A fenti ötösből nekem csak Vakán Gyulát van szerencsém ismerni. És bizony nem véletlen a szerencse szó. 1986-ban a honvédségnél ő volt a kiképző tisztem és fél évvel később már együtt képeztük ki a frissen bevonulókat, ő mint tiszt én meg friss krumplivirágos tizedesként. Már akkor sportember volt nem kicsit, nagyon. Csak szép emlékeim vannak róla. Morál, erkölcs, emberi tisztesség ami jellemezte. Gondoltam majd kinövi aztán a kiégett befásult alkoholbogár tisztikar közé be fog simulni sokadikként. Nem ez történt. Minden pozitív tulajdonságát megőrizte és olyan pályát futott be amit bárki elé példaként lehet állítani. Közel negyven év után Izing Tóni közvetítésével újra találkoztunk. Semmit nem változott. Ugyanaz a jó humorú sztorizós kiváló beszélgetőpartner maradt mint aki negyven éve volt. Egy fantasztikus estét töltöttünk Tóni, Gyula és én a pizzériában. Remélem idén megismételjük. Tónitól hallottam a sportsikereiről és ezúton is gratulálni szeretnék neki és az egész csapatnak a kiváló teljesítményhez. Én aki azt is agyonütném aki a futást kitalálta és jó esetben le tudom futni a marathoni 200métert különösen csodálom az olyan embereket akik ezt a szerintem lélekölő sportot űzik. Pláne sikeresen. Csak így tovább fiúk.