Többször tapasztaltam mostanában a senkizést. Ugyanők akarják azt is megmondani, ki a valaki. Ki a magyar, ki nem. Ki az igaz ember, ki nem. Ők a feltétlenül igazak és becsületesek, persze. 

Ugyanők szokták szidni az átkost is nagyon mérgesen, miközben sokat köszönhettek neki, mert javarészt együttműködők voltak akkor is.  Emiatt furdalja őket a lelkiismeret és a mai rendszernek még annál is jobban meg akarnak felelni, mint a réginek.    

Főleg politikai ízű,  negyedrendű  marhaságokkal kezdődik aztán felüti a fejét némi indulatkezelési probléma igénytelen, pártok propagandája által terjesztett mémek alatt - erre aztán nekiállnak valakit senkizni.  

Keresztény-keresztyén-polgári kultúrkörben (is) mindenki valaki. Mindenki valaki. Akkor is, ha teljesen mást gondol. Olyan, amilyen. De akkor is. A Mester sem senkizett soha senkit. 

Idős, vallástalan barát írta, véletlenül éppen adventkor:

"Mindenki valaki. Tetszik vagy nem tetszik. A senki fogalomhoz legfeljebb azok konvergálnak, akik másokat senkiznek."  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.