Fiatalság, bolondság... a kifejezés igazán pontos. Én sem készültem a válságra, nem foglalkoztatott a téma de jött a hirtelen roppanás, amikor érezni kezdtem, engem is érintenek az események. Kilépve gondolataim világomból, most saját bőrömön tapasztalom a helyzet súlyosságát, magam köré tekintve komor arcokat és megválaszolatlan kérdéseket találok.

A megdöbbentő hírek hallatán először a kétségbeesés, kicsivel később a remény érzete öntött el. Éreztem társaimon is, hogy mindenki fejében cikáznak a tervek, mert fontos igenis fontos, hogy megoldjuk a problémát. Nem is gondolná az ember mennyire leleményes a gyermeki elme... Végtelen számú ötletet gyártottunk, hogy azokkal enyhítsük nehéz helyzetünket. Legnagyobb kincsünk mégis a mérhetetlen hit, amit ebbe a programba fektetünk, az a hit, ami csak a fiatalságban rejlik és kevesen értik jelentőségét vagy kevesen emlékeznek jelentőségére. Talán ez a legfontosabb indok, ami a Gimi mellet szól: közösségünk összefogását - válság ide vagy oda - nem lehet semmisé tenni. Amit elkezdtünk egy nem mindennapi akció nem mindennapi lehetőségekkel, és amit eddig sikerült megvalósítani, az sem mindennapi. A tények ellenére senki sem biztosított minket arról, hogy nem kell a 6:20-as vonattal iskolába utazni a koránkeléstől megkeseredve, hogy a még a cipőmet is elfelejtem bekötni, közben minden reggel - kivétel nélkül - aggódó szülők szavait hallgatva, ballagni az állomás felé, ami annyira messzinek tűnik ilyenkor hajnalban... A gondolat is megrémít. Ha gyakorlati szemmel nézzük az iskola csak egy áldozat a sok közül, de a dolgok mögé pillanva, túllépve a számokon és az anyagiasságon, megláthatjuk mit veszít igazán a társadalom, de legfőként Bicske. Gimnázium van millió, viszont a minőségről sem szabad megfeledkezni és a legfontosabb, hogy elégedetten és melegszívvel gondoljunk vissza erre a 4 évre, ne pedig valami sznob elit iskola tanulójaként érettségizzünk vagy rosszabb esetben lepukkant nagyvárosi gimnázium diákjaiként végezzük ahol kétszer kettő néha tényleg öt...

Remélem, mindenki megkapta a választ a kérdésre, bár a leírtak csak töredéke annak, ami miatt érdemes kiállni a Gimi mellet. Bizonyíték szavaim hitelességére az 55 év és a több ezer diák, akik büszkén gondolnak az itt töltött időre és azok a fiatalok, akik a Vajdában képzelik elkövetkezendő éveiket.

Scháden Dorina

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.