József nap után, március 19-ét követően érkeznek a Kistószegre a gólyák, ahogy ezt a régebbi gólyafészekkel szemben nevelkedett, ma már meglett úr elmondta.  Magasan, hosszan  köröznek, jönnek egyre lejjebb és hazaérnek a nagy vándorútról, amin elképesztő magasságokban is siklanak végig a szárazföld felett.   

Ma délelőtt a Szent László utcában azért volt bejelentett áramszünet 13 óráig, mert a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának gólyák ügyében is igen jártas munkatársa, az EON, Tatabánya, Hálózati Csoportjának munkatársai a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság létrás szerkocsival érkezett egységének önkéntes segítségével, a GESZ közreműködésével gólyakosarat helyeztek a gólyapár kedvenc villanyoszlopjára.  

Ez a fészekrakóhely jelentősen csökkenti az áramütés miatti elpusztulás esélyét.  

Fémlábazata félméterrel magasabb az oszlop tetejénél. Rögzítése teljesen biztonságos. Staudinger István, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa a fészekkosár peremére egy vesszőfonatot erősített bálamadzaggal - ami a  fanyar irónia szerint a magyar mezőgazdaságot is összetartja - , hogy tanyájuk megrakása közben legyen hol landolniuk a madaraknak. Mert a dróthálón nagyjából úgy tudnának lépni és építeni, vagy inkább rosszabbul, mint az emberfia mezítláb egy ilyen dróthálón. Tavaly megépített fészküket le kellett bontani, aminek kis része visszakerült a kosárba kedvcsináló fészekkezdeménynek. nagyobb részét a környezetet feltakarítása után a BGSZ szállította el, aminek vezetője, Nagy Attila valamint Pálffy Károly polgármester is a helyszínre érkezett.

Minden úgy történik, ahogyan a Nemzeti Park Igazgatósága a válaszlevélben leírta. A gólyakosárról itt olvashatunk. Mostanában (legközelebb Bicskéhez) Vértesacsán szereltek fel egyet. A rétszilasi szerelés csak időben van közel hozzánk.

Csak érjenek haza épségben-egészségben a madarak. A gólyapár sokáig, akár élethosszig együtt marad. Ha viszont a két nagy úton valamelyik elpusztul, megeshet, hogy a másik nem feltétlenül bicskei fészkéhez tér vissza új párjával. Az utódok nagyrészt a szülők 100-150 km-es "környezetében" élnek, de ha ezzel kapcsolatban majd találunk gyűrűs megfigyelésen alapuló felmérést is, akkor közöljük. Mert akkor majd tudhatjuk, hol laknak a mieink.

A gólyamadarak egy piciny része a gólyakosárra úgy reagál, hogy a mellette avagy közelében lévő villanyvezetékekre rak mégis fészket, de éppen nem arra.

"Hát akkor csúnyát mondok" - mondta valaki az ügyön dolgozók közül nevetve, de bizony ennek is megvan az életszerű esélye. Itt sem kizárt. Drukkolunk, hogy elfogadja ezt a munkát. A helyhez, az oszlophoz valamiért nagy a ragaszkodása. Bízzunk tehát. 

A későbbiekben talán még szigetelő tömlő is kerülhet a vezetékek fészek közeli  részére. Ez olyan mint a hosszában szétvágott slag, amit a vezetékre kell húzni a fészek közelében pár méteren.  A meglett úr, akit a tudósítás elején is idéztünk, aki egy fészekoszloppal szemben lévő házban nevelkedett a Kistószegen, akinek édesapja és a mi kistószegi nagypapánk barátok voltak, azt mondta, hogy a kis gólyák nagyon gyorsan nőnek és erősödnek. Etetéskor napközben feszt jönnek-mennek a szülők, megjön az egyik siklóval, elmegyek a másik és hozza a békát. 

A tűzoltó létra végén a magasban szintén egy kistószegi tűzoltó hasal. Mint mondja, kisgyermekeikkel a gólyafészeknéző séta az életük része. Létravégre akasztott heveder által játszották a kosarat az EON hálózati szerelői kezébe, akik elvégezték a végső rögzítést az emelőkosárból.

A jó kávét pedig így imigyen is köszönjük Edének (Retro Grill).  

Mondhatni méltóképpen várja vissza egyetlen egy gólyapárját Bicske mezőváros 2016 tavaszán.

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.