Sziasztok!

Tegnap életem egyik legnagyobb élményét élhettem át,lefutottam a Boston marathont,amiről régóta álmodtam. Tudtam,hogy óriási élmény lesz a világ leghíresebb és 126 éve megrendezett maratonján futni,mégis nehéz szavakba foglalni azt a hangulatot,ami körülveszi a versenyt.. 

Már reggel a School Bus-on ülve Burján Jenő és Földi Józsival,a rendőri felvezetés kíséretében éreztük, hogy nem akármilyen eseményen vagyunk..

Nagyon profi a szervezés,a szurkolók pedig fantasztikusak,végig bíztatnak,néhol pedig,jó értelemben véve,örjöngenek�. Sok kisgyerekkel pacsiztam,ami nagyon jó érzéssel tölt el vagy éppen egy kartonlapot érintettem meg,amin a Power felirat állt. Ezekkel óriási energiát tudtam nyerni. Az egyik helyen például lányok adnak egy kisst, ha megáll az ember, valahol sört lehetett inni.. Mindenki hozzá akar tenni valamit, hogy a versenyzőket segítse.. A sör és a puszi nem fért bele, mert a célom az volt, hogy kihozzam magamból a maximumot.

Ez sikerült,egyéni csúcsot futottam(3:02:23),viszont az első fele gyorsabb lett,mint amit terveztem,ezért nem tudtam 3 óra alá menni ezen a nem könnyű,végig hullámos pályán.

A vége nagyon nehéz volt,megbosszulta magát a gyors kezdés. Befutni a célba és átvenni a gyönyörű érmet viszont felejthetetlen élmény és kárpótol a kb. 40 percnyi rosszullét és hidegrázás miatt.

A World Marathon Majors 6 versenyéből így négyet teljesítettem. (New York, Berlin, Chicago, Boston) Nagyon boldog vagyok,h ez megadatott nekem!

Tokyo és London még hátravan és az, hogy  2-el kezdődjön az időeredményem..

Szeretném megköszönni Bicske városának és Bicske sportjáért alapítványnak, az Oroszlán Patikának, az ózdi Piramis Kft-nek, a Kis Halas Ételbárnak, Nagy Károlynak és Norbert Meszaros barátomnak a támogatást, Flander Marcinak a felkészítést, Mester Tomi barátomnak pedig,h elkísért és New York után itt is teli torokból ordította,hogy “Agyaaag,Agyaaag”� Nektek pedig a kedves szavakat és azt,h gondoltatok rám!

Agyagási Ákos