Sokszor hallottam már Ulrich Erika pedagógusról, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola igazgató-helyetteséről, az alsó tagozat vezetőjének személyiségéről és munkásságáról szeretetteljes és elismerő szavakat. Pénteken a vonaton egy édesanya azt mondta nekem a családja nevében is, hogy amit az Ulrich Erika vezette tanítói munkaközösség letesz az asztalra, az ezerszer meghaladja munkaköri kötelezettségeiket.

Mindezt teljes természetességgel teszik. Szívből. Elmondta, hogy ódzkodtak ettől az iskolától, minden más megoldást végiggondoltak, végül a Csokonai mellett döntöttek nagyon helyesen. 

Szerettem volna megírni ezt már régen, mert találkoztam ezzel a gondolattal máskor is, láttam a saját szememmel, de elmaradt. Pedig én is szinte baráti, de legalábbis nagyon jó ismerősi kapcsolatot ápolok Ulrich Erikával és férjével. Ez a minapi véletlen találkozás egy érintett szülővel végleg eldöntötte, hogy nekiállok írni.

Sosem felejtem el, amikor a hazai oktatásért demonstráltunk Bicskén a Prohászka utcai épület előtt, a pedagógusok pedig azért sztrájkoltak odabenn, hogy a hatalom talán-talán méltóztassék mán többet törődni az oktatás ügyével, ami nemzetünket érintő legfontosabb, legcsaládibb ügy.  Ulrich Erika kijött az épületből a demonstrálók közé abban a világban, ahol egy pozícióban megtenni mindezt különös bátorságot, személyes autonómia olyan fokát igényli, ami ritka. Ráadásul engem, a “közellenséget” is megölelt a nyílt színen, az utcán üdvözlésként. Nem törődött vele, hogy kompromittálja magát “nagyjaink” előtt vagy sem.

 A szülők és jó szemű kívülállók az iskolaotthon fontosságáról beszélnek, ami egy régebbi keletű projekt. A kollégái ugyanilyen elismeréssel beszélnek Ulrich Erika vezetői személyiségéről. Főleg arról az ebből fakadó jóhiszeműségről, ami mindig és mindenkor az adott probléma lehető legjobb megoldására törekszik. 

1986 óta tanít. 1994- től Bicskén. Igazgatóhelyettesként 2021- től dolgozik.

Az iskola igazgatójának sajnálatos menesztése nagy felületeket kap a médiában, Ulrich Erika elvesztéséről senki nem beszél. Pedig több, de minimum ugyanannyi aggodalomra ad okot. Úgy tudom, hogy Erika többször megkérdezte a tankerületet, készüljön-e pályázattal. Érdemi választ nem kapott. Onnan tudta meg, hogy pályázattal kellene készülnie, hogy a közlönyben megjelent munkahelyének pályázati kiírása. (Ez ám a kollegialitás! Ez ám a "nem bürokratikus" hozzáállás - a szerk.) Úgy döntött, hogy ezek után biztosan nem pályázik. Érthető. A  családját választotta és az első osztály tanításával kezd szeptemberben beosztott tanítóként. Szeret tanítani.

Azért nem akarom azt írni, hogy Ulrich Erika elvesztése nagy veszteség a bicskei családoknak, gyerekeknek - mert nem vesztettük el. Ugyanúgy fogjuk látni kedves és ragyogó mosolyával, ha szembejön velünk az utcán akár a felüljárón hazafelé sétálva, akár reggel a Szűcs-saroknál, amikor dolgozni megy.Köszönjük szépen a munkáját és vigasztalja meg őt, hogy kollégák, szülők és egyszerű kívülállók szemében is nagyra becsült emberek közé tartozik és az is marad. Mindezt úgy, hogy sosem akart többnek látszani, mint ami valójában. Ne legyen szomorú, mert az elsősök jól járnak. 

Annak kellene szomorúnak lennie, aki egy magyar település általános iskolájában a tanévkezdés előtt ehhez hasonló állapotot teremt.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.