Felhívott ma egy nálam jóval fiatalabb barátom. Kérdezte, hogy itthon vagyok-e, elmegyek-e hozzájuk sütögetni a kertbe. Azt is mondta, hogy mondani is akar valamit, amit csak személyesen tehet meg. Nagyon köszöntem, de elmondtam, hogy mai programom miatt ez nem jó, de legyen talán holnap, addig nem is eszem, hogy jó éhes legyek és kiegyem az élést. Holnap neki nem jó. Mire eljött hozzám autóval. A házunk előtt felnyitotta a csomagteret. Takaró alatt egy sült kismalacnak látszó tárgy feküdt. Meg is ijedtem, hogyan fogjuk  ezt mi megenni, hogy ez mekkora, rá kell szerveznem egy after partyt, mert a grillről arra gondoltam, hogy biztos a sültjéből akar nekem adni.

Aztán kitakarta.

Megláttam és visszahőköltem, mint a ló, mert nem hittem a szemeimnek és mert én annyira szerettem volna már ilyet magamnak csak dísznek, belső cégérnek, hogy be is bújtam érte a csomagtartóba. De venni azért nem vettem volna, mert kell a lé másra. Amikor mégis ezen járt az eszem - ezt el is mondtam ma ott  a nyitott csomagtartónál - akkor még azt is tudtam, hogy abban a térben, ami 12. május óta a mi otthonunk, pontosan hova tennék egy ilyen cuccost. Már ott is van! Néha kimegyek és megnézem.

Triumph. Természetesen diadalmas női dolgok jutnak eszembe legelőször.  Nemrég egy másik barát, akivel a múlt évezredben együtt érettségiztünk - Triumph motorkerékpárján elvitt Dobogókőre a Zsindelyesbe, ahol kacsazsíros kenyeret eszegettünk lila hagymával és gyömbérteával valamint a kilátóból nézelődtünk. Dobogókőn nem sokkal előtte is jártam, egy kolléganőből lett barát vitt el a jurtaszállásra a zsindelyes mellé és a forró gyömbértea akkor is fogyott. 

"Kevesen tudják, hogy az egyetlen máig működő angol motorkerékpárgyár ősét egy német fiatalember alapította, bizonyos Siegfried Bettmann, aki 20 évesen hagyta ott szülővárosát, a németországi Nürnberget Londonért. Hősünk hamar feltalálta magát Angliában, kerékpárokkal kezdett kereskedni, és mintegy mellékesen egy német varrógépgyár termékeit is forgalmazta."

Londonba 1883 körül költözött.

 Megajándékozóm azt is elmondta, hogy szeretné megköszönni, amit tettem. Mondom, már sokszor megköszönted, szívből tettem. Fájó veszteség miatt kellett akkor írnom valami fontosat és szépet. Még Márait is idéztem benne. Hozzá kellett szaladnom. Akit én nem idézgetni szoktam, hanem olvasni, mert azt idézd, akit ismersz, akit meg kell ismerned. Itt lenne az ideje visszatérni hozzá.

Amikor ajándékozóm és családja túl voltak a nehezén, eljött idén márciusban és megkérdezte, mivel tartozik. Mondtam, hogy barátok között ez tárgytalan napirendi pont és megtiszteltetés, ha segíthettem. Jólesett neki. Arra az arcára is pontosan emlékszem. Megilletődve én akkor láttam először. De közrejátszhatott az is, hogy nagyon fáradt volt és legszívesebben aludt volna úgy kétszer 20 órát. Azt hiszem, el is mondtam neki, amit még Mészáros András mondott nekünk: az alvás a nyolcadik szentség. Érdemes aludni. Ma pedig ott tartottam a gépet, aztán visszatettem egy pillanatra, hogy megköszönjem.

Nézegetem egyedül és eszembe jut, hogy 1994-ben Nagyatád virágvárosban, ahol közel 2 évet éltünk - vagy többet? -, ha jól emlékszem  2 ezer forintért vettem egy zöld, azt hiszem egy utcabeli könyvelő házaspártól egy Optima vagy  Optimus villanyírógépet, amivel az első nagyobb terjedelmű, kolumnányi kézirataimat készítettem országos lapoknak. Ők a mérnök-informatikus férj vezényletével átálltak a számítógépekre. Jegyzeteim, tapasztalataim vagy esetleg hangfelvételeim alapján spirálfüzetbe írtam. Abban javítgattam, rendezgettem és azzal tisztáztam végezetül, ahogyan legépeltem. A legszebb az volt, amikor eltértem a "kottától". Vagyis úgy rögzítettem, ahogy akkor éppen akartam. Érzésből. Aztán expressz ajánlva postáztam a szerkesztőségbe.  Felhívtam őket fülkéből, hogy vajon megkapták-e. Mire visszahívták a fülkét és megbeszéltük az anyagot, ha kellett. Megmondták, mikor jön ki, én pedig aznap valahogy elmentem az újságoshoz a központba. Emlékszem, a Széchenyi téren a parkban a padra ültem le jó idő esetén olvasni magam, mert nem bírtam volna ki a kötelező olvasmány nélkül hazáig. Akkor még, tudtam persze kívülről, amit és ahogy leírtam, de az újság meg én, a papír zörgése és illata, no de hagyjuk.   

TRIUMPH = győzelem, diadal.