A Nagy Károly Csillagászati Közhasznú Alapítvány szervezésében nyolcvan főleg bicskei ember vett részt a mai csillagászati pikniken.

A terület lekaszálva, a bejárásra előkészítve várta a résztvevőket. Délelőtt olyan szép idő volt, hogy ajándéknak mondható a délutáni viszonyokhoz képest.  

Jóféle bicskei borok, fincsi házi sütik - Veronikának külön köszönet -,  a már említett kegyes időjárás, nagyon lelkes csillagászok, műemlékvédelmi vénával bíró régész, távcsövek, gyerekek és ismeretlen ismerősök tartoztak ehhez az idillien  szép képhez. És még Vértesacsáról is jöttek vendégeink. Beszélgetések, érdeklődés, döbbenet az idő vasfogán, döbbenet, hogy ezt miért hagyták, miért hagyjuk, miért hagytuk, hogy így legyen - aki nem először jár itt. Meglepődés és kötődés kialakulása attól, aki most volt kinn először.

Senki nem jött üres kézzel, mindenki hozott valamit a közös, nagy és hosszú asztalra, amit a városgazda erők segítettek föl a Mauzóleum épülete mögé könyvtárból.  Kapható korabeli képeslapok reprója, csillagász pólók, amivel támogatjuk őket, kerékpárosok. Régészet és a csillagászat. Talpunk alatt és fejünk fölött.

Az asztal egyik végén ott volt szinte minden Hegyikastélyhoz kötődő dokumentáció, többek között Kalmár Ferenc 1974-es műve, aminek elolvasásáról  a napokban számolhattam be először.    

Jávor Géza bácsi a rangidős pilóta is köztünk volt, a tőle megszokott derűvel, (és barátsággal mondom, nagyon jól állt neki a lennoni kerek szemüveg, halszálkás zakójával együtt olyan volt, mint egy kiránduló író, mondjuk Szerb Antal Bicske fölött, a hegyekben.) És a második mondatunkban már a jó landolás lehetőségét vizsgáltuk.  

A Marton házaspár, akik a Galagonyás második dűlőjében jó szomszédaink, nem tartottak problémának  kerékpárral kijönni a Bocskaiból. Nagyon finom bort hoztak magukkal innen a Galagonyásról. És ez nekem már azért is nagyon ismerős korty, mert édesapám présháza és az övéké, szomszédi. És már csak azért is, mert a kislányuk az én első unokatesóm párja. Csak ebből, ebből a majdnem otthoniból ittam egy bő decit, persze tisztán - csak hogy megmagyarázzam kedves olvasóinknak a malacos esetem, amit biztos sokat fogok hallgatni  -, és még egy decit Cserna Sanyi bátyám bársonyos oportóijából, valamint a Katona-Szolnoki Pincészet remek borocskáját  is kínálták kedves gazdái. 

Láttunk kutat a mélyben, ahová ipari alpinista ereszkedett le, miután Horvai Ferenc csillagász és barátai szabaddá tették a lejáratot a két kezükkel, nagy munkával. Láttuk aknák kráterét, voltunk a ma már csak egyetlen képen látható gazdasági épületben, ahol tán a terület gondnoka lakhatott.

Horvai Ferenc felkészült és nagyon jó előadó. Feltétlenül megkérdezem tőle, ha legközelebb találkozunk, mi az a jó érzés, az a bizonyára hazaszeretetből kiinduló, ami őt Bicske elhanyagolt, de védettként nyilvántartott műemlékeinek védelméért hajtja. Hallottam, láttam őt ösvényeken, völgyekben beszélni, s külföldi, történelmi helyszínekre vezető útjaim jutottak eszembe. Ahol nekem vendégként, idegenként magyarázták el az idegenvezetőink, hogy miről mit kell tudni. Most "csak" annyi változott, hogy itthon vagyok, nem mentem sehová, ezer szállal kötődöm ide, előttünk pedig Horvai Feri beszél, voltaképpen "idegenvezetőnk" a szülőföldünkön. Ki kell mondani, hogy ennek a jókedvű, agilis, fiatalembernek,a felkészült kutatónak - Bicske városa minden segítséget, megbecsülést meg kell adjon teremtő munkájához. A Nagy Károly Városi Könyvtár egyébként Horvai Ferenc számára (is) jó hinterland, jó hátország és alap nagy munkájában. Köszönet azoknak az egyetemistáknak, akik Budapestről érkeztek Horvai Ferivel együtt, az ő csillagászati szakköreként. Nekik köszönhetem pl. azt, amikor egy könyvtári Horvai előadás utána a Kisfaludy-Fáy sarkon felállított távcső által nézhettem nyugatra 21 óra körül, s láthattam a Jupiter óriásbolygót, ami az ötödik bolygó a Nap főnökasszonytól számolva, és messze a legnagyobb bolygó az egész Naprendszerben: tömege két és félszerese az összes többi bolygó együttes tömegének!    

Hazafelé még az eső előtt gyalog indultunk el ketten.

Nem stoppoltunk. Mégse galaxis.  

De a Cserna házaspár megállt mellettünk második harmadik dűlő között az úton és hazahoztak bennünket

Jó dolgunk volt ma.        

Horvai Ferenc legközelebbi bicskei előadása június 8-én a Bicskedélyen: a tudós segítségével távcsöves megfigyelésen vehetünk részt, 18:00-tól "Léteznek-e marslakók" c előadását hallgathatjuk meg. 

Izing 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.