A legszebb idei advent vasárnap este igézetes szépségéről pontosan lehet tudni, hogy miben hordozta a titkát.
Az úgy volt, hogy egy kandalló, hintaszék és könyvespolc valamint párnák és nagy ablakok környezetében két zenész próbált, már sötét volt odakinn december másodikán, minden redőny talpig leengedve.
A zenészekkel szemben lehetett ülni majdnem egyedül egy nagy fotelben. Fuvola és cselló összjátéka volt, e 15 percnél nem hosszabb próbán röviden felnevettek, itt az arcuk, amikor lendülettel lapoztak a kottatartó felé nyúlva és egyikük még belejegyzett, vélhetően figyelmeztetést önmagának.
A zenészek, a tanárok többször "megbeszéltek" zenéléssel valamit, majdnem szavak nélkül. Próbálta követni a velük szemben lévő a történéseket és megint sajnálta, hogy nem tanult zenét.
Ezt követően a fuvolista és a csellista - Csabdiban - a Kultúrház színpadán játszottak a közönségnek angolszász karácsonyi dallamokat. Ha a "tüneményesek voltak" kifejezést eredeti jelentésében értjük, hát akkor ők azok voltak. Két hét után visszanézve egy pillanat volt, egy lassúbb szempillantás, egy szép tünemény az a szűk óra, amihez a most felhasznált melléknév minden szinonimája passzol.
A koncert és a tanárnők eredeti célja az volt, hogy a klasszikus zene világa a könnyebben befogadható művekkel találjon utat a lelkekhez, akiket nyitottá és zeneszeretővé tehet ez az élmény is. A kamarakoncert jó közönsége, mintha vissza is tapsolta volna őket, mondhatni nem engedtük le a zeneművészeinket a színpadról csak úgy...
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek