssel beszélnek Ulrich Erika vezetői személyiségéről. Főleg arról az ebből fakadó jóhiszeműségről, ami mindig és mindenkor az adott probléma lehető legjobb megoldására törekszik. 

1986 óta tanít. 1994- től Bicskén. Igazgatóhelyettesként 2021- től dolgozik.

Az iskola igazgatójának sajnálatos menesztése nagy felületeket kap a médiában, Ulrich Erika elvesztéséről senki nem beszél. Pedig több, de minimum ugyanannyi aggodalomra ad okot. Úgy tudom, hogy Erika többször megkérdezte a tankerületet, készüljön-e pályázattal. Érdemi választ nem kapott. Onnan tudta meg, hogy pályázattal kellene készülnie, hogy a közlönyben megjelent munkahelyének pályázati kiírása. (Ez ám a kollegialitás! Ez ám a "nem bürokratikus" hozzáállás - a szerk.) Úgy döntött, hogy ezek után biztosan nem pályázik. Érthető. A  családját választotta és az első osztály tanításával kezd szeptemberben beosztott tanítóként. Szeret tanítani.

Azért nem akarom azt írni, hogy Ulrich Erika elvesztése nagy veszteség a bicskei családoknak, gyerekeknek - mert nem vesztettük el. Ugyanúgy fogjuk látni kedves és ragyogó mosolyával, ha szembejön velünk az utcán akár a felüljárón hazafelé sétálva, akár reggel a Szűcs-saroknál, amikor dolgozni megy.Köszönjük szépen a munkáját és vigasztalja meg őt, hogy kollégák, szülők és egyszerű kívülállók szemében is nagyra becsült emberek közé tartozik és az is marad. Mindezt úgy, hogy sosem akart többnek látszani, mint ami valójában. Ne legyen szomorú, mert az elsősök jól járnak. 

Annak kellene szomorúnak lennie, aki egy magyar település általános iskolájában a tanévkezdés előtt ehhez hasonló állapotot teremt.  

"Hello! Nem tudjátok mi történt a Péróban? Rendőr, mentő, helikopter" - írta tegnap  délután egy olvasónk.

"2024. július 23-án 18 óra körül Bicskén, a Bihari utcába kértek rendőri segítséget, ahol egy férfi házfelújítási munka közben balesetet szenvedett" - tájékoztatta a Bicskei Szó olvasóit a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata.
A sérült férfit a Mentőszolgálat munkatársai kórházba szállították. Teljes felépülést, jó egészséget kívánunk. 

Életének 95. esztendejében Karádi Imre igazgató úr, Bicske Város Díszpolgára visszaadta lelkét Teremtőjének.  Álmában, otthonában érte Őt a halál családja mellett, akik életének utolsó éveiben a legnagyobb odaadással gondoskodtak a férjről, az apáról, a nagyapáról és dédapáról.  

         A Gyémántdiplomával Karádi Imre tanár úr és felesége, Eszter. A kép 2014-ben készült. Fotó: Izing Máté 

A megrendítő hírt özvegye, Karádi Imréné Eszter mondta el nekem telefonon. Részvétemet, együttérzésemet  fejeztem ki családom nevében, már amennyiben ekkora fájdalomkor lehet jelentősége ezeknek a szavaknak. 

Egyszívű pár Ők már régen, azok is maradnak. 70 évet éltek házasságban.   Szombaton, Imre bácsi halála előtt 3 nappal ünnepelték együtt 70. házassági évfordulójukat Eszter és Imre. Karádi tanár úr 1954. július 13-án diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán, július 17-én pedig összeházasodtak a Debrecenben nevelkedett Gál Eszterrel, aki az ELTE harmadéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt.   

A fiatal férj az esküvő után sorállományú honvédelmi szolgálatát töltötte. Akkoriban minden évfolyam után 1 hónap szolgálat következett. A 4. évfolyam után 3 hónapot volt katona, akkor tisztté, honvéd alhadnaggyá avatták, mint minden diplomázót.

Karádi Imre 1956-ban Bicskén a Pedagógus Szakszervezet Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A letűnt idők élő tanúja volt, aki ha 56-os bicskei ünnepségre kapott meghívást –  tudta hova megy…

1956 végén a honvéd alhadnagyi rangjától a megtorlás keretében megfosztották. A Bicskei Szó a korábbiakban is több ízben közölte a Karádi Imre igazgató személyével kapcsolatban fennmaradt ötvenhatos dokumentumot a Bicske is Budapest mellé állt 1956-ban című helytörténeti összefoglalónkban.

A Vajda igazgatója ebben a közel négy évtizedes iskolavezetésben végig és egyöntetű erővel – kiemelem, hogy titkos szavazáson – 100 százalékos támogatottság kísért a bicskei középiskola tantestülete részéről is. Azt, hogy ez mennyire fontos tényező az életében, Karádi igazgató úr Bicskén, a Széchenyi utcai otthonuk nappalijában is elmondta nekünk tíz évvel ezelőtt a “Ha megint születnék, megint Bicskén szeretnék élni és dolgozni” című portré készítésekor.  

1940-ben a 11 éves Imre Szegedre kerül a piaristákhoz, ahol a vasúti árvák tanulhattak, de édesapja jónak látta gondoskodni fia ottani tanulmányairól. Bakter ruhában jártak iskolába, vasutas egyenruhába, katonai fegyelem jellemzett minden szegedi napot, a testi fenyítés része volt a mindennapoknak. 1944-ben a 15 éves Karádi Imre mint mondja „már nem mentem Szegedre, hiszen oda az oroszok jöttek meg.” 1945 őszén a bicskei ifjú a Feneketlen-tónál fekvő Szent Imre Gimnáziumba (ma Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) diákja lett. Szavai szerint itt találkozott olyan tanáregyéniségekkel, akik példájuk, magatartásuk alapján a legnagyobb hatást tették rá. 

A 10 évvel ezelőtti írással konkrét és kifejezett célom volt a Vajdában akkor éppen 25 éve érettségizett tanulóként, hogy a bicskei gimnáziumot 34 éven át jól vezető rendkívül jó nevű akkor nyolcvanöt esztendős Karádi Imre igazgató úr - Bicske város díszpolgára legyen mielőbb hivatalosan is. Az életében. Hic et nunc. Hogy örvendhessen ennek ezen a Földön. Mert nem hivatalosan, de facto  már régen díszpolgár sok ismerője lelkében, akik tudták, hogy ki Ő, legyen díszpolgár de jure. És már hazafelé félúton tudtam, hogy ezt le is fogom írni az akkor megjelenő munkámban.  

Karádi Imre 2016. augusztus 20-tól Bicske Város Díszpolgára. Fotó: Márkó Szidónia 

Karádi Tanár Úr 1954. november elsejétől kezdett tanítani a bicskei Vajda János Gimnáziumban, aminek termeibe a mai Prohászka utcai sárga iskolaépület, a hajdani polgári reál 2. emeletén toppanhattak eleink. A bölcsész házaspár a mai Szent László Iskola emeletén kapott szolgálati férőhelyet kisgyermekükkel, hiszen a Kinizsi utcában napvilágot látott Imre gyermek Szegedre, Budára aztán Pestre ment tanulni, ahonnan hazajött Bicskére feleségével és diplomákkal, majd kislányuk is megszületett 1955.októberében. 

Karádi Imre 1956 szeptemberében lett igazgató-helyettes és 1990. novemberében vonult nyugdíjba igazgatóként. Büszkén mondja, hogy remek tantestület tagja lehetett végig, akik mindig minden körülmények között kiálltak mellette és ő is kiállt érettük. Amikor a ki legyen az igazgató című titkos szavazások zajlottak, mindig minden esetben 100 %-os eredményt ért el Karádi Imre.

- Szerettem Bicskét, szeretem Bicskét, szeretem a családomat, büszke vagyok unokáimra – mondta Eszter.

- Ha megint születnék, megint Bicskére szeretnék születni, itt szeretnék dolgozni. Nem a nekem diplomázás után lehetőségként ajánlott külügy kellene, nem a honvédelmi pálya, hanem ez a tanári, így, itt, ebben a formában – mondja Karádi tanár úr. – Úgy véli, mindig is akadtak olyanok, akik nem Bicskéért éltek, hanem Bicskéből. Ő ezért a településért, ennek diákjaiért dolgozott. Megérintette feleségével valójában már régen közös és egy szívüket, amikor 2004-ben, az Aranydiploma átvétele után Bölcskey Károly alpolgármester úr kezéből átvehetett egy gyönyörű vázát, Szász Endre alkotását.

A Karádi házaspár minden nyaralásának kreatív koncepcióját muszáj lejegyezni, annyira szép és különös. Minden évben arra spóroltak, hogy 1969-ben birtokukba került CY 04-71 forgalmi rendszámú Trabant gépjárművel minden középiskolai történelem tankönyvekben megemlített – természetesen főleg a Vasfüggönytől keletre fekvő helyszínt fölkeressenek nyáron. Luther dolgozószobája, görög amfiteátrum, Hitler főhadiszállása, a westerplattei csata a német invázió lengyelországi hadjáratának első csatájának helyszíne (ma Gdańsk) kikötőjében, a haláltáborok, de Rómában a Triznya-kocsma, ahol mindent lehetett, csak politizálni nem – a vendégek érdekében. Erdély, ahol Brassó fölött kempingeztek a Barcasági-hegyekben. Erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban ülve tűz körül arról szólt az estve kedves versenye, ki tud több magyar népdalt. Karádiék egyáltalán nem vallottak szégyent. sőt!, mert mindig mindenhová „kutyaház sátrukkal” és hálózsákjaikkal utaztak, tehát kívülről egyáltalán nem hivalkodó csomaggal, a tartalmat, ami az útra indította őket, szívükben és agyukban vitték.  Szóval mindenütt voltak a keleti blokkban, történelem tankönyveik, munkaeszközeik segédletével tervezték meg túráikat és egyedül Albánia maradt ki. Azt gondolom hazaérve az asztalomnál, hogy ennél többet, amit ők, ennél jobb és praktikusabb csomagot európai magyar utasként – mint a történelem és irodalom ismerete – kevesen vihetnének. 

Személyesen is sokat köszönhetek Karádi tanár úrnak, aki az iskolában is jobban szerette ezt a megszólítást. Tanár volt a javából, mindvégig tanárember. 

Karádi Imre emlékét szívünk mélyén őrizzük mi, akik ismerhettük Őt. Isten nyugosztalja.     

Számos olvasói megkeresés érkezett a Kossuth téren történt eseményekről. 

A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordult a Bicskei Szó. Telefonon a sajtóreferens arról adott tájékoztatást, hogy a rendőrök csak és kizárólag azért érkeztek a Kossuth térre, mert a téren landoló majd onnan felszálló légimentők munkáját segítették a helyszín biztosításával. 

Korábban a téren hangosan kiabált egymással egy nő és egy férfi. A rendőrségi tájékoztatás alapján leírható, hogy ma ott bűncselekmény, sérülés, rendőri intézkedés (a már elterjedt nem helytálló szóbeszéddel szemben - A szerk.) nem történt. A két eseménynek egymáshoz annyi köze van, hogy a Kossuth téren történtek, de még csak nem is egy napszakban. 

A betegnek maradéktalan felépülést kívánunk. Rendőrnek, Mentőnek, Tűzoltónak, Polgárőrnek minél inkább  eseménymentes szolgálatokat.  

Az útburkolatát tekintve borzasztó állapotú, önkormányzati tulajdonban lévő hídon álltam a Csákvári utca folytatásában.  Iparvágányt hidalt volna át az Eocén-programban, de ez sosem épült meg. Lenn végig dzsungel, minden benőve, ami nem is lenne baj. 

A környéket ismerővel beszélgetve hallom, hogy a vágány helye mellé egy vasbeton árkot is építettek. Erre azért volt szükség, mert a mellette lévő nagy kiterjedésű földek ide lejtenek, a vasutat is védte az árok. Ezt akár részleges dél-keleti övároknak is nevezhetnénk.  Ezt az árkot a telepi utcák végéből is ismerhetjük. Biciklizni is lehetett benne a 80-as évek elején, az Eocén-programban történt megépülése után.  A Szent László patakig vitte a vizet a telepi oldalon. 

De térjünk vissza a Csákvári utca folytatására. Az árkot is védték a víztől, gátat építettek mellé az “idedűlő” Garda-fejszés-dűlő vizének felfogása érdekében.  

Látszik egy olajfa a hídról a legmagasabb ponton. Jártam már ott. "Vízválasztó". Onnan az Eocén-árok a patak telepi szakasza felé kezd lejteni, innen nézve a hídról felém, majd a Váradi Dániel utca végéig, át a vasút alatt épült régi csatornán aztán a kritikus napokat látott Kölcsey utca irányába. Az olajfán túl a Telep felé ömlik a víz az odalejtés miatt. A Telepen ebből nem volt probléma. 

Az Eocén-árokról még annyit, hogy egy darab eleme látható az “Erőmű-lakótelepen”, az Akácfa-Tölgyfa utcák sarkán a füvön felfordítva. Mint egy vasbeton sátor. Monstrum. 

Ott fenn az olajfa dombján - ahogy a mellékelt légi fotón is látható, a szántóról egy kiadós mélységű horhos, vízmosás, szinte szakadék vezet, esők idején ez vezeti le a vizet. 

Ezen a területen kellett volna már réges-régen záportározót kialakítani. Létével a Bicske lakott területére zúduló víz lenne (megrend)szabályozva. Nem a gravitációs törvény alapján ömlene a “mezőváros” népének verejtékes munkával megépített és fenntartott, évente súlyosan megadóztatott otthonaira, hanem fokozatosan, adagolva, lassítva vezethetnék el az árkok, melyeknek egy jelentős része megépült. 

A tervből, a műszaki leírásból értesültem arról, hogy a záportározó a terv része. 

“Figyelembe kell venni, hogy a Lucernási árok mértékadó vízmennyiségének jelentős részét a külterületi csatlakozó vízgyűjtő adja, melynek lehetőség szerinti lecsökkentése lenne a cél. Az itt kialakításra került nagymélységű bevágások alkalmasak lennének jelentős nagyságú záportározó kialakítására. Így a mértékadó vízmennyiség lecsökkentésével a veszélyeztetés is jelentősen lecsökkenthető lenne. Továbbá a kiépítéseknél is figyelembe lehetne venni a mértékadó vízhozam csökkenést” - fogalmaznak. 

(Nem kell ám rá hattyúnyak performance fémből.)

Ez azt jelentené, hogy a tározó megtelte után a víz mérsékelt, kezelhető  mennyisége csorogna túl a betelt tározói zsilipen vagyis megelőzné a pusztítást a mi szívügyünkben, Bicskén, amin csendesen átcsorogna a patakig. 

A lehetséges tározói terület ma Mészáros Lőrinc cégének tulajdona. Ki másé? Aki Orbán Viktor legjobb barátja. Erősen kötődnek a szomszéd községhez vagyis a bicskei lakosság VÉDELMÉBEN Bicskén politizálók többségének van velük kapcsolata. Kötelességük is egyben, mert amikor képtelenek voltak a ma már előlünk elzárt Erőmű-tó és környéke területet Bicske városának megszerezni, megtartani, akkor legalább ezt az iparvágányos részt a természetes vízgyűjtővel  együtt kikérhették volna a “csomagból” közérdekből azért, hogy a polgárvédelmi záportározót megépíttessék. Nem tették. Lehet, hogy nem merték, nem voltak elég bátrak és/vagy előrelátóak. Itt a nagyszerű alkalom a verítékkel megépített és fenntartott bicskei családok otthonai védelmében megtenni ezt. 

Vegyék figyelembe Tessely Zoltán, Bálint Istvánné és a testület tagjai azt is, hogy a Nagyállomás területén jelentősen nőtt a burkolt felület vagyis a víz ömlése sokkal gyorsabb. Láttam egy sokkal korábban, talán a 80-as években (ebben nem vagyok biztos) megépült híd alatti nagyon hosszú átereszt és csatornát, ahol a Lucernás vize átérhet a MÉH-telep magasságában a teljes vasúti terület alatt.

Lementem a lépcsőn és azt láttam, hogy az állomás alatt átvezető mederben vastag, fekete, kőkemény iszaplerakódás áll. Végig. (Ennek előnye is van. Lassítja az átömlést, mert a lerakódás csökkenti a vízfelvevő kapacitást. Ennek feltörése és elszállítása iszonyatos kubikmunkával járna és nem is biztos, hogy a befogadó kapacitás megnövelés jó ötlet lenne.) A kép azért készült, hogy elképzelhessük, mekkora vízmennyiség mehetett át itt, ha ennyi hordalékot lepakolt. Ez a gondolat is a lakosságvédelmi tározó kialakításának szükségszerűségét indokolja.  

A másik vége a déli oldalon fekvő parkoló után következik, de a Váradi Dániel utcán végigmenve is ideérünk. Erdős területen fekszik, megközelítése télen könnyebben lehetséges, ilyenkor a növényzet erősen akadályozza.

Van egy átfolyás, ami a Móricz Zsigmond utca árkából vezeti ki a vizet a Zrínyi utca felé. Ez tavaly épült. Teljesen be van nővel gazzal, nem is nagyon látszik a meder. 

 A Móricz utcai árok végig vezet a Szent István útig. Az egykori gyalogos átjáró mellett szintén becsatlakozik egy árok, ami szintén a magasabban fekvő túloldali területről hozza a vizet. A malom után a víz az út alatt megy át és a malomköz járdája  mellett a talajban lévő csatornában folyik, majd a park talajába helyezett csatornában. Ez is eléri a tatai úti átereszt, ahonnan a víz már magántelkeken halad, burkolt medres árokban majd talajban elhelyezett csatornában éri el a Kölcsey Ferenc utcát. Melyik fajta dugul el könnyebben?  Melyiket nehezebb tisztítani? Az árkot? A csatornát? No, melyiket?  Szavazzunk. 

Minden beleegyező és nem belegyező lakos telkét érintette az árok eddig is. Ott is, ahol beleegyeztek a burkolt árok építésébe, ott is, ahol nem. Nyilván ott, ahol a telek, az udvar, egy kert kellős közepén megy át a meder, ott a talajba helyezett csatornát kell tervezni. Azonban ott, ahol most is a kert végében fekszik a meder a teleknek tehát NEM a hosszában, hanem a szélességében, ott ezt lehetővé lehetne tenni nyílt árokkal. Az önkormányzat tehetne gesztusokat az ott élők felé, de a választott vezetőknek  folyamatosan tárgyalni, beszélgetni kellene velük az ügy megoldása érdekében. Ha az árok kiépül, akkor rézsűvel együtt 7 méter széles, ahogyan azt a tervezetben láttam. Arról is hallottam, hogy az árok mindkét oldalán tilos építeni vagy fát ültetni 3-3 méteren. 

Az azonban bizonyos, hogy a tározó kialakítása (legyen akárkinek az érdekeltsége a terület) bicskei közügy, mert kezelhetővé tenné a problémát. Az időjárásunk ismert okok miatt nagyot változott. Hatalmas aszályok után ész nélkül és rendszeresen szakad az eső. Vagyis kötelező feladat Bicskén a megnyugtató megoldás.  Minden probléma esetén a megelőzés fontosságáról hallunk. A tározó prevenciós természetét kellene belátni. Nem nehéz.    

Lakatos István (1927-2002), a Bicskén született Kossuth díjas író, költő, műfordító  bicskei szereplőkkel és helyszínekkel teli memoár szilánkját ajánlhatjuk.

Köszönet Prockl Jenőnek, aki a figyelmembe ajánlotta az általam már régebben a könyvtárban elolvasott művet, (talán a Paradicsomkert című gyűjtésben szerepel). Ő személyesen ismerte Lakatos Istvánt, családjával gyakran vendégül látott írókat, költőket a meghatározó Újhold-körből például a Galagonyás I. dűlőben is. 

A művészt 1957-ben bebörtönözték egy írása miatt. Krajczár Gyula szerkesztő kérdezte meg tőlem egy alkalommal azt, miért nincs emléktáblája Bicskén a magyar irodalomban nagyra tartott alkotónak. Ha jól emlékszem, azt is elmondta, hogy ezt a kérdést édesapja, a mi Gyuszi bácsink is többször feltette.

Ezt akkor az újságíró napokon belül meg is írta, amit örömmel közöltünk. A Bicskei Szó azt javasolta, hogy ne a magántulajdonban lévő telken épült újabb ház falán legyen emlékhely egy viszonylag főleg célforgalom által jellemzett helyen. Legyen inkább a központban működő Nagy Károly Városi Könyvtár homlokzatán, ahol a szerző életműve könyvtári méterekben áll az olvasók rendelkezésére. És lőn. Történt mindez 2017-ben. 

Az Ebéd, miniszterrel itt olvasható. == DIA Mű ==

Ismerjük azokat a válságos árvízi helyzeteket, amelyek a Lucernás árok nagy esők utáni vízhozama miatt a Kertváros egyik kapujában keletkeztek. Erről legelőször a Bicskei Szó adott helyszíni tudósítást olvasói jelzéseket követően. 

A helyzet megoldása nagyon régi tartozása a rommá fizetett önkormányzati “menedzsmentnek”.  

A legújabb polgármesteri  előterjesztés alapvetően arról szól, hogy néhány bicskei ingatlantulajdonos miatt nem sikerült a teljes árkot megépíteni, szakaszolni kellett a fejlesztést, mert a bicskei ingatlantulajdonosok nem járultak hozzá az építéshez.

Az önkormányzat két szakaszra bontotta a teljes beruházást.

Rendben. Ám ha jobban elmélyedünk a dokumentumokban, ráébredünk, hogy arról Bálint Istvánné előterjesztő már mélyen hallgat,  hogy a munka megrendelésekor pontosan tudta az önkormányzat azt, hogy a pályázatban, a támogatói okiratban szereplő beruházás műszaki tartalma a bicskei lakosok együttműködésének hiánya miatt jelentősen csökkent. Ennek ellenére a felelős vezetők mégis a teljes pályázati összegre kötöttek szerződést a kivitelezővel 2023-ban. Blöfföltek volna? Reménykedtek? Azt gondolták volna testületileg és jegyzőstül, szakértőstül, hogy ez majd a támogatónak nem tűnik fel? Mégis miben bíztak vagy kiben? 

Az előterjesztő (okosba’) nem nevesíti a visszafizetendő összeget az előterjesztési főoldalon, lehet, hogy azért, hogy ne hangsúlyozza azt az elbukott 27+60 milliót, amit a melléklet már tartalmaz,  ami a 274 millió forintból visszamegy Bicskéről a feladónak?! Ez azt jelenti, hogy egyharmad rész EU hátterű TOP támogatást buktunk be, ami lehet, hogy azért nem szerepel a bicskei hírekben kellő hangsúllyal, mert nem hangzik elég jól. Abban a levélben, amiben  60 milliót követelnek vissza tőlünk a hiba miatt,   már szerepel 115 ezer forint kamat - vagyis itt már valami, pl. figyelmeztetés, felszólítás történhetett, hogyha már nem csak a tőkerészt, hanem valami felárat is ránk számláztak a visszafizetéshez.

A helyzet továbbra is megoldatlan. Az árvízveszély fennáll a bicskei Kertváros Kölcsey utcai kapujában.

Vasárnap lezajlottak a 2024. évi önkormányzati és európai parlamenti választások Magyarországon.

Az országos eredmény bizonyára sokak számára ismert, és elemzők tucatjai foglalkoznak a részletek megismertetésével, értelmezésével. Én, ahogy azt 5 éve is tettem, megpróbálok a bicskei szavazóköri adatok kapcsán néhány érdekességet felvillantani, akadtak ugyanis olyan meglepő fordulatok, tendenciák, amikre előzetesen talán senki nem számított volna.
Elsőre a szikár tényadatok, Bálint Istvánné Andi ismét polgármester lett, ezúttal a választópolgárok 58%-os részvétel mellett 3156 szavazatot adtak neki, ami 61,6%-os többséget jelentett a számára. A képviselő-testületben helyet foglal majd a 8 fideszes egyéni választókerületi győztes, akik ezúttal kivétel nélkül megnyerték a saját körzetüket szemben az 5 évvel ezelőtti teljesítményükhöz képest, és kompenzációs listán helyet kap 1 MKKP-s, 1 DK-s és 1 Mi Hazánk-os jelölt is. Minimális személyi változással készülni kell tehát, miután távozil olyan képviselő, aki ezúttal meg sem mérettette magát és érkeznek olyanok, akik új szereplőként léphetnek be a bicskei közéletbe.
Mindenképpen figyelemre méltó az, hogy ha a részvételt az 5 évvel ezelőttihez arányosítjuk, akkor néhány szavazókör 10%-os csökkenését leszámítva a polgármester asszony 118 plusz szavazatot tudott szerezni, míg az ellenzék – nagyrészt a szervezett, országos pártok hiányának is betudhatóan – 447 választót bukott, akik nagy része, a szavazóköri adatok alapján az MKKP-nál landolt.
A legnagyobb vesztese a választásoknak kétségkívül Balázs Péter képviselő, aki a 7. EVK-ban 2019-ben egyedüliként le tudta győzni Fideszes kihívóját, idén azonban az 5 évvel ezelőtti 52,42%-os eredményhez képest csupán 19,71%-ot szerzett és inkumbens vagyis a hivatalt már betöltő jelölt létére csak 3. helyen végzett a körzetében, ez mindenképpen egy komoly üzenet az ő képviselői munkájára vonatkozóan.
Összesen 3 olyan EVK is található Bicskén, akik idén nem tudtak  50% feletti abszolút többséget
szerezni a fideszes jelöltek, a 6-os, 7-es és a 8-as körzetben sem sikerült ez nekik.

Üzenetértékűnek találhatjuk azt is, hogy a 3-as körzetben közel 10%-kal rosszabb eredménnyel szerepeltek, de ez betudható annak, hogy itt indult egyéniben a független polgármesterjelölt is. Molnár Dániel a 4-es körzetben indult, ahol ugyan nem volt inkumbens, hiszen 5 évvel ezelőtt listáról jutott be, de ezúttal közel 20%-kal kevesebb szavazatot kapott, ami a második helyre ugyan elég volt neki, de a képviselő-testületbe nem jutott be, pártja vármegyei listájának befutó helyével vigasztalódhat.
Az MKKP egyéni körzetekben kimagaslóan szerepelt, átlagosan 20% körüli eredményt értek el a
jelöltjeik, listavezetőjük Paszicsnyek János pedig a saját körzetében 37,31%-os voksarányt kapott, ami kétségkívül a személyes kampányának a lenyomata. Az MKKP számait illetően kiolvasható, hogy az átlag fölötti bicskei szereplésük kulcsa a jelöltjeikhez és a helyi aktivista tevékenységüknek köszönhető, hiszen a vármegyei listás szavazáson is 17,8%-ot értek el, a települési kompenzációs listán pedig közel annyi szavazatot kaptak, mint a DK és Mi Hazánk együtt, összesen 48%-nyi töredékszavazattal jutottak képviselői helyhez.

Ezzel szemben a bicskei EP választási listán csak 5,8%-ot kaptak, ami ugyan meghaladja az országos átlagukat, árulkodik arról, hogy a helyi ügyekben mutatott aktivitásukat díjazták inkább a bicskei választók, és nem az országos szimpátiájukról tettek tanúbizonyságot.
Az európai parlamenti választásokat illetően a Fidesz-KDNP listájának 50%-os eredménye országos átlag fölötti, de az önkormányzati eredményekkel összevetve nem kimagasló, az pedig látszik, hogy nagyjából 500 ember szavazott a polgármester-jelöltjükre úgy, hogy az EP listájukra nem adta a voksát, itt a személyhez kötött szavazatok aránya az, ami jelzésértékű lehet. A Tisza pártlistájára 27%- nyi voks érkezett, ez az országos átlagtól minimálisan elmarad, még annak ellenére is, hogy Magyar Péter az országjárása során Bicskén is kampányolt, de a 2%-os különbségre magyarázat lehet, hogy Bicske és környéke egyébként is erős fideszes körzetnek számít.

A Mi Hazánk az országos átlaguknak megfelelően szerepelt, a DK-MSZP-P lista viszont 2%-kal alatta, ezt könnyen magyarázhatja az, hogy a városban szervezett formában szinte észrevehetetlenül vannak jelen. A Momentum szintén az országos átlagát érte el a városban, ami egyrészről meglepő, hiszen éveken keresztül erős helyi jelenléttel dolgozott a bicskei szervezetük, és a kampányban Tompos Márton országgyűlési  képviselőjük is ellátogatott a városba, másrészt viszont a szervezet kampány ereje egy ideje jelentéktelenre csökkent Bicskén, így az a személyes vonatkozás, ami erősíthette volna őket, kifulladt a választásokra.

Nehéz ezekből az adatokból, és a végigkövetett kampányból messzemenő következtetéseket levonni, mert míg egy oldalról az az érzése támadhat az embernek, hogy akár több is lehetett volna az izgalomból és a szoros eredményekből a városban a Bicskéhez köthető pedofil-ügy és az abból következő köztársasági elnöki lemondás után, valójában nincs olyan szerveződés és húzóerő, ami ezeket a turbulenciákat helyi szinten megfelelően ki tudta volna használni. A klasszikus ellenzéki pártok infrastrukturálisan Bicskén lényegében megszűntek, ugyanazon jelöltjeik becsületből elindulnak a választásokon, de valódi potenciál nélkül teszik mindezt, elkötelezett választóik bizonyos értelemben honorálják ezt, de az üvegplafon számukra látható módon az egyéni körzetek 3-4. helyei környékén mozognak. 

Míg a Mi Hazánk és az MKKP többnyire szervezett formában is jelen van a városban, nehéz lenne azt megjósolni, hogy valódi politikai erővé növik ki magukat, akik tényleges kihívói tudnának lenni a jelenlegi városvezetésnek, az egyértelműen látszik a számokból, hogy Bicskén
számszerűen nincs annyi ellenzéki szavazó, amennyi egy helyi választás megnyeréséhez szükséges lenne, amivel kapcsolatban nem érdemes figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a bicskei választópolgárok értékelik és elismerik a jelenlegi polgármester munkáját, nagy számban hajlandóak rá voksolni úgy is, hogy jelölő szervezete listáját nem feltétlenül támogatják, ez mindenképpen az ő teljesítményéről állít ki egy pozitív értékelésű bizonyítványt.

Végezetül, szeretnék néhány szót ejteni a kampányról is, ahogy azt 5 évvel ezelőtt is kiemeltem,
súlyos problémának és tehertételnek érzem azt, amilyen színvonalon a kampányolást művelik a
politikusaink. Sokfelé lehet példát látni arra, hogy egy önkormányzati választás során milyen
kérdésekben, milyen attitűddel lehet választókat meggyőzni, mik azok a minták, amiket talán
érdemes lehet átvenni és magunkévá tenni. A számokból kiindulva pedig egészen biztosan
semmilyen szükség nincsen arra, hogy indokolatlan gyűlöletet szítsunk, hiszti és lejáratókampányokat folytassunk, pitiáner feljelentéseket tegyünk, csúsztassunk, lejárató Facebook oldalakat hozzunk létre. Az igazság az, hogy az ellenzéki kihívók esélyeit egy cseppet sem növelte, a fideszes városvezetők fölényét egyáltalán nem növelte az, amilyen módszerekhez folyamodtak közvetve vagy közvetlenül. Számomra rendkívül üdvös lenne, ha a következő kampányban, 5 év múlva lehetőség nyílna arra, hogy értelmes, érdemi kérdésekről párbeszédek mentén tudjuk megtárgyalni a város és a benne élőket érintő legfontosabb kérdéseket, ehhez minden induló részéről szükséges a konszolidáció, a higgadtság és a józan értékítélet, bízom benne, hogy idővel pozitív változást érhetünk el ebben!
A megválasztott városvezetésnek gratulálok, eredményes és sikeres munkát kívánok nekik, bízva abban, hogy a Bicskét érintő ügyeket a bicskeiek érdekei mentén fogják megtárgyalni, nem pedig országos párt érdekeiket követve.

Pintér Patrik, politológus

Az FVMRFK Kommunikációs Szolgálatától május 29-én érdeklődtem, mert a bicskei OTP-ben bombariadó volt.

Kértem, hogy erősítsék meg vagy cáfolják a hírt Kérdeztem, hogy milyen intézkedések történtek az ügyben?

Van-e remény az elkövető személyének felderítésére? 

Másnap, május 30-án a válaszadásig szíves türelmet kértek.

Válaszom szerint engem ebben semmi nem sürgetett.

11 nappal később azt a választ kaptam, hogy keresik az elkövetőt....

"Elektronikus úton a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához érkezett megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy az ön által említett eset kapcsán ismeretlen tettes ellen, közveszéllyel fenyegetés bűntett gyanúja miatt indult büntetőeljárás a Bicskei Rendőrkapitányságon."

Feltételezésem szerint a 9-én zajlott választások miatt késett a válasz. Nem akartak riadalmat, feszültséget kelteni előtte.  A "foglyul ejtett állam" kifejezés által jellemezhető korszakban hogyan nézett volna a politika szegény rendőrségre, ha egy kisvárosi bombariadó elkövetése után azonnal úgy válaszol, hogy keresi a bűncselekmény elkövetőjét? De nem?! Micsoda stressz lett volna ebből itt, ami hatással lehetett volna a választásokra (?). Öncenzúra működhetett intézményi részről.  Elképzelem, milyen meggyőződéseket változtatott volna meg a hír... Kb. semmit. Itt amit a bicskei polgár eldönt, azt aztán eldöntötte, Nincs kecmec. Ha bárki ebből jól vagy rosszul ki akarja zökkenteni, még inkább elmélyül eredeti meggyőződése. 

Mert bizony kicsiny esélyű lehetőségként, de vélhettem volna borzasztó unintelligens, politikailag motivált elkövető okozta bombariadónak is.  De ha így van, miért 30-án, miért nem 3-4 nappal később tették? 

Inkább egy nagyon mérges ügyfél lehetett, aki majd' felrobban a helyzete miatt? Vagy egy szimpla felelőtlen, "vicces", aki nagy poénnak gondolja? 

Megértem, hogy ennek hírét kérés nélkül, önmagától nem publikálta a police.hu, mert hasonlóan az öngyilkossági halálhírekhez, a bombariadó hír is népszerűsítheti e cselekedeteket.

A bombariadó semmit nem old meg annak az elkövetőnek, akit pl. elkapott az adósságspirál. Aki pedig ezzel poénkodik, annak aztán tényleg semmi humora. Hallgatott volna inkább kabarét. 

Nem tudjuk, hogy tartalmaz-e járdát a terv, ami elképesztő, mert ha tényleg nincs benne járdaterv,  akkor a gyalogost automatikusan az autók közé küldik korra való tekintet nélkül. A valószínű magyarázat: így olcsóbb, ráadásul zsákutca, nincs nagy forgalom.

Ezek szerint mégsem az elmúlt 20 év legstabilabb, legjobb költségvetése? Mert ha nincs benne kb 100 méternyi járda lehetősége, akkor az ezt a fenti  kérdést veti fel. Vagy nem fér el a járda? 

A tetejébe ez az utca a tervek szerint nem az idők végezetéig lesz zsákutca, ugyanis a szabályozási terv szerint kinyílik a Kisfaludy és a Szent István utca felé. Mi következik ebből? Hogy nő a forgalom.   

Úgy véljük, hogy egy "stabil költségvetésű" önkormányzat nem lehet ennyire kicsinyes, szűkmarkú az itt élő polgárokkal szemben. 

Az pedig, hogy a műszaki tartalom nem megismerhető előzetesen, tájékoztató jelleggel, az elképesztő. A város vezetői talán úgy építenek magánházat, hogy leszerződnek egy összegre, aztán a végén valami épül majd belőle? 

Minden adat és információ, az ÚTÉPÍTÉSI TERV kivételével nyilvánosan elérhető.Tegyék közzé. Tegye közzé az önkormányzat a tervet. Ha nem tartalmazott járdát, akkor tegyék bele és építsék meg.  

Választási ajándékba "közparkot" kapunk a József Attila u. 1. alatt. 

Érdekessége, hogy ennél minibb közpark alig épült még, Bicskén biztos ez a csúcs, (de legalább rendvédelmi szempontból jól áttekinthető...)

A tetejébe olyan park sincs még egy, ami ennyire magas százalékban kapott betonfelületet a slágerek slágere  térkő formájában. Ennyi beton azért a kis protokollért is fontos lehet, hogy jól elférjen a Párt, amikor kamerák kereszttüzében, háttérben a templommal egymás vállát veregetik önelégülten. Pedig erre bőven lenne hely máshol is. Ez a betonozott felület majdnem olyan, mintha parkolót építettek volna (Ami Bicske legforgalmasabb gyalogos és közúti csomópontjába amúgy sem illeszkedne.) 

A testvérvárosi park kedves elgondolás, a padok is mívesek. 

Április 22-én reggel olvasónk azt kérdezte telefonon, láttam-e, hogy vasúti bazalttörmeléket szállítanak a területre? Megnéztem. Gondolom, ingyen volt, mert örült a gazdája, hogy elszállítják vagy alacsony áron adta. 

A vasúti bazaltzúzalék veszélyes hulladék is lehet. Olaj és egyéb szennyeződéstől mentes maradhat, míg a sínpárok stabil beágyazódását szolgálja évtizedeken át? 

Beletekinthettem a hulladékjegyzékről írott hatályos rendeletbe, ami a Nemzeti Jogszabálytárban 72/2013. (VIII. 27.) VM rendelet - Nemzeti Jogszabálytár (njt.hu) olvasható. CTRL+f alkalmazásával a "vasúti"  szót írtam a keresőbe. Olcsóbb lehetett bárminél - vagy nem - és az újrafelhasználás és a térkő kifejezés is alkalmazható varázsigeként. 

Ebből a hulladékból létezik veszélyes hulladéknak számító valamint olyan, ami nem az. Ezt ki és hogyan vizsgálta meg? Van erről dokumentáció? Komolyan gondolják, hogy egy testvérvárosi kapcsolatok címen  létrejövő "park" alá ez kell?

Éppen olyan ez, mint egy pár csizma az ünnepi asztalon. (Igaz, esetünkben az asztalterítő alatt van a csizma.) 

A Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön. Biztos ismerős. Erre ezt rakják az új park alá?! Érdekes ízlésvilág. Jól kifejezi, hogy hová tart a világ.  

Ezt csapatják bele s Bicske központjának is központi részén álló saroktelek talajába. Majd a felület fele betont kap, mert jól van az úgy. 

Térjünk vissza a méretre. A kiszedett tükör alapján nem sok zöld marad az alapvetően is csak nagyobb lakásnyi területen. 

(Mi tagadás, volt olyan elképzelés Bicskén, de nevezzük inkább kósza gondolatnak, hogy a Spar által használt ingatlant az önkormányzat megveszi, kisajátítja és oda is park épül. Ez azt jelentette volna, hogy az áruház helyén épülő park összeköttetésben lett volna a Kossuth téri parkkal.

Több okból sem valósulhatott meg. Állítólag az ingatlan tulajdonosa nem fogadta el az önkormányzati informális megbeszélésén felvetett állítólagos ajánlatát, miszerint kapnak egy telket ingyen a város a szélén. Továbbá a városnak megfizethetetlen lett volna a kisajátítás plusz az ezt a döntést meghozó politikai vezetés sem lett volna túl népszerű. Sem az üzlet, sem a központi parkoló egy részének parkká tételével. Továbbá tény, a Spar Mo. az itteni székhellyel Bicske legjelentősebb adófizetője.  Szinte Hősök tere- Kossuth tér kapcsolat alakulhatott volna ki. De vajon minek feszegetünk ma már egy elszalasztott "lehetőséget", ami max. a Kék Csillag romos volta idején volt az?) 

De a "maradék" "park" átadásának szólt tegnap a dobpergés.

Két elhagyatott felcsúti zsidó temetőt keresett fel május 2-án csütörtökön Tamás Péter (MAZSIHISZ), a vidéki temetőrendezési csoport vezetője. Közel 1400 településen több mint 1500 zsidó temető van  Magyarországon. Ezek elhelyezkedése a www,zstm.hu portálon látható.

Tamás Péter egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy karbantartásuk egy soha véget nem érő feladat. (Egy otthon akkor készül el, ha meghal a gazdája - jut eszembe a japán mondás, ami azt jelenti, hogy mindig van dolog a földi lakhellyel is.) Tamás Péter a Nógrád megyei Nógrád községben született. Eddig "csak" az általam még sosem látott  vár jutott eszembe arról a helyről. Ezután már az is, hogy a községben 41 izraelita élt 1944-ig. A vészkorszakot ketten élték túl. Tamás Péter édesapja és egy lány a Kohn családból.

 Egy riportban merült fel egy kérdés: mit válaszolna a felelős vezető azoknak, akik a magyar zsidóság szemére vetik az elhagyott temetők problémáját, hogy azt a magyar izraelitáknak kellene rendben tartani?

 Tamás Péter kategorikus válasza szerint az elődöknek és a magyar közigazgatásnak nem kellett volna hagynia, hogy elhurcolják a magyar zsidókat.Ha így lett volna, akkor a zsidó családok az 1400 hazai temetőt 1500 településen ma is rendbe tartanák, ugyanúgy, ahogyan a más hitben teszik ma is - akár állami vagy önkormányzati segítséggel vagy anélkül.

Közel 1400 településen valamivel több, mint 1500 zsidó temető található Magyarországon. A csoportvezető kérdéseimre válaszolva így felelt: 

"Az éves költségkeret, amely a vidéki kistelepülési lelkészek bérezéséből jut a MAZSIHISZ-nek 120 millió Ft, ami esetünkben azt jelenti, hogy közel 500 hektárnyi területet kellene karbantartanunk, tehát 24,-Ft/m2 összeg jut elvileg éves szinten, temetőink fenntartására. Az Önkormányzatok, amelyek többségében működő, használatban lévő temetőket tartanak fenn, adóerőtől függően 80-200,-Ft/m2 közötti állami szubvencióban részesülnek a Belügyminisztériumtól… Függetlenül attól a ténytől, hogy a sírhely eladásokból, a temetési szolgáltatásokból és egyéb bérbeadási tevékenységekből jelentős árbevételük származhat. Ez az árbevétel a MAZSIHISZ esetében alig észrevehető a közismert okok miatt: hosszú évek óta, vagyis az elmúlt közel 35 éves szolgálatom során évente 5-6 temetésnél nem volt több."  

A katolikus és református temetők leginkább közterületnek számítanak. Kezelésüket legtöbbször az egyházak végzik önkormányzati segítséggel. De ismert olyan is, hogy a feladatot szerződés keretében kiadják. Régi zsidó temetők százainak állapotáról is hasonlóképpen gondoskodnak Magyarországon, Ezek azonban nem közterületek.

 Az egyik felcsúti zsidó temető, az ősibb, a régebbi egyes részletes térképeken diplomatikusan a “Kegyhely” jelölést kapta. Eredeti területe 3700 négyzetméter volt. Ez Bicske felé esik, ha tengelynek a felcsúti főutcát tekintjük. Gondosan művelt termőföld határolja. Fákkal, bokrokkal, magas aljnövényzettel sűrűn benőtt zöld sziget. Benne ódon sírkövek, melyeknek többsége héber nyelven íródott feliratokat hordoz. Köveket nem látok letéve a sírkövekre vagy eléjük. Nem sokan látogatják már közismert okokból.  

"Rózsaszínű síremlékek általában süttői márványból készültek-készülnek, a szürkék vagy gránitból, vagy betonból lehetnek. Becslésem szerint a legidősebb síremlékek, amelyeket bejárásom során szemrevételezni tudtam, hozzávetőlegesen 140-150 évesek" - válaszolja kérdésemre Tamás Péter.

Magamtól az egykori tardosi bánya jutott eszembe. A kerékpár nyergéből jól látni a sebet a Gerecse oldalában. Hasonló a színe, Tulajdonképpen jóféle kemény mészkő magas vastartalommal. Ez színezi. A tardosi és a süttői márványt egy kalap alá vehetjük, egymástól 15 km-re fekszenek. Süttőről vitték a Dunán a Visegrádi Palota építésére. . Olyat is hallottam, hogy a süttői márvány gyűjtőnév, de a gerecsei vörös márvány még összefoglalóbb. EPA02926_termeszet_vilaga_2015_12_568-569.pdf (oszk.hu)

 A bejárást egy családi gyökereit dokumentáló magyar kutató kezdeményezte éppen azokban a napokban, amikor Izrael labdarúgó válogatottja “hazai pálya” gyanánt vehette igénybe tavaly novemberben a felcsúti Pancho Arénát, ahol Svájc (1:1-es x) majd Románia ellen (1:2-es 2-es) játszottak EB-selejtezőt.

Egy kísérőnk egy sírkő héber feliratára tette mutatóujját a “dzsungelben”, ahhoz hajolva olvasta ki hangosan az egyik nevet. Úgy hangzott, mint a híres színházi rendező neve: Ascher. A terület állapotáról pedig beszéljenek a képek.

 Tamás Péter legalább 700 hazai zsidó temetőt ismer. Ezeknek többségét az önkormányzatok, a helyiek nagyon szépen rendben tartják. Olyan helyszínek is vannak az 1400 hazai temető közül, ahol a MAZSIHISZ szerződést kötött egy-egy céggel, akik a területet rendben tartják. Bicskén, a Tompa utcában található temető is ilyen. Tab, Csurgó, Nagykőrös, Nagyvécse, Nagyatád zsidó temetői mellett még sok olyat említ Tamás Péter, amelyek a legszebbek.

Jómagam a fehérvári buszból jól látható lovasberényi zsidó temető domboldali fekvését rendszeresen megnézem. Veretes egyszerűsége mint az Örökkévaló pillantása.

A megyeszékhelyeken lévő temetőket más kategóriába sorolja a szakértő, mert az ottaniak rendjéért szerinte szinte a vérüket adják ők, akik azokkal dolgoznak. Lásd pl. Kecskemét, Debrecen vagy Nyíregyháza. De számos kistelepülésen is így van ez, például az Északi-középhegység területén is. Borsod-Abaúj Zemplénben majdnem 250 temető van, többségük rendben. A hernádvécseiről azt hallottam, hogy mások mellett a gyermekotthon lakói gondoskodnak róla.

Tamás Péter tervei szerint segítséget fog kérni Felcsút önkormányzatától. Egyúttal a település lokálpatrióta lakóihoz is fordul.

 Felcsút másik zsidó temetője szemlátomást később jött létre, elsősorban a Vető család kriptájának, egykori sírkertjének helye . Más sírokat ott nem láttunk 

Dr.Vető Miklós filozófus professzor  déd- és nagyszüleinek sírja található itt a község katolikus-református temetőjének közelében. Éppen kikelő kukorica sorai az erdősült temetkezési hely körül. Azonban az alábbi kép Vető Miklós Felcsúti származású volt a filozófus professzor, két magyar egyetem díszdoktora - Bicskei Szó (blog.hu) szüleinek sírjáról, emlékművéről készült a katolikus-református temetőben. A szomszédban. Annak is abban a sorában, ami legközelebb esik az egykori Vető sírkerthez.  Erről még Vető János Zsigmond nővére gondoskodhatott, őt szintén idetemették 60 éve. Azért is meg kellett tennie, mert a háború után a régi temetkezési helyet valószínűleg már nem használhatta a Vető család.    

A filozófus professzor életművéről nemrégiben beszámolt a Bicskei Szó helytörténeti rovata. A gyerek- és ifjúkorában Felcsúton nevelkedett tudós édesapja 1941-ben öngyilkos lett a mindmáig álló Vető-kúria falai között, miután minden földbirtokától megfosztották. A gyerekei és felesége, Aczél Éva Budapestre menekültek. Aczél Évát elhurcolták és meggyilkolták. Az ifjakat bújtatták, megmentették. Vető Miklós Franciaországban és az USA-ban folytatta életét. Műveit számos nyelvre, még japánra is lefordították. Nagynevű egyetemeken tanított. Az első róla szóló Bicskei Szó beszámolóban elolvasható a szegedi egyetem dékánjának és az esztergomi érseknek a méltatása Vető Miklós filozófus professzor munkásságáról.

Tamás Péter műszaki ember. Arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e meglátogatnia ezeket a helyeket, így válaszolt: "Feltétlenül." A helyi erőktől való segítségkérés mellett egy német alapítványi segítség alkalmazásában látja a megoldást. Elsődleges feladat a vallási törvények előírása szerint az, hogy egy körbekerítsék a temetőket legalább egy méter magas, nem átlátható kerítéssel.

 Volt egy sokatmondó pillanat. Amikor az ősibb, elhagyatottabb, filmszerű élményt nyújtó temetőnél jártunk, utunk első állomásán. Minden hazai zsidó temetők “főgondnoka” észrevétlenül a fejére helyezte a kipát. Sajnáltam, hogy nálam nincs ott a sajátom, amit egy Dohány utcai zsinagógában megtartott Lajkó Félix koncertre készülve vettem. Nem tudtam, hogy ez temetőkben is előírás. Igaz, keresztény vagyok. Mely hit a zsidó hit alapjaira épül, ha nagyon helyesen csakis az Igére vagyunk tekintettel - de büszke lettem volna magamra, ha itt is megadhatom a módját.

 Azt viszont tudtam, hogy a zsidó hitű emberek a temetőiket hitük parancsa alapján, ószövetségi előírás és elveik miatt temetőknek tartják meg. A felszámoláshoz, beépítéshez nem járulnak hozzá, eladás szóba sem jöhet. Mármint olyan rendszerekben, ahol e minimális tolerancia jelen van. A 60-as években Újpesten felszámolták a zsidó temetőt. A holokauszt magyar túlélői - ha hazaértek -, házaikat elvették, de még az ingóságokat sem kapták vissza. Ritkán kerül szóba, de 1945 után a magyar vidéken pogromok is fogadták a túlélőket. A pogrom szó orosz eredetű. Jelentése: pusztítás.

Újpesten húszezer ember tartozott a felekezethez. A mártírok emlékművénél 17.600 név szerepel. Tamás Péter ezt az egykor önálló várost azért emelte ki, mert jól ismeri. Édesanyja újpesti volt. Az egész országot tekintve a lágerek borzalmait túlélők többsége nem is tért haza abba az országba, ahonnan a származásuk miatt elhurcolhatták őket állami támogatással.

 Vető János Zsigmond és nővére sírján, valamint meggyilkolt felesége, a filozófus édesanyjának sírkövén illetve emlékkövén kéve motívumokat látok a sírkőbe faragva.

Először is a Vető (tulajdonnév), a vető (folyamatos melléknévi igenév) és a kéve (főnév) mennyire összetartozik a gazdálkodásban, mint egy kezdeti pillanat és a kiteljesedés egyik momentuma - gondolom első pillantásra. Valamint Jeremiás próféta egyik kéve hasonlata is ide kívánkozik az Ószövetségből, amit itthon megkerestem:

Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse. Jeremiás könyve 9:22

Mint kéve az arató után. 

A Tour de Hongrie 2024 negyedik szakaszának nemzetközi mezőnye  május 11-én teker át Bicskén.  

A negyedik szakaszra érdemes kattintani: Tour de Hongrie (tdh.hu)Bezzeg Felcsút központjában teljes forgalmi sávot aszfaltoztak újra. Feltételezhető, hogy Felcsút és az  ex-Zöld Bicske telephely között is aszfaltoznak, ha már egyszer felmarták a burkolatot az előkészítő munkálatok során (hónapokkal ezelőtt) és ha már egyszer a kiváló bicskei, új kivezető utak miatt jelentősen megnövekedett a forgalom. 

Az országgyűlési képviselő és a polgármesterek figyelmébe ajánljuk, hogy remélhetőleg nem a felmart aszfaltra óhajtják ráengedni a nemzetközi kerékpárverseny mezőnyét. (De ha igen, akkor ez egy kis kedves helyi nehezítésnek tekinthető.)  

Sajnos a Szent István nevét viselő bicskei főutca idén sem kapott új burkolatot.  Megfoltozták apró kaviccsal, ahol kellett. Ennyi a smink. Remélhetőleg a Tatai út közepén fekvő hosszanti repedésekkel is minimum így járnak el szombatig. 

A felcsúti javításokat tudjuk be a garanciálisnak. Ezzel szemben a csákvári úton, amire szintén ráfért volna a "makeup", csak foltokban javítottak. 

Ezt olvastad, nézted már? - kérdezte olvasónk.  Régi kuka nem kuka, nyugodtan törhet szállítás során, a bicskei lakos majd pótolja.

https://collectviridis.hu/hulladekgyujtes.php

 "Csak abban az esetben vállal felelősséget és kártalanítja az ügyfelet a közszolgáltató, ha szabványos és 7 évesnél nem öregebb a hulladékgyűjtőedény, vagy garancia időn belül történt a sérülés. Amennyiben az edény szabványos, de 7 évnél öregebb, vagy a vállalt garancia idő lejárt, akkor az edényben keletkező sérülésekért nem vállalunk felelősséget, kárt nem térítünk."

Kik képviselik a lakosság érdekeit? Ebben a magáncégben van jelen 12%-ban Bicske, amiért 360 ezer forintot adott? Az indoklás szerint ezt a céget védte Bicske állítólagos konkurensekkel szemben, amikor korábban közel 30 millió forint átadásának lehetősége került napirendre?  

Ugyanez a cég burkolt áremelést valósít meg. Felemelte szavát a polgármester az itt élők érdekében? Hol voltak a képviselők?  Megszüntetik a gyakorlatban eddig szelektív gyűjtéshez vagy kerti hulladék leadásához használt zsákok szerződés szerinti biztosítását.

Vedd meg bicskei, bármilyet, nem baj, ha a benne lévő adalék nem lebomló, aztán gyere be az irodába matricáért, mert csak azzal használhatod.   Úgy látszik, a bürokratákért nem kell Brüsszelig menni.

Az itt élők még mindig nem álltak át teljesen a zöld hulladék gyűjtésére vagy komposztálásra. A hulladékkezelő Viridis, ami közvetetten a MOL-hoz kapcsolódik - burkolt áremelése és az itt élők futkorásztatása nem fogja  előmozdítani a zöld hulladék gyűjtését, sőt, hátráltatja. Ez a cél?! Hogy kevesebbel kelljen vele dolgozni? Hogy kevesebb kegyen a költség?   

Mindez azon a Bicskén, aminek levegőminősége az erős belső forgalomtól, a közeli autópályától és főútvonaltól, a fűtéstől, esetenként kábel-égetéstől különösen terhelt. Nem beszélve azokról a szegénységben élőkről, akik telente mindent a kályhába tesznek, ami legyen akár éghető szemét, csak meleget adjon.    

Végezetül nézzük meg a Viridis (latin szó, jelentése: zöld) portálján a településeket. A második oszlopban lévő települések depónia logóval ellátott hulladéknaptárral látszanak.

Ez vajon mit jelent? Azok most vajon Collect Viridis települések, vagy depónia települések?

Köztük olyan helységek, amit a Zöld Bicske  az önkormányzati tulajdonlás időszakában veszített el. Mert jó gazdák voltak? Mert ugye a hős önkormányzat könnyek között megvédte az önkormányzati cég piacát, munkavállalóit?

Hogy is van ez? 

Jaj annak a munkavállalónak, akit a helyi önkormányzat vesz védelmébe?

A helyismeret-helytörténet iránt érdeklődök figyelmébe ajánlja a Bicskei Szó ezt a szenzációs sajtófotó galériát Bicske közelebbi és távoli múltjáról. 

A Bicskei Szó több mint háromszáz esetben írt és/vagy posztolt helytörténeti témában.  helytörténet - Bicskei Szó (blog.hu)

Mezőgazdaság - Halakat költöztetnek a telelőből a tavakba

Magyarország, Fejér, Bicske

Készítette: Bajkor József

A Nemzeti Archívum bicskei sajtófotói itt érhetők el: Nemzeti Archívum (nemzetiarchivum.hu) Kihozhat Bicskei családnevűekről is találatokat és Tápióbicske is szerepel a képek között. 

De ha nem egyedül Bicskére lennénk kíváncsiak, hanem például Csabdira, Vasztélyra, Mányra - akkor íme a főoldal. Itt a kurzort rávisszük a Fotó vagy a Sajtóanyag menüre és máris kínálja a keresés lehetőségét. 

Nemzeti Archívum (nemzetiarchivum.hu)