A zánkai bicskei tábort több mint hét évig remekül vezető Jakabné Borostyán Kriszta levelét közöljük. Lejárt és meg nem hosszabbított szerződéséről már beszámolt a Bicskei Szó.
Kedves Toncsi!
Köszönöm szépen a szép szavakat!
Azért szurkolok, hogy az utódaim vigyázzanak a táborra, mert ennek a tábornak lelke van. Talán amiatt, mert az elmúlt sok-sok év alatt sok-sok ember beletette szívét-lelkét, hogy felépüljön és megmaradjon. A szeretet hozta létre és tartja össze a mai napig is azokat a házakat. Abban a percben, hogy nem szeretetből fogja valaki gondozni, szét fog hullani az egész. Őszintén kívánom az utódaimnak, hogy legyen annyi örömük ebben a táborban, mint nekem volt!
Szerettem volna ezeket a sorok a blogba kommentként feltenni, de nem tudtam belépni.
Azért vagyok ma tele mindenféle szép gondolattal, mert délelőtt adtam át a kulcsokat Zánkán. Óriási fájdalmat érzek a gyerekem elvesztése miatt, de tele vagyok bizakodással a jövőt tekintve és szeretettel, amit a folyamatosan előtörő emlékek okoznak. A világot szeretném megölelni ebben a percben!
Kriszta
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek