Néhány órával ezelőtt hívták fel figyelmünket erre a bicskei, idős asszonytól származó bejegyzésre: "sos segítség, kérlek benneteket anyagi csődbe estünk a lányom munkanélkülin van egyedül neveli a kisfiát - én 72 éves vagyok és cukorbeteg a két kutyánk is nagyon nehezen tűri az éhezést kérlek segítsetek 06 22 261 593" 

- Halló. Jó napot kívánok,

- Tessék. Jó napot kívánok.  

- Láttuk a bejegyzését és szeretnénk többen is segíteni. Mi lenne az, amire a legjobban szükségük van?
- Nagyon köszönjük. Élelmiszer. Nem tudom, hogy mondjam magának másképp. Élelmiszer. Semmink sincs az égvilágon. Hetvenkét éves vagyok, de soha életemben nem voltam még ilyen helyzetben. (Sír.) Nem tudom. Nem tudok enni adni a kutyáknak sem. Csak néznek rám.

- Mennyi idős az unokája? Kisfiú? 

Igen kisfiú. Hatéves az unokám. Most megy iskolába.  

- Hol tetszenek lakni? 

(...)

(A pontos bicskei elérhetőséget mindenkinek kiadjuk, aki segíteni akar, de a telefonszámon is megkérdezhetik -  bicskeonline@gmail.com)

A nehéz helyzetbe került család hírét a Bicske Szó továbbította néhány olyan bicskei vezető személyiségnek, akik mindennapi becsületes munkájukkal sokat tesznek a szegények megsegítéséért valamint az állatvédelemért.    

 

Izing 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

örömmel írom le, hogy ez az információ egy bicskei önkéntes kutyaszerető embertől származik, aztán elsőként az Etyeki Állatvédők Egyesületének tagja kereste fel a házat, hogy segítsen.

később aztán jártunk náluk szerény szeretetcsomagunkkal, történetesen egy fiatal önkormányzati képviselővel együtt, aki nevének diszkrét kezelését kérte. szerencsére nem mély-szegénység. a hölgynek ez a fajta segélykiáltása azért alakulhatott ki, mert minden pénzük a nagy ház részleteire és rezsijére megy. a házat el kell adniuk, nem lesz könnyű, de ők meg akarják akadályozni, hogy a bank adja el. kisebbet terveznek venni, amit meg tudnak fizetni és aminek a rezsije is kifizethető. ő a lecsúszás észlelése miatt, kétségbeesésében lépett ki gondjával saját nyilvánossága elé, amin a magyar állampolgárok széles tömege önmagába temetkezve őrlődik. olyan gonddal, ami azt hiszem a magyar társadalom java részét jellemzi, azokat is, akik nem a piramis legalsó sávjában, hanem éppen eggyel-kettővel afölött állanak. szociális támogatásra biztosan nem számíthatnak - ki van ez találva -, de mindent megtesznek azért, hogy segítsenek magukon.

nyugdíját 12-én kapja kézhez. azt mondta, ha mindent befizet, a maradék pénz egy hétig elég élelmiszerre. és dolgos, a maguk módján igényes emberek. azt hiszem, ez az állapotuk nekem is, sokunknak nagyon ismerős: a fizetés előtti utolsó 12 nap pénzhiányos állapota. azt hiszem, most véletlenül tényleg igaza van annak a közméltóságnak, aki szerint dolgozni kell és imádkozni - ora et labora - imádkozni, hálát adni, ha van munka, könyörögni, hogy maradjon meg - valamint a pénzünk valahogyan legyen elég a következő fizetésig, (ha véletlenül nem 1,5 millió/hó+költségtérítés a fizetésünk vagy több) - tulajdonképpen teljesítmény nélkül - gondolok itt nagyívű ún. politikusainkra. áraink nyugati színvonalon, fizetőeszközünk instabil és romló, béreinknél ötször nagyobbak a nyugat-európaiak. így aztán ételt már nem biztos, hogy tudunk venni. ennyi.