Tegnapelőtt megosztottam egy képet, ami sokaknak tetszett. Este fél nyolckor készült, amikor Bicske alsó felől cipekedtem és jólesett egy szusszanás, mert pár percig a pad tartotta helyettem a csomagjaim. A 2006-ban átadott 1956-os emlékmű virágai, az emlékezés virágai, háttérben a katolikus templom.  

A megosztott kép ez a felső volt, de ezt szerkesztettem, szűrővel változtattam  vagyis hozzányúltam. De arra azért nem gondoltam volna, hogy ez a szirmok színén is meglátszik majd.  Megkérdeztem Kővári Attila festőművész barátomat, hogy ezen a nem a valóságos színt mutató, de mégis szép felső képen milyen színű a szirom színtani értelemben.

- Ez főleg ultramarinkék Ultramarinkék – Wikipédia (wikipedia.org) - de van egy kis párizsi kék is benne, mármint ha ki kellene keverni. De ezek a monitorszínek kikeverhetetlenek, mert fényszínek. Tehát a fények keverése additív színkeverés, a festékek keverése szubtraktív, hogy tudományosak legyünk - tette hozzá mosolyogva a művésztanár.

- Ez a második képen lévő sziromszín az igazi. Semmi szűrő, semmi piszka. Ez majdnem olyan színű, mint az ibolyák drága kis szirma. Mármint a lila ibolyáké, mert abból is van többféle. Mi ez? 

- Igen. Jól mondod. Ezt a színt éppen az ibolyáról nevezték el ibolyaszínnek. Ez a neve.    

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.