1945 után számos bicskei már vonattal kezdett bejárni dolgozni Budapestre. Ez a bicskei csapat, köztük bírósági tisztviselő, tanársegéd a matematika tanszéken, katonatiszt és laboráns a szerves kémia tanszéken, már csak az ulti miatt is várták a munkanapok reggelét, mindig a szerelvény utolsó kocsijába szálltak a bicskei állomáson és megállóhelyen. A képen jobbról balra először Horváth Sándor látható, a kép tulajdonosa. Mellette fönn a Horváth asztalos fia, aki a Tót utcában az iskolával szemben lakott abban házban, ahol a Breurerék fűszeresboltja is működött. Mellette Gazsi Misi öccse, János. Ott hátul egyedül egy ismeretlen valószínűleg szári ember, aki ott akart lenne a fotón. Alsó sorban a második Horváth Pista, katonatiszt. Mellette Bőcs Ferenc tanársegéd, akinek özvegye az Aradi utcában élő Bőcs Mariska néni, akinek udvarán tengernyi virág áll évtizedek óta.  Jobb szélen Horváth Laci bácsi, aki kiváló focista volt, csakúgy mint a bal szélen ülő nyolcvanhetedik életévét élő Horváth Sanyi bácsi, a focista, akit a Bicskei TC 100. évfordulója ünnepén köszönthettünk a legutóbbi hétvégén.    

A félhetes vonat utolsó szerelvényében a haver kalauzok fenntartották a bicskei ulti szakosztály helyét.  

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi idők "focija".. Amikor még közvetlenebbek voltak az emberek és az ember annyit ért, amennyit a szava.
Jó ilyenekről is olvasni, köszi, Toncsi!
süti beállítások módosítása