A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Ha már a költészet tiszafából készült lantjának rézhúrjait igyekszik pengetni a Bicskei Újság c. önkormányzati kiadványának ünnepi száma a 40 éves városban, akkor az összeállítók szíves figyelmébe ajánlom egyszerű végvári kobzosként, hogy Bicske történetéhez Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Vörösmarty Mihály, Juhász Ferenc, Lakatos István és Forgács Antal. Szénási Sándor klasszikusok kötődnek.
Ha már rájuk is gondoltak közlés tekintetében, irodalomszerető soraimat szíveskedjenek megerősítésként fogadni...
Csokonai bicskei látogatását őrzi az emlékezet. Vajda János édesapja a Batthyány-uradalom erdőtisztje volt, járt itt. Vörösmarty a kastély vendége volt.
Lakatos István (1927–2002). A szakma és a legműveltebb, tanári szintű olvasóközönség a költők költőjeként tisztelte, neve nem olyan széles körben közismert, mint Juhász Ferencé. Szintén Kossuth-díjas és Bicske szülötte. Hatalmas műveltségű műfordító volt. A Bicskei Szó egy olvasójának remek írása segíthetett elérni azt, hogy legyen végre emléktáblája Bicskén. .Azt olvasom róla, hogy “kikezdhetetlen erkölcsi tartásából és esztétikai igényességéből fakadt”, hogy visszafogta magát a szerepléssel kapcsolatban. 21 éven át nem jelenhetett meg saját műve 1949-től. De '56-os szerepéhez és azutáni bebörtönzéséhez is kötődhet.
Forgács Antal (1910-1944). A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Költészete halk szavú, melankolikus, gyakran a kisemberek sorsát és a fenyegetettség érzését szólaltatta meg. Munkaszolgálatosként halt meg 34 évesen, ígéretes pályája tört ketté. Radnóti Miklós és a kortársak nagyra tartották őt tiszta hangja miatt. A bicskei kötődés ismert. "Hazára leltem a magyar nyelvben s a magyar költészetben..." - Bicskei Szó Akárcsak egy oldalon is megoldható a helytörténeti kitérő, ha a következő 11 db idei számok is ünneplik a 40-t. Ha már költészetről beszélünk, egy-egy rövidebb művel, az író, a költő életpályájának ismertetésével indulhatna 1 db bővítetett mondatban.
Pl. minden hónapban más klasszikus. S ha már költészet, ez lenne a hagyománytisztelő utókor hódolata.
Persze, a rövid vers és Juhász Ferenc párhuzamon mosolygok, de vannak kétsorosai is.
A legelismertebb és leggyakrabban idézett rövid verse Aranykapu.
„A szerelem a Mindenségre nyíló aranykapu, halál a kilincse.”
Milyen igaz! Végül, de nem utolsó sorban Kerecsendi Kiss Márton. Csak egy prózai idézet az (egyik) születésnapját ünneplő településen:
„Bicske nekem nemcsak a szülővárosom, hanem a világ közepe. Ott tanultam meg a fák nyelvét, ott hallottam először a szélben Vajda János sóhajtását és Csokonai lantjának pengését. Az a táj, a Galagonyás, a Batthyány-kastély parkja nem csupán díszlet volt a gyerekkoromhoz, hanem maga a magyar történelem és költészet, ami belém ivódott, és amit magammal vittem a tengerentúlra is.”
Lírájának Bicskét érintő, bennünket megérintő sorai az Emlékezés c. verséből:
„Vajon megvan-e még a régi ház, a bicskei utca, a jegenyesor? S a kerti kút, amelynek vize hűvösebb volt minden más víznél valaha? Ott hagytam én a lelkem egy darabját, a völgy ölén, hol ringatott a csend, hol Vajda árnya suttogott az éjben, s a szél a lantok hangján énekelt.”
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bicskei malom közeli kiváló ovi. Megfordultunk ott elég gyakran reggel és délután szülőként.
Az ovit Nagl Mihályné Marika vezette, aki több mint egy hete arra kért, keressem meg a Vajdában 1963-ban végzett IV.b osztály tablóját is. (Előbb utóbb az A osztály tablóját is idehelyezem, de küzdök a technikával.)
Nem voltam túl gyors egyéb elfoglaltságok miatt, s mert Akli Imre tanár úr hagyatékában megmaradt fotókat sorba kellett raknom. Megtörtént a gyorsrendezés. Ezt Akli Péter nevezte így, azt mondta, ez volt az első, amit számítástechnikából tanult: a gyorsrendezés (quicksort) az egyik leghatékonyabb és legelterjedtebb rendezési algoritmus 1959-ből. Azóta is alapvető eleme a számítástechnikának az "oszd meg és uralkodj" (divide and conquer) elvű működése miatt. Esetünkben a rendezd és uralkodj a jelentés. Mai takarításomat itthon gyorsrendezésnek neveztem.
Nagl Mihály 1994 körül is jegyző volt Száron. Amikor bányanyitás szándéka merült fel az egyik legszebb vértesi, ha nem az egyik legszebb dunántúli községben, a 168 Óra munkatársaként írtam az esetről egy riportot A kis magyar Saar-vidék címmel. A jegyző úr volt az, aki a maga elegáns módján a tisztánlátáshoz segített engem. Mondhatni képbe helyezett. „Im Bilde sein” (képben van / tudomása van valamiről) kifejezés tükörfordítása.
Nem felejtek. Dacára és büszkén, hogy egy ideig úgy volt, hogy mindent.
A közmeghallgatás bicskei módra című visszatetsző esetünk bemutatása után találtam ezt a hirdetményt. A két dátum a lényeg és a köztük eltelt idő. A déli parton megadták a módját.
December elején hirdetnek meg közmeghallgatást agendával, témával együtt január 7-re.
Lehet ugyan, hogy ez is csak kipipálása a jogi kötelezettségnek, nem ez az érdekes e mostani írás szempontjából.
Az 1800-1900 lakosú Balatonszemesen a testület a gyakorlatban nem elégszik meg a 2 napos meghirdetéssel, mint ahogyan azt sajnos Bicskén, a tízezer feletti lélekszám ellenére az SzMSz előírja.
Ráadásul Bicskén akár 25-26 óra is lehetett a hivatalos meghirdetés ideje, valószínűleg tévesztés folytán. De ez a kisebbik gond. A nagyobb az, hogy az SzMSz kettő napot hagy a közmeghallgatás hírének terjedésére.
A Bicskei Szó által a képviselők grémiumának címzett javaslat továbbra is él. Két írásban szerepel és a közmeghallgatáson is elhangzott. Minimum 7 napra vagy 7 munkanapra változtassák a közmeghallgatás meghirdetési előírását az SzMSz-ben (a jelenlegi 2 napról).
Nem mintha a közmeghallgatás olyan nagy dolog lenne. Ám az előírások, szabályok legyenek tisztességesek, ez alap. Mert a szabályok vannak értünk, nem mi vagyunk a szabályokért.
A bicskei SzMSz sem a kőbe vésett tízparancsolat mint isteni kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen. Nem a megmásíthatatlan és örökkévaló egyetemes alap. Nem is Hamurapi törvényoszlopa.
Vagyis tisztességessé, vállalhatóvá lehet és kell tenni a vonatkozó részt, de mielőbb.
Amikor a tényekre, legyen az bárki, nem érvekkel, hanem személyeskedéssel, sértegetéssel és alaptalan vádaskodással, pletykával próbálkozik, az szinte sosem a tényekről beszél, azok nem is zavarhatják igazán.
Lehet ez egy mély belső védekezési mechanizmus vagy akár hatalmi reflex.
Lélektani értelemben egy-egy illető világa, ha tükröt tartunk elé, „veszélybe kerülhet”. A támadás marad meg az egyetlen eszközeként. Valóságos dühkitörés, indulatkezelési zavar is lehet, aminek során tejesen hamis, minden alapot nélkülöző állítással bélyegezne meg másokat.
De mint a Harmonia Caelestisben olvasható a mosolyogtató igazság:
"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az embör nem ismeri az igazságot."
A nyilvános hazugság egy változata, amikor az ember tudja is, hogy nem mond igazat. Szándékossága miatt ez lehet a súlyosabb verzió. Ráadásul az állítás bizonyításával nem is bajlódik. Kinyilatkoztat. Valószínűsíti és azt egy az egyben tényként hirdeti. Kimondta és akkor az úgy van. Mármint szerinte.
Hasonló ez a kabátlopási ügyhöz. Ha valakiről pletykálni kezdik, hogy kabátot lopott, hiába nem volt a helyszín közelében sem, hiába nem lopott kabátot vagy mást, egész életében úgy tartják számon, hogy megjelenésekor mindenki a fogasra akasztott kabátjára pillant, hogy megvan-e még. Erre játszik a hamis pletykával a tisztséget viselő.
Vagy ez lehet számára a megoldás? Szomorú.
Amikor egy új információ, ami lehet tény és vélemény valamint a kettő (egymástól jól elkülönülten) együtt - ellentmond annak, amiben az illető hiszi önmagát, vagy ahogyan önmagát látja és láttatni óhajtja, az a feszültséget kelti benne, a sokat emlegetett kognitív disszonanciát okozza. Igen - gondolja például önmagáról -, demokrata vagyok a vállalásom, elnevezésem alapján, de mégsem. És akkor jöhetnek a belső magyarázatok. Például az, hogy tényszerűen igazat olvas és kellemetlent, de mivel nem tud érvelni, összehord hetet-havat a szerzővel kapcsolatban.
Ha a tény vagyis tévesztése egyszerű elismerése azt jelentené, hogy be kellene vallania, hogy hibázott, rosszul döntött, vagy nem volt olyan okos és morális, mint hitte vagy ahogy szerette volna magát láttatni, azt az ő elméje fenyegetésként éli meg. Miért?
Egyszerűbb tehát az állampolgári vélemény formálóját, a kétségtelen tényekkel szembesítő ember hiteltelenítésével, hamis vádolásával, életének és munkájával "átkeretezésével", megalázásával, megbélyegzésével próbálkozni közönsége előtt az ő virtuális pódiumán. Taps.
Könnyebb ez, mint a fájdalmas igazsággal szembesülni, netán még meg is köszönni a helytálló észrevételt és azt mondani: rendben, fontolóra vesszük a javaslatot és értesítünk arról veled együtt mindenkit, hogy mire jutottunk. Pont.
Egy öndeterminációja szerint karizmatikus közösségépítő, aki nem akar haragot, nem akar gyűlöletet gerjeszteni és valóban a béke pártján áll, így cselekedne.
Amikor ilyesmiket hordanak össze nyilvánosan, a cél lehet a véleményét kifejező emberek elnémítása?
Nem ez az első szerény próbálkozás. Nem is az utolsó. Célja ezeknek az egyén hitelességének és emberi méltóságának lerombolása? Hogy akik véleményt mernek formálni, ne legyenek olyan bátorak?
A pozíció fölényt jelent. Az ezzel járó nyilvánosságot, közfigyelmet használja fel esetünkben valakivel szemben, aki tényeket és kulturáltan megfogalmazott, sosem gyalázkodó véleményeket sorakoztat.
Ahelyett, hogy racionális választ adna.
(Hogy miért nem sértődöm meg? Mert amíg a sértettségünkben vagy fájdalmunkban dagonyázunk, megáll az ész. A harag és a duzzogás is megterhelő „luxus” lenne, mentális pazarlás. Továbbá nem minden kritika egyenértékű. Vannak emberek, akik bántani akarnak téged, mert több nem telik tőlük. De vannak emberek, akik reflektorokkal világítanak rá hibáinkra. Ez nem éppen egy élvezet, sőt, fájhat is, mert olyan hibáinkra világít rá, amiket mi magunk is sejtünk, de próbálunk elrejteni. Ha valaki, akit tisztelünk és aki ismer minket, mond valami negatívat, az azért fáj, mert annak van hitele. Ebben a fájdalomban azonban ott van a tanulás lehetősége is. Amikor szemenszedett hazugságokat terjesztenek rólad vagy rólam, abban semmi más nincs, csak a rossz szándék. Helyén kell kezelni. Nincs vele dolgunk. Mivel azonban a hallgatás beleegyezés, nem lehet mellette szó nélkül elballagni.)
Lehet, hogy az a cél, hogy a többi lakót elrettentse a kritikus, nyilvános vélemények megfogalmazásától?
Apropó, SLAPP-perben szerintem már volt részem, a bicskei önkormányzat volt a felperes. Strategic Lawsuit Against Public Participation a SLAPP, amit magyarul leginkább stratégiai pernek vagy elhallgattatási pernek neveznek.
Ez nem egy hagyományos jogvita, ahol valaki tényleges igazságszolgáltatást keres. A SLAPP-per lényege a megfélemlítés, gyakorlatikag az érzelmi zaklatás. A jogi úton való vegzálás. Hiszen a polgárnak többnyire nincs annyi pénze, nincs szerződése ügyvédi irodákkal, és nem is munkaidejében ténykedik, amikor közélettel foglalkozik.
Tágabb értelemben minden olyan hatalmi tevékenységet így nevezünk, ami a kritikus hangok elfojtását célozza. A velejéig hamis, becsmérlőnek, sértőnek, megalázónak szánt nyilvános, színvonaltalan és hazug célozgatást is.
Itt csupán a bizonyítás maradt el, kísérletet sem tesz rá, dehogy dokumentál, mert egy hamis állítást nem lehet bizonyítani.
Önmagukból indulhatnak ki, amikor úgy látják, hogy a közélettel való foglalkozás egyenlő anyagi érdek?
Nincs kizárva.
Nézzük tehát el nekik ún. politikusi gondolatkísérletüket.
A képen Peti a nagymamájával, aki szerényen mosolyogva igyekszik kimenni a képből.
Úgy emlékszem, hogy a mai Bocskai sarkán álló üzletben háztartási bolt volt zöld ajtókkal még a nyolcvanas évek közepén is. Hogy mikortól, azt nem tudom. Amiről írok, azt a mányi Majoros házaspár vezette. A nyolcvanas évek legvégén ráadásul egy osztályban érettségiztem lányukkal, Angival, ami a kép szempontjából rendkívül releváns információ. Nekem.
S ha már gimi. Ott fenn látható, ahogyan főleg sötét ruhás - szerintem - diákok csoportja vonul a kollégiumból. 1965/1966 esetleg 67 lehet a kép keletkezése, az írás végén vázolom, hogy miért. A középiskola épületét 66-ban, adták át, idén 60 éve. Az első ottani tanévek diákjai. Akik közül a ma is élők 78 év körüliek. Ami viszont bizonytalanná tenné ezt a kijelentést, hogy amíg a gimi a mai Prohászka utcában volt, akkor is lehetett ez kolesz. De Peti születési éve és becsült kora alapján, az egykori bicskei gimnáziumnak ekkor már a Kossuth téri épületében pallérozták az ifjak elméjét.
A háztartási boltnál, ott ahol most a bájos módon falnak támasztott kerékpár látható, úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy általában kötegnyi eladó cirok- és vesszőseprű volt kihelyezve, többféle fajtából. Szüleink mindig a legnagyobb érdeklődéssel tekintettek a felhozatalra, ha arra jártunk. A cégtábla sajnos nem látszik.
A közelebb eső üzlet tábláját képtelen vagyok elolvasni. Láttam már kávénak, kanálnak és fodrásznak is, így aztán feladtam, mielőtt pszichedelikus élményeim és látomásaim támadnának.
Viszont jól kivehető az OTP korabeli cégtáblája is, amit akkor Karai Jenő úr vezetett.
Jellegzetes, hogy a beton villanyoszlopok a vidéki Magyarországon a 60-as, 70-es években jelentek meg. Például a megyei hírlapok vagy a Szabad Föld termelési riportjaiban a fejlettség feltétlen szimbólumai, hivatkozásai voltak. Agit-prop. ide vagy oda, nyilván joggal tették, hiszen akik a képen szintén látható régi villanyoszlopokhoz szoktak, ez már bámulatos volt. A helyükben nekem is az lett volna.
Ha a két legközelebbi akácfa között kinézünk, egy (zöld?) korabeli buszmegállóra emlékeztető dizájn körvonalazódik. Lehetett ez éppen más is, de a református templom magasságában áll, ahol nagyjából 2000-ig működtek buszmegállók mindkét oldalon, onnan helyezték át azokat mai helyükre.
Peti magabiztos mozgásából - ide nekem az oroszlánt! - látszik, hogy "nem ma kezdte" a járást. Ura a helyzetnek. Három-négy éves lehetett, amiből az következik, hogy a kép 66/67-ben készülhetett.
Szent András napja, november 30. után már nem csak a szél süvít, hanem a népnyelv szerint is eljön „Disznóölő Szent András” ideje. Ami tarthatott húshagyó keddig, mert a böjti időszakban súlyos illetlenség volt disznót vágni. Régen, amikor még nem volt hűtő sem, így a Nagy Generáció a természetes hidegre hagyatkozott. Mi ezt a hagyományt hozzuk be a város szívébe, a Kossuth térre, de a visítás helyett nálunk a jókedv és a sercegő zsír illata dominál.
Rövid ellátási lánc – Hosszú barátság
A Homály Grill & Bár helyben szerzi be a kóstolói lakoma alapanyagait. A továbbiakban is ezt tesszük majd, a következő hasonló alkalmon is. Nagy-Drozdik Zsuzsi és Nagy András számára az alkotás öröm, a közösségek, kapcsolatok kovácsolása és a jó minőség mindenben személyes ügy. Itt a „termelőtől az asztalig” nem egy elcsépelt szlogen, hanem a bicskei és Bicske környéki gazdák, kereskedők, kézművesek iránti tisztelet.
A pub elnevezés az angol public house, a nyilvános ház, a közösségi ház kifejezésből. ennek rövidítéséből ered. Jó irány ez az alkalom, Költő sorai, a festő ecsetvonásai, méhész aranya, a sajtmester, a kézműves és a séf remekei egy jó helyen. Egy közös, kétszintes hall mindazoknak, akik az emberi alkotást nagyra becsülik, mert szeretik szemlélni, netán mert maguk is szenvedélyes alkotók.
Nálunk pontosan tudod, mit eszel, minden az, ami. Ezeken az estéken különösen. Az alapanyagok úgyszólván nem egy konténerhajón érkeztek, hanem a környékbeli partnereinktől.
Dunszt [dunsztok,lekvárok, chutneyk, lekvárok - Eigner Kata és Marosán Norbi]
Magyar Kamra - pálinkakóstoló [Konrád Viki]
HEGEDŰS SAJTMŰHELY (Hegedűs Dóra)
Kézműves mézek (Metzger Antal
Még a „mínusz egyedik” nap előtt vagyunk...
Tudjuk, hogy a jó döntéshez idő kell. Mi már akkor szólunk, amikor a kések élezése, a teknők súrolása és a fokhagymapucolás még el sem kezdődött. Mire az üstök alá begyújtunk, te már tudd: ott a helyed!
"Az eseményt több véletlen találkozás, és korábbi csodálatos együttműködés hívta életre.
A közös munka során még mélyebb kötődés és ezáltal együttműködés született az alkotók között, emiatt hiszünk, sőt biztosan vagyunk benne, hogy egy olyan úton indultunk el közösen, aminek nemcsak folytatása, hanem folytonossága is lesz a jövőben.
Különleges, mert olyan helyi termelőket, vállalkozásokat sikerült elérnünk, és a szellemiségbe bekapcsolnunk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és ennek az együttműködésnek nemcsak a hasznát, hanem az értékét is látják, hogy a helyi közösség emiatt is több tudjon lenni puszta egymás mellett élésnél.
Különleges, mert a főzés művészete és a festőművészet is megjelenik egy estén, a képeket a festőművész kifejezetten erre az estére és az összhang mind a tányéron, mind a vásznon a megálmodott hangulatot fogja visszaadni.
Különleges, mert különböző helyről érkezett emberek fognak egy célért dolgozni, és bepillantást engednek abba, amiben és amitől ők igazán profik.
Különleges, mert ilyen még nem volt, és hisszük, hogy szükség van a rohanó világban egy ilyen estére, amikor mindenki megpihenhet, és átadhatja magát a művészetek találkozásának.
Bízunk benne, hogy sokan hozzánk hasonlóan látják a világot, és velünk együtt építik majd ezt a fajta érzést, bízunk abban, hogy egyre több helyi, környékbeli termelővel és vállalkozással találjuk meg egymást, hogy ez egy rendezvénysorozat, egy új hagyományt teremt Bicske életében. Nem egy estére tervezünk, hamarosan érkezünk a következő eseménnyel, és ígérjük hogy hasonlóan izgalmas és csodálatos lesz mindegyik. "
Ha rokonszenves a lokálpatrióta gondolat és a valódi, magyar ízek, várunk szeretettel egy felejthetetlen estére.
Mi szóltunk előre!Helyszín: Kossuth tér, Homály Grill & Bár
Lelkesedem ezért a fényképért, főleg a környezet miatt. Például az SA 77-27 forgalmi rendszámú Csepel tehergépjármű miatt is.
Az "Élelmiszer" cégtábla látszik a Göllner-ház homlokzatán. Az Önki, mi így emlegettük, de nem tudom, hogy akkor önkiszolgáló bolt volt-e, mely forma egészen új volt akkoriban, főleg vidéken.
Hogy az egykori Könyvesbolt, a mai Központi Állatgyógyászat cégtábláján milyen áruház olvasható, arra még nem jöttem rá.
A fodrászat cégtáblája jól kivehető. Lehet, hogy már akkor is Zsidai Feri bácsi dolgozott ott?
Azt olvastam, hogy a Kék Csillag a 60-as években épült. Járda nincs, az építőanyag közelebbi széle a mai Homállyal szemben. Vagyis ez nem lehet az áruház. Az áruház később épült. Vagy csak a járda épül újjá? De ahhoz nem kellene béléstest és ennyi anyag. Itt a térkő előtt aszfaltos járda volt.
Ha nagyítok, látom, hogy ott még akkor nem volt Stop!, csak Elsőbbségadás kötelező! A tábla rúdja fekete-fehér sávos. Ilyen mintázatú oszlopok az 50-es,60-as évekről szóló magyar filmek hazai helyszínein láthatók. Megáll az idő. Az üzlet bejáratánál szintén beöltözött diákok. Szemben a kapualjból is emberek figyelnek. Lehet, hogy csak képzelem, de mintha a fodrász tükrét is láthatja a nagyérdemű, amint az visszaveri a fényt.
Ki tudja, hogy a Csepel mögötti villanyoszlopról mi hegyez és hajol az út fölé? Nem találós kérdés, mert magam sem tudom.
Ami pedig a legérdekesebb, személy szerint kik ültek a fogaton? Ha kedves olvasóink bárkit felismernek, kérem, jelezzék.
Az a középfeszültségű vezetékeket tartó rozsdás oszlop jellegzetes és emlékezetes darab. Az esztétikát most hagyjuk. Volt már villany, akkor nem is olyan nagyon régen. Kész.
A kép az Akli család gyűjteményéből való, Akli tanár úr képei közül. Lehet, hogy az osztálya volt? A Vajda János Gimnázium Kossuth téri épületében az első tanév 1966-ban, éppen 60 éve kezdődött.
A kép forrását tekintve szinte biztos, hogy a fogat onnan indult és oda is érkezett
Szívesen foglalkozom helytörténeti témákkal. A Bicskei Szó helytörténeti posztjainak száma alapján a mai mezőny legerősebbje, és ez jó. De hogy még soha életemben nem hallottam, hogy Lussomana lehetett a Bicske területén fekvő római kori neve, ez is biztos.
Bizonyára az én hibám. De előrebocsátom, hogy ezt tényként nem állíthatjuk, nem is akarjuk, csupán érdekességként, hogy Lussomana, Lusomana, Lumanum helységnevek az angol nyelvű Wikipedia szerint a mai Bicske területére vonatkoznak. Bicske - Wikipedia
Az angol nyelvű Wiki állítja. A dán egyetemi kutatók térképe kérdőjellel közli.
Kedves olvasónkkal, régi baráttal, aki ezt elküldte nekem, együtt gondolkodtunk például arról, hogy az Aquincumtól mért 12 mérföld (amit olvastunk) Bicskéig sehogysem lenne elég, maximum Tinnyéig. Aquincumtól a mai Bicske a mai utakon, a legrövidebb útvonalon és gyalogszerrel közel 30 római mérföld.
Lussomana itteni fekvését egy 13. századi szerzetes másolta, de hogy honnan, arról még nem találtunk semmit, pedig jó lenne tudni.
A térképre ránagyíthatunk, ami a fentnevezett 800 éve élt frater leírása alapján készült Pannóniáról. itiner-e Ha valamiért nem éles a link, írjuk keresőbe: itener e org. A Római Birodalom térképe látható, ezért a megjelenő videó alatt kattintsunk a sárga mezőre, ezzel eltávolítva azt. Ezután nagyítsunk a Kárpát-medencére és meglátjuk Lussomannát. Szintén furcsa, hogy itt két s-el, máshol egy s-el írják.
(Ez az Itiner egy 2025-ben bemutatott, nagyszabású digitális projekt, online térkép, amelynek célja a Római Birodalom teljes úthálózatának rekonstruálása. A projekt (melyet a dániai Aarhusi Egyetem kutatói vezettek) a nagy hadiutakat (mint a Via Appia) feltérképezése mellett a a kisebb vidéki utak ábrázolását is vállalta, amelyek a falvakat és gazdaságokat kötötték össze. Ezek eddig hiányoztak a térképekről. Az Itiner-e mintegy 300 000 kilométernyi utat rögzít, ami duplája a korábban ismerteknek.)
A Floriana névről tudtunk a bicskei általános iskolából, amiről aztán később azt mondták, hogy az bizony már Csákvár. Itt csak a Floriana tér maradt belőle. Ismerek olyan témában elmélyült érdeklődőt, akinek mély meggyőződése ma is, hogy Floriana márpedig a mai Bicske területén volt. Ahogy Jakab István László is dolgozott azért, hogy ez végérvényesen beigazolódjék. A mai kutató azt is tudni véli, hogy a 80-as években miért került át a név Csákvárra. Hozzá kell tenni, hogy a távolság adatok Floriana 2.0 (mai Csákvár) egyáltalán nem felelnek meg sem Gorsium, sem Aquincum felől, de Floriana településre (mai Bicske) rendben lenne az Aquincum felőli 30 mérföldes távval.
Az Itinerarium Antonini római útikönyv szerint Aquincumtól harminc, Gorsiumtól tizenöt római mérföldre volt Floriana. 1 római mérföld 1,48 km. A latin mille passus kifejezés szó szerint „ezer lépést” jelent. Érdemes felidézni szintén az iskolában hallott apró betűs érdekességet, hogy a rómaiak a „kettős lépést” (bal láb után a jobb láb újra földet ér) számolták egy egységnek, egy lépésnek így “jött ki nekik a lépés”. A mi mai lépésünk nekik csak egy féllépés lenne.
Új nevet kell megtanulnunk? - kérdezte olvasónk. Lussomana? Nem valószínű. De azért érdekes volt erről beszélgetni egy téli estén. Floriana is és Lussomana fekvése is kérdőjeles a mellékelt dán egyetemi e-térképen. Dániában az Aarhus University élen jár abban, hogy a digitális bölcsészetet (adatbázisok, régi iratok) összekösse a térbeli adatokkal. Így egy kutató az asztalánál ülve láthatja, hogy egy 14. századi latin oklevélben említett földterület pontosan hol fekszik a mai műholdképen.
Columba de Aduna - latinul Columba Adunensis - a spanyol domonkos rendi szerzetes.
A dán tudósok ezeket az adatokat (is!) betáplálták egy algoritmusba, amely képes volt kiszámítani, mennyi ideig tartott az áruk és hírek eljuttatása a Birodalom egyik pontjából a másikba. A projekt rávilágított, hogy a római úthálózat hatékonysága még évszázadokkal a Birodalom bukása után is meghatározta az európai kereskedelmet.
Bár a 13. században élt, a történet 2015 körül vált világszerte ismertté. A kutatók az ő rendkívül részletes útleírásait és feljegyzéseit használták fel arra, hogy rekonstruálják a Római Birodalom úthálózatát és logisztikai rendszerét.
A "Középkori Google Maps" volt Columba de Aduna műve, mert megszállottan rögzítette az utazási időket, a távolságokat és az utak állapotát saját tapasztalat vagy mások elmondása alapján.
Mellékesen Dunakömlőd latin neve, mármint az ottani római kori településé, a Lussonium volt, Florentina pedig a mai Dunaszekcső helyén feküdt. De utóbbiak lehetnek pusztán véletlen hasonlóságok is.
Bicskén 704 millió forint volt a 2025. évi fizetnivaló, de idén már a 840 millió forint a "szolidaritási hozzájárulás". Aggodalomra semmi ok, hiszen kapunk mintegy 50 millió forintot, hogy ne fájjon annyira 840 milliós forintos elvonás.
A szolidaritási hozzájárulás 2017-es bevezetése óta "szolidaritási adó" a köznyelvben. Idén 840-50=790 millió forint marad az állami költségvetésben, aminek Bicskén lenne a helye. A 840 millió forintos állami elvonás tényéről a Magyar Közlöny december 23-i számából értesült a Bicskei Szó.
A mechanizmus lényege az ún. nettó finanszírozás. Eszerint az állam nem várja meg, amíg az önkormányzat befizeti a pénzt, hanem egyszerűen levonja (visszatartja) azt a településnek járó állami támogatásokból, normatívákból.
Közel 2,7 milliárd az idei iparűzési adó bevétel Bicskén. Az Orbán-kormány rendelkezése alapján az állam idén elvon Bicskétől 840 millió forintot, ami az iparűzési adóbevételünkhöz képest annak egyharmad része. Pontosabban ez az, amit nem fizet ki az állam a település működése érdekében. Mint olvasható, 50 milliót biztosítanak, a többit megtartották az állami költségvetésben.
Az állam ezt az összeget általában nem "beszedi" - mint már utaltunk rá -, hanem levonja az önkormányzatnak járó egyéb állami támogatásokból.
Bicske Város Önkormányzata szolidaritási hozzájárulásának összege az elmúlt években folyamatosan emelkedett, egyenes arányban a város növekedő adóerő-képességével, de az infláció erősödése is meghatározó.
A nyilvános költségvetési adatok alapján az éves befizetési kötelezettségek évente változtak.
2017-ben 330 millió Ft elvonással kezdték, 2026-ban 840 millió forint elvonásánál tartunk.
Bicskén egy év alatt több mint 120 millió forinttal nőtt ez a fizetési kötelezettség, ez is tény. 120 millióval fizetünk többet a 840 milliós összeggel idén és összesen 50 millió állami normatív támogatást kapunk.
Közismert, hogy a hozzájárulás alapja minden esetben a település iparűzési adóerő-képessége. Erről az önkormányzati rendeletekben, például a Bicske Város Önkormányzata 2025. évi költségvetéséről szóló dokumentumban olvashatunk.
A Magyarországi önkormányzatok 2017 óta fizetnek szolidaritási adót. Ezen elvont összegek országos, teljes teljes summázata a teljes költségvetéshez képest filléreket jelent. Helyben azonban érezhetőek, fájóak.
Egy példa szerint, ha 100 forint a magyar költségvetés főszáma, 1 forint körüli összeget sem éri el a magyar településeket érintő elvonások teljes összege. Az állam ÁFA bevétele (az összehasonlítás kedvéért) 20-25 forintot jelentene abból a százasból.
A rendszert a 2017-es központi költségvetési törvénnyel vezették be, elvileg azzal a céllal, hogy a tehetősebb, magasabb iparűzési adóbevétellel rendelkező települések járuljanak hozzá a szegényebb önkormányzatok finanszírozásához. A felhasználásnak számos állásfoglalás szerint nincs átláthatósága.
2017-ben eredetileg csak a legmagasabb adóerő-képességű településeket érintette, és az elvont összegek is jóval alacsonyabbak voltak.
A 2021-es költségvetésben a kormány jelentősen kiterjesztette a fizetésre kötelezettek körét és megemelte a hozzájárulás mértékét. Ennek következtében az elvont összegek többszörösére nőttek.
Például 2018-ban Budapest 5 milliárd forint körül fizetett, 2025-re ez az összeg már a 80-90 milliárd forintos nagyságrendet is elérte.
A Gémesi György által vezetett Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) határozottan kritikus álláspontot képvisel a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatban. Érvelésük szerint a jelenlegi rendszer nem a valódi szolidaritásról szól, hanem a települések autonómiáját veszélyeztető, aránytalan pénzelvonásról.
A legfrissebb, decemberi nyilatkozataik és nyolcpontos javaslatcsomagjuk alapján ez a MÖSZ hivatalos álláspontja.
Gémesi György többször hangsúlyozta, hogy a kormányzati kommunikációval ellentétben ez nem egyszerű újraelosztás a gazdag és szegény települések között. A MÖSZ szerint a beszedett 360 milliárd forint és a kistelepüléseknek visszaosztott támogatások között nincs egyensúly, és a pénz jelentős része valójában a központi költségvetés hiányait foltozza be.
A szövetség szerint a hozzájárulás mértéke mára olyan szintet ért el, ami már a kötelező önkormányzati feladatok (közvilágítás, óvodák, utak karbantartása) ellátását veszélyezteti. 2025 végén jelezték, hogy mintegy 30 település áll a csőd szélén, részben a drasztikusan megemelt szolidaritási adó miatt.
A MÖSZ támogatja azokat a jogi kezdeményezéseket (melyekben Budapest mellett más városok is részt vesznek), amelyek azt vitatják, hogy az állam elvehet-e több pénzt egy önkormányzattól, mint amennyi állami támogatást az adott település kap. Álláspontjuk szerint ez sérti az Önkormányzati Chartát és az önkormányzati autonómiát.
A szövetség nem az adó teljes eltörlését, hanem annak alapvető reformját követeli. Követelik, hogy az új kormány (a 2026-os választások után) azonnal üljön tárgyalóasztalhoz az érdekszövetségekkel.
Javasolják a hozzájárulás mértékének jelentős csökkentését (például az iparűzési adó bevételének maximum 15%-ában maximalizálva).
Követelik, hogy a kormány számoljon el és számszerűen igazolja, mire költik a beszedett összegeket.
A szolidaritási adó reformja mellett a 2020-ban elvont gépjárműadó-bevételeket is visszakérik a településeknek.
A jelenlegi rendszer szerintük is fenntarthatatlan, és ha nem történik változás, az önkormányzati szektor jelentős része fizetésképtelenné válhat.
Szarkáné Szénási Noémi gondozásában jelent meg A porszem és a Minden. Andreas Gryphius (1616-1664) 141 istenes szonettje a 100 éve született Szénási Sándor fordításában.
Németül és magyarul is olvashatók a művek, németül tudóknak, német nyelvet ismerőknek kiváló ajándék. Javarészt evangéliumi tanítások a 4+4+3+3 soros szonettek. Ha bármelyiket elolvassuk, belső fülekkel máris halljuk a hozzátartozó tanítást a bicskei vagy bármelyik keresztény templom szószékéről.
Életem első vásárlása volt telefonról telefonra - Sándor bácsi iránti tiszteletem és a szépirodalom szeretetének jegyében. Dedikálták nekem a testvérek, ahogy a képen is látható. Belekerült a Szénási Sándor születésének centenáriumára készített bélyegző pecsétje is.
Ezt a bélyegzőt nagytiszteletű Szénási Jonathan Sándor ny. lelkipásztor, a 30 évet börtönmisszióban szolgáló filatelista kérte a Magyar Postától. Ezzel a bélyegzővel december 15-én, Sándor bácsi születésének 100. évfordulóján vette fel a bicskei posta a levélpostai küldeményeket. December 23-án kell visszaküldeni a Posta központjába a bélyegzőt, így addig még lehet kérni a bélyegzést.
Jonathan a szülei, főleg édesapja patinás fotó albumának képei alapján tervezett bélyegeket,összesen nyolcfélét. Ezeket is Magyar Posta készítette, a „Személyes bélyeg” program keretében.
Jonathan a személyes bélyegekhez alkalmi borítékokat is készített. Nekem ezt a képes borítékot volt szíves megcímezni a bicskei posta első asztalánál. Benne egy leporelló 13 fotóval, amely édesapjuk pályafutását tartalmazza. Ebből a legjobban az a kép tetszik nekem, ami a boríték közel harmadát foglalja. A szülők 25. házassági évfordulóján készült. A szülők ülnek, az édesapa vállára lánya teszi kezeit, az édesanya mögött pedig a fiú áll.
Noémi felajánlotta, hogy válasszak bélyeget arra a borítékra, amit nekem címez. Karácsony című Szénási Sándor verssel szeretettel kíván áldott, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket, egészségben teljes boldog új évet. A lapon látható a szenasisandor.hupont.hu weboldal jelölés, amit szintén ő hozott létre, amelyen Szénási Sándor életéről, műveiről és munkásságáról olvashatunk.
Bolla Andrea, a Magyar Posta bicskei hivatalának vezetője nagyon kedvesen egy külön asztalt hozatott Szénási Jonathan Sándor feladó 272 db (A/4-es méretű!) levélküldeményének bélyegzéséhez. Tényleg jobb lett volna, de amikor mi becsapódtunk a bicskei posta ügyfélterébe, Jonathan - írd és mondd - molnárkocsin tolta be a 3 kartondobozra való küldeményt. Az első, két ülőkés asztalhoz ültünk, nem vettük észre a kitüntető kedvességet. Maradtunk tehát az első asztalnál a postás zöld pukkantyúkon elfoglalva helyünket.
Minden boríték a bélyegző két-három pecsétjével (egy vagy kettő a bélyegekre, egy középre tisztán) volt előkészítve. A többnyire gépi címzések nagyon patent módon előre elkészültek.
Az A/3-as borítékokban 2026-os naptár volt, de nem akármilyen. Jonathan tervezte és én is kaptam egyet. (Ezt később, alkotói engedéllyel közölni fogom szépen befotózva.)
A jobb felső sarokban a bélyegen Szénási Sándor kovácsmester és felesége, a középparaszti családból származó Varjas Julianna látható három fiúkkal. A kép Vereben készült. Balról László, Sándor és Gyula láthatók. László vitte tovább a kovácsmesterséget.
A naptár maga Ábrahám gyermekeinek szinkron-naptára: Gregorián (magyar keresztyén), Julián pravoszláv, Bría (héber) és Hidzsra (muszlim). A Kápolnásnyéki Református Egyházközség kiadása, Magyarország kormányának támogatásával készült. Hét ívből álló, vastag, fényes oldal sok családi képpel és minden hónapnál Szénási Sándor versekkel. A címlapon a verebi református templomot ábrázoló nagyon szép felvétel. Alatta egy kiemelt sor:
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. (Zsolt. 26,8).
Ezek indultak a nagy borítékokban még nagyobb utakra, a hagyományos méretűben pedig karácsonyi-újévi jókívánságok. Noémiról és Jonathanról 16 és 20 éves korom között - a magából mindig rendkívüli kedvességet, tudást sugárzó Ivanics Hajnalkától, vajdás, gimnáziumi iskolatársamtól hallottam lelkes és nagyrabecsülő szavakat. Ő Zámbóné Ivanics Hajnalka káposztásmegyeri református lelkész, lelkigondozó, lelkészné és ötgyermekes családanya.
S ha már iskola. 25 éve lesz január 18-án, hogy a Fejér Megyei Hírlapban megjelent egy cikkem Sándor bácsi Gryphius fordításáról, Szép jó napot, Gryphius András! címmel. A költő, műfordító életének utolsó évében még olvashatta ezt. 12 nappal a halála előtt jelent meg. Azért adtam ezt a címet, mert Sándor bácsi szinte mindig Szép jó napot! használatával köszönt vissza az utcán, arca mindig a mélyen elgondolkodó lelket mutatta, de a köszönéshez lassú, kimért biccentés és egy kis mosoly is tartozott.
Gyerekkori barátom, Hertendi Ervin - reformátusnak született atyámfiának elmeséltem, hogy mi történt ma. Ő akkor figyelmembe ajánlotta Szénási Jonathan Sándor szavait egy videón. Ezen elmondja, mennyire súlyos betegségben szenvedett édesapjuk. A nemrégiben elhunyt édesanyjuknak Judit néninek felváltva segítettek a betegellátásban munkájuk mellett. Fiának egyik reggel azt a kérdést tette fel Sándor bácsi 2001. január elején, hogy “Miért gyötör engem az Úristen?” Fia azt válaszolta a halálos ágy mellett, hogy ezt “Egyedül az Úr tudja megmondani, és egyedül neked”. Aznap késő délután Sándor bácsi azt mondta: “Válaszolt az Úr. Mi minden héten találkoztunk rövid időkre. Minden hónapban egy vasárnap együtt ebédeltünk, de ahogy megettük az ebédet, mindenki sietett vissza a gyülekezetébe a délutáni alkalmakat megtartani, és tudod, ahogy kérdeztem tőle, arra döbbentett rá, hogy soha nem tudtam volna meg, hogy mennyire szerettek, te is, a húgod is és édesanyád is, ha nem kerülök ebbe a nyomorúságba.”
Jonathannal a második, immár megbeszélt találkozásunk Bicskén, a református parókia udvarán történt.
Antal Éva és Máté János lelkész házaspártól kapta kölcsön a molnárkocsit, amire ott felpakoltunk. Azért ott, mert nem bízott abban Jonathan, hogy a bicskei posta előtt parkolót találhat.
A postán abban tudtam segíteni, hogy a kötegekből (hivatal-segédi minőségemben) a keze ügyébe helyeztem a következő borítékot. Amikor kellő mennyiség összegyűlt, akkor a megnövekedett forgalomra való tekintettel sorszámot kértem. Bármennyire is rendkívüli és különleges volt számomra ez a postai teendő, más feladónak is rendkívül fontos lehet az az egyetlen darab ajánlott levél. Így fair, sorszám kell, így nem érheti szó a ház elejét.
Minden front office-ban dolgozó postás hölgy segítőkész volt. Mindig minden Európai Unió tagországba címzett küldeményt szemügyre véve összeadták a bélyegek díját és lemérték a levél tömegét is. Általában minden rendben volt, hanem a tengeren túlra - pontosabban az óceánon túlra címzett levelek esetében újabban vámnyilatkozatot kell tenni. (Donald Trumpról készült bélyeget még nem láttam, de majd fogok.) Ezért ezek a továbbítandó anyagok az adminisztráció elvégzése után, később kerülnek postázásra - szintén Bicskéről, hiszen a bélyegző itt állomásozik karácsonyig. Ezután a Magyar Posta Filatélia Osztálya fogja muzeális gyűjteményében őrizni.
Újabb régi tartozás törlesztése kezdődhet meg a régen várt hulladékudvar megépülésével - értesült a Bicskei Szó.
Az Állatvásár tér a vasútról jól belátható, keleti terület, ahol a szennyvíztisztítót láthatjuk a szerelvényből Ugyanitt a KÖZGÉP által a régió közbeszerzése, megrendelése nyomán épült és azóta sem használt hulladékválogató áll, amit sosem használtak hulladékválogatónak, ami már nagyon régen az enyészeté.
Sokszor megfogalmaztuk a hulladékudvar hiányát, aminek nemléte hozzájárulhatott az illegális hulladéklerakáshoz és a környezetszennyezés csökkentéséhez.
Örvendetes, hogy Bicske város fennállásának 40. évfordulója felé haladva elérünk idáig. Bár ha már helytörténet, voltak idők, amikor korlátozott mennyiségben le lehetett adni hulladékot korlátozott. Papírforma szerint kevés alkalom/év és lakcímkártya, de voltak olyan idők is, amikor ezt senki nem vizsgálta.
Sokszor kérte a Bicske Szó az elmúlt 20 évben a hulladékudvar megteremtésének szükségességét. Természetesen nem azért épül, mert megfogalmaztuk az igényt nyilvánosan is sokszor. Enélkül is mindenki tudta, hogy erre itt igény van.
Nincs rendjén, hogy egy közmeghallgatást 25-26 órával a rendezvény előtt hirdeti meg a polgármester az önkormányzat honlapján. Azzal védekezett felvetésünket követően fészbukozva, hogy erről már november 5-én döntött a testület és az ott van a jegyzőkönyvben, tehát a kritika alaptalan.
Félrevezető magyarázkodásnak tartom, mert nem böngészik elegen az online jegyzőkönyveket az önkormányzat portálján ahhoz, hogy szélesebb körben ismertté válhasson a fórum időpontja.
Ráadásul november 5-én a testületi ülésen NEM határozták meg a kiemelt témákat sem. Becslésem szerint kb. 10 azaz tíz bicskei civil jelent meg a november 26-án megtartott közmeghallgatáson. Ezt tehát tájékoztatásnak nevezni barátok közt sem lehet, mégis megteszik. Van, aki el is hiszi, hogy ezzel minden rendben volt. Nem tartozom közéjük.
A 25 órával a közmeghallgatás előtt történő meghívó közlés szerény véleményem szerint nem felel meg a Bicske SzMSz-ben előírt legalább 2 napos (48 órás) alapvetően is elképesztően rövidke határidőnek, ami a szabályt betartva is aggályos lehet a lakosság megfelelő tájékoztatása szempontjából.
A hatékony és széleskörű tájékoztatás érdekében egy 10 ezer lakos feletti városban a 2 napnál jóval korábbi közzététel, valamint a többféle (helyi lap, tv, közösségi média) tájékoztatási mód használata alapvető elvárás illetve javasolt a helyi lakosság minél nagyobb arányú eléréséhez.
A tájékoztatás kötelesség ezzel kapcsolatban is. Hiába is hivatkoznak november 5-re, hiszen akkor még tényszerűen nem jelölték meg a testületi döntésben azt, hogy melyek lesznek a kiemelt témák és ami visszatetsző: nem is hirdették meg az újságban, a tévében, a honlapon vagy a polgármester által preferált Fb-oldalon nov. 5-től legalább az időpont és helyszín tényét már akkortól, amikor eldőlt és jegyzőkönyvbe került.
Vagyis sehol nem ajánlották a november elején történt döntéstől a nagyon kedves választópolgárok szíves figyelmébe témákkal együtt a november 26-ra datált eseményt. Azt nem tudhatom, mikor tették ki a faliújságra. Úgy vélem, ezt is 1-2 nappal a meghallgatás előtt.
Azzal is védekeztek a kommentek között, hogy bármi szóba hozható a közmeghallgatáson. Azt kérdez(t)em, hogy akkor miért nem ezt hirdették idejében mindenhol, hogy jöhet bármilyen téma? No, és november 5-én talán még nem tudtak a 20 nappal később napirendre emelt autópálya építésről? Dehogynem.
Nem tudtak róla, hogy településrendezés, városrendezési terveik vannak? De.
Nem tudtak a Jegenye-Losonci utcák közötti, főleg BTC tulajdonú telkek más kategóriába kerüléséről? De.
Nem tudtak volna az autópályát építők és a főépítész készülő prezentációiról? Valószínűleg igen.
Tényleg imádom a spontaneitást művészetben és hétköznapokban, de nagyon furcsa lenne, ha ezt vagy egy részét ne tudták volna biztosan éppen a polgármesteri irodában…
Hogy miért hagyták ki mégis a kiemelt témákat november ötödik napjától egészen a közmeghallgatás előtti napig, arról csak feltételezéseink lehetnek.
Az önkormányzati kiadvány fényes, vastag, szó szerint és képletesen szólva rétegnyi sminket vagyis sok-sok festéket igénylő, nem is rekultiválható, nem is környezetbarát oldalakkal-lapokkal jelenik meg, sok-sok közpénz az ára.
A novemberiként kiadott lapszámot december 4-én lapoztam át a könyvtárban, mert ott és akkor láttam meg először.
A 6. oldalon egy 2-3 mondatos rövid hír második felében említik a nov. 26-i közmeghallgatást helyét, időpontját, de a kiemelt témákat nem. Ez a nevében novemberi lapszám sem előtte, sem azóta nem került postaládánkba, miközben az elmondható, hogy többnyire megkapom, de van aki szerint inkább hullámzó a terjesztés teljesítménye.
Van egy olyan gyanúm, hogy november 26. után jött ki.
Ez tehát megkésett és hiányos tájékoztatás ahhoz képest, hogy egy önkormányzati kiadványnak mi a feladata. A hátsó belső oldalon egy egész lap emlékeztet közvetetten, hogy az élet véges és közvetlenül, hogy a sírhelyeket váltsuk meg.
Ez a saját közösségi, közéleti hírünk nem érdemelt volna egyötöd oldalnyi keretezett felületet, kiemelést?
Tudom, lapzárta… Én ne tudnám? De nehogy már maga a tulajdonos, maga a felelős kiadó ne tudja ezt megoldani bravúrosan úgy, hogy a “közmeg” részletes meghívója jóval az esemény előtt jelenjék meg. Már amennyiben tényleg akarja.
Legyetek bátorak!
Az a sajnálatos - egyes vélemények szerint, amivel magam is egyetértek -, hogy mennyire nem akarhatja a választott vezetés, hogy a választók akár kritikus véleményt formáljanak, közvetlenül beleszóljanak a döntésekbe. Miközben a választottaknak nem csak saját elveik vagy bármi egyéb megfontolás alapján, hanem a választóik képviseletében kell döntéseket hozni. Ha ez így van, akkor a közmeghallgatás előtt annak minden adatának széleskörű kommunikációja alapvető kell hogy legyen - mégpedig időben. Nem elég az online jegyzőkönyv. Akkor sem lenne elég, ha témákat tartalmazott volna. Témák nélkül még inkább. A faliújság előírás, de hatékonyságában puszta formalitás.
A képviselők szíves figyelmébe kell itt ajánlani azt, hogy egy önkormányzat a közbizalmat tudatos és átlátható működéssel, őszinte kommunikációval és a közösség bevonásával érheti el, főleg, amikor a kormányzottak és kormányzók helyi szinten ennyire "közel" állnak egymáshoz.
A közmeghallgatással kapcsolatban volt egy a problémához bagatellizáló szándékkal közelítő kommentár szintén a polgármester közvetlen közeléből, hogy ma már online zajlik minden véleménynyilvánítás folyamatosan. Rendben. Mi ne tudnánk? Ki ne tudná? De ez mégis mennyiben adhat felmentést arra, hogyha egy kisváros önkormányzata az évi egy-két közmeghallgatását mindössze két nappal az esemény előtt hirdeti?
Azonban a személyes (tisztességgel-becsülettel meghirdetett) találkozástól évente egyszer-kétszer, amikor a személyesen megjelentektől kapnának élőben észrevételeket (vö.: Legyetek bátorak!), nem kellene lemondani.
Legyen példa a Deák Ferenc utcai fórum meghirdetése
Hadd emlékeztessek arra, hogy a Deák Ferenc utcában a lakosság több képviselő, az alpolgármester jelenlétében hallotta a választott képviselőtől a többiek egyetértésében, hogy nyitott kapukat döngetnek az ott élők és a Bicskei Szó sorai is, mert sehol nem lesz 4 ház engedve egy kertvárosi telekre.
Meg lehet nézni a végkifejletet, illetve érdemes tájékozódni felőle. Ebből az utcából abban a reményben kénytelenek bíróságra járni, hogy ezt egy telken megakadályozzák.
Élhető Bicske, hajrá. A képviselők képviselik érdekeid...
(Nos, azt a fórumot például nem képviselők, nem polgármesterek, nem a jegyző hirdették meg, hanem a város lakosai. Nem 48 órával, nem is 25 órával előtte… Tessék tőlük tanulni a hivatalban! Jó példa arra, hogyan kell egy fórumot összehívni.)Lényeg azonban, hogy ezzel az önkormányzati meghirdetéssel minden a legnagyobb rendben az elöljárók nagy része számára legalábbis. Hiszen nagyjából az SzMSz-nek megfelelt a közmeghallgatási eljárásuk.
Persze, az SzMSz vonatkozó tartalma csak kifogásolható lehet, hiszen már-már abszurd angol humor kategóriájában és szintjén képesek kettő napot előirányozni a meghirdetésre és még az is megsérthető általuk.
Így aztán bébikönnyű elbújni a szabályosság mögé és a szabályosság zászlaját lengetni, de egyidejűleg esetleg jelentősen megnehezíteni a választók közvetlen részvételét a meghallgatáson, a döntésekben.
Szerény véleményem szerint nem egyedi helyi működési sajátosság ez, hanem az országos hatalmi mentalitás (vö.: rendeleti kormányzás 10 éve, mert nem elég ám a kétharmados többség) helyi leképezése lehet.
A képviselő-testületi munkatervben kell a közmeghallgatást is szerepeltetni. Az megvan mindig. Hogy aztán tartják-e magukat hozzá vagy nem, azt ki tudja?
Vegyetek példát az elődöktől
Érdekes mellékszál következik hasonlatként, aminek az az alapja, hogy a közmeghallgatás egyben testületi ülés is.
- Miért nincs havonta testületi ülés? - vetette fel egy képviselő korábban egy ülésen.
A jegyző elmondta, hogy a törvény évi hatot ír elő kötelezően. Az pedig megvan a rendkívüli időpontokkal is.
Ez már csak saját kommentár: a minoritáshoz tartozó képviselők a rendkívüli vagy két nappal előtte meghirdetett rendes üléseken egyéb elfoglaltságok miatt véletlenül sem tudnak jól tervezetten ott lenni, felkészülni , hozzászólni.
Lehetséges, hogy ez a cél? Ha valóban ez a cél, akkor világos, akkor már érteném. A többséget képviselők információs előnyben lehetnek így, a minoritás pedig hadd kapkodja a fejét, kevesebb lehet az esélye, ideje a rendes felkészülésre, a részvételre. Azt vajon elfelejtették nagyjaink, hogy minden képviselő kedves bicskeiek szavazata útján került be a testületbe? Pedig ha valóban szívügyük Bicske, akkor ezt fixen tudniuk kell.
Ebben a vitában engem gyanúsítottak ezzel-azzal és azzal is sértegettek (volna) kommentekben, hogy a “várost gyalázom.” Megértem, hogy olykor nem tudnak érdemben mit válaszolni arra, amit itt olvashatnak, de azért ennek mellékhatásaként semmiképpen ne érezze a vezetés egyik tagja sem egyenlőnek magát a várossal, mert nem azok. Ahogy ezt az egyenlőséget senki és semmi nem állíthatja magáról. Továbbá nemhogy a várost, a szülőföldemet, de a vezetőket sem gyaláztam. A gyalázás nyilvánosan akár a rágalom büntetőjogi fogalmát is kimeríti. Tehát lehet bűncselekmény is.
Hol olvastak ilyen ítéletet, ami ezt kimondja rólam? Ragaszkodni kellene a tényekhez, nem pedig a forró kását kerülgetve hergelni egy más véleményen lévő ellen és manipulálgatni valódi válaszadás helyett, főleg felelős pozícióban nem illene ilyet tenni.
Megsérteni csak azért nem tudott a valótlan állítás írója, mert nem tartozik ahhoz az igen sok, hozzám közel- vagy még közelebb álló emberhez, akinek a véleménye meghatározó lehet számomra.
Ráadásul aki sértődékeny, az egyben igen könnyen manipulálható, mert adott témában vagy akár általában nem biztos a dolgában. Márpedig jelen esetben állampolgárként teljesen biztos lehetek abban, hogy egy közmeghallgatás becsületes (tehát nemcsak szabályos, mert egy szabály is lehet rossz) meghirdetése alapvető kötelessége kellene hogy legyen a választott vezetésnek.
Írásom nem az igen tisztelt grémium első emberének és többi tagjának személyét, egyéniségét, munkásságát, múltját vagy jelenét érinti. Lehetnének ők Zakariás kis próféta és családja, beleértve híres fiúkat, Keresztelő Jánost és a teljes rokonságot, lehetnének ők Bicske eddigi összes testülete együttvéve - akkor is az az álláspont, hogy egy évente egyszer meghirdetett közmeghallgatást nem 48 órával a megtartása előtt kell meghirdetni, hanem legalább egy héttel előtte. Vegyetek példát az elődöktől, az 1990-től alakult testületek többségétől.
A közmeghallgatás elődje az 1971. évi I. törvény a tanácsokról, majd az 1985. évi I. törvény által szabályozott tanácstagok beszámolási kötelezettsége volt. Ez a fórum választópolgári gyűlés volt. Esetenként 5 nappal előtte meghirdették. Bár feltételezésem szerint "törzstagság" határozhatta meg polgárok részéről, akiket talán még külön is értesítettek a kézbesítő révén.
Tervezni ma pedig úgy kellene, hogy minden közpénzből fenntartott felületen - ott kell hogy legyen idejében időponttal, helyszínnel, témákkal. Például ezért tartjuk ezeket a platformokat, melyek a helyi közszolgálat eszközei kellene, hogy legyenek. Nem elég a vastag és fényes papír sok festékkel.
Legyen 7 nap vagy akár 7 munkanap a meghirdetési minimum
A november 5-én tartott testületi ülésre visszatérve, a 12. napirendi pont volt a 2025. évi közmeghallgatás időpontjának kitűzése. Bálint Istvánné tájékoztatásként elmondja, hogy az Mötv. rendelkezik arról, hogy a képviselő testület évente legalább egy alkalommal előre meghirdetett közmeghallgatást tart.
(Ez az "előre meghirdetve" esetünkben egy erősen vitatható kijelentés. Ezt hiányolja ez a vélemény is, ez az állampolgári állásfoglalás is és a meghirdetés hiánya miatt keletkezett javaslatom. Kérem a t. képviselőket párttagságtól függetlenül, ne hagyják, hogy 2 azaz kettő nap elegendő legyen a közmeghallgatás és a rendes testületi ülés meghirdetésére. Legyen 7 nap vagy akár 7 munkanap a meghirdetési minimum határidő a fórumok előtt az SzMSz-ben. )
“A közmeghallgatás megtartására a testületi ülésének rendjére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A közmeghallgatás helyszínéül a Bicskei Polgármesteri Hivatal auláját jelöli ki és 2025. november 26. szerda 16 órára javasolja összehívni. Az előterjesztést nem tárgyalta bizottság, megnyitja a napirend felett a vitát. Képviselőtársakat illeti meg a szó. Nem lát jelentkezőt. Kéri, aki a határozati javaslattal egyetért az jelezze. A döntéshozatalban résztvevők száma: 12 fő A döntéshozatalból kizárt önkormányzati képviselő: nem volt A jegyző jogszabálysértésre utaló jelzése: nem volt A szavazás számszerű eredménye: 12 igen, 0 nem, 0 tartózkodás Az elfogadott döntés: A Képviselő-testület 12 igen (egyhangú) szavazattal a következő határozatot hozta: Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testületének.” (Nov.5.)
Sajnos akkor senki, egyetlen képviselő nem tette szóvá november 5-én azt, hogy az SzMSz szerinti 2 nap kevés a becsületes meghirdetésre. A későbbiekben egyedül Paszicsnyek János képviselő fejezte ki nemtetszését a meghirdetés módját illetően.
25-26 órával a rendezvény előtt láttuk meg a bicske.hu jobb alsó sarkában először az első részletes, hivatalos meghívót, az első polgármesteri tájékoztatást.
Ez lehet szándékos, hogy minél kevesebben jelenjünk meg, ne tartson hosszú ideig, ne legyenek kellemetlen kérdések.
De lehetett egyszerű hiba is.
Hiba esetében elég lenne bevállalni, elnézést kérni a késésért a kedves bicskeiektől és azt mondani, hogy tanultak az esetből, legközelebb okosabbak lesznek, csak az hibázik, aki dolgozik stb.
Az alapprobléma azonban továbbra is fennáll. A testületi üléshez és a közmeghallgatáshoz is érvényben van a 2 nappal előtte kiadott meghívó kötelezettsége az SzMSz szerint. Ez sokak szerint kevés. Mindkét esetben. Ha csak azzal vetjük össze, hogy a hivatalok úgy általában mennyi időt kapnak ügyintézésre, válaszadásra, máris igen erős a kontraszt. Az állampolgároknak és a képviseleti megbízást elnyert állampolgároknak is többi időt kellene hagyni 2 napnál, mert ez így elég bürokratikus. Úgy hallottam pedig, hogy a bürokraták Brüsszelben leledznek, nem Bicskén.
Ott voltam az audiencián
Kértem tisztelettel, kellő és mély megilletődöttséggel élőben is, hogy a polgármesterek, a testület tagjai és a jegyző fontolják meg azt, hogy a közmeghallgatással kapcsolatos SzMSz-ben szereplő rossz, nem életszerü előírást meg kellene változtatni, miszerint joguk van két nappal előtte a közmeghallgatást meghirdetni. Ez az idő kevés a széleskörű tájékoztatáshoz, nem elég ahhoz, hogy a város derék lakosságához annak híre eljusson. Alig tíz éve még működött Bicskén ez az egy hét distancia a rendezvény előtti meghirdetés, ha jó emlékszem. Miért nem lehetett megtartani az akkori hét napot rendes testületi ülés és közmeghallgatás előtt, vagy akár miért nem lehet 7 munkanapra változtatni?
Itt megjegyezném, amit részben, nem szó szerint ott is elmondtam: a három-négy szobával bíró lakás méretéhez hasonló aulában sokkal többen voltak a képviselők és az önkormányzat dolgozói, mint a civil lakosság.
A jegyző ott azt válaszolta, hogy ugyanannyi idő (2 nap) van előírva a meghallgatásra, mint a testület összehívására. Azt ugyan nem mondta, hogy ez azért van így, mert a közmeghallgatás is testületi ülés, de ezt tudjuk.
Kérem, tekintsenek a kedves képviselők erre is józan ésszel. Mit gondolnának a város egyszerű lakójaként, mennyire nem életszerű és egyben ésszerűtlen a testületi ülés valamint a közmeghallgatás meghívóját egy kalap alá venni?
Ugyanis a teljes “stáb” - a testület, a bizottsági tagok, az önkormányzat értesíteni kívánt dolgozói, megbízottjai egy kicsiny kör a város lakosságához képest.
A kollégákat egy kiváló titkár bruttó 15 percen belül össze tudja hívni akár egy másnap reggeli, akár csak egy informatív megbeszélésre egy e-körlevél, kör-SMS útján.
A lakosság viszont többezres. Ők többnyire nem az önkormányzatnál dolgoznak, sok esetben nem is Bicskén.
Biztos, hogy nem lehet elég számukra a kettő azaz 2 nap. Remélem, ez egy roppant könnyen belátható racionalitás a városháza számára mint alig vitatható tény.
Ez a két nap itt nagyjából annyira értelmetlen, mint tető nélküli házat építeni és beköltözni.
Tisztelt képviselők, gondoskodni illene arról, hogy a helyi "média" és akár egyéb hirdetések útján ténylegesen eljusson a fórum híre a lakossághoz. Erre időt kell hagyni.
A közmeghallgatást annak kiemelt témáival, a “napirendjével” együtt kell időben közzétenni.
A témák ismertetésére azért is szükség lehet, hogy képviselt lakosság a képviseleti demokráciában eldönthesse, hogy érdekli-e őt és szomszédjait vagy sem valamint egy hét alatt könnyebb beilleszteni saját programjaikba mint két árva nap (vagy a 25 óra alatt.)
Országszerte 3, 5, 8 nappal előtte való meghirdetés az átlagos. Ha mondjuk egy 12 felnőtt lakosból álló településen, ahol a felnőtt lakosság negyede testületi tag (lásd: Iborfia, Zala megye), ott rendben lenne a 2 nap. Ez Bicskén nem pálya.
A közmeghallgatáson a jegyző, a törvényesség feltétlen őre azt mondta nekem szinte rám mutatva:
“Ön elbukott, mert november 5-én döntött róla a testület”
A stílus, maga az ember - gondoltam kezemet széttárva. Igen, a bicskei jegyző beszélt velem így, bicskei polgárral a november 26-án megtartott közmeghallgatáson. Akkor nem törődtem vele, mert nem akartam eltérni a tárgytól.
Azt is mondotta, hogy nem kísérem figyelemmel a testület munkáját. Ebben lehet általános igazság. De a jegyző arról beszélt, hogy szerinte én nem láttam a nov. 5-én hozott döntésről a jegyzőkönyvet.
Válaszomban kiemeltem, hogy tudok róla, de november 5-én még nem rögzítették a kiemelt témákat és onnantól nem is hirdették meg a közmeghallgatás tényét sehol máshol.
Kifejeztem, hogy márpedig a testület november 5-én is tudott a városrendezési elképzelésekről, tudták, hogy az autópálya felújítása nagy erőkkel zajlik, tudtak egyes egyesületi telkek átminősítéséről és azt is "kapizsgálhatták", hogy erről információt kell adniuk. Miért nem lehetett november 5-től a dátum mellé a biztos témákat is feljegyezni és meghirdetni? A jegyző erre (a nem szó szerint idézett reakciómra) már nem válaszolt. A polgármester sem. Megértem, elfogadom, hogy nincs válasz, mert a helyükben én sem tudtam volna erre érdemi választ adni.
Fritz Gábor jegyző szíves figyelmébe ajánlom, hogy nem elég, hogy nem volt igaza a november 5-re való hivatkozásban sem, mármint, hogy elkerülte a figyelmem, mert nem követem a testület munkáját stb., de egy ehhez hasonló (a közcímben szereplő) megjegyzés méltatlannak tekinthető a közszolgálati pozícióhoz egy állampolgárral folytatott párbeszédben a közmeghallgatásnak nevezett fórumon. Vagy hivatalában bárhol, bármikor.
A jegyzőnek (és általában a közszolgálatban dolgozóknak) az állampolgárokkal szemben tiszteletteljes, pártatlan és semleges magatartást kell tanúsítania. Az "ön elbukott" - emelkedett szónoki fordulatnak szánt kifejezése nyíltan lekezelő, szinte személyeskedő volt szerintem.
A bicskei önkormányzati dolgozók részéről 1990 óta szinte kizárólag korrekt, szívélyes hangnemet és minden tőlük telhető segítségnyújtást tapasztaltam egytől-egyig minden ügyemben. Egyszer még egy olyan esetben is, amikor nem tudtak segíteni nekem az előírások miatt. Kérem, tanulmányozza jegyző úr a beosztottjai stílusát, modorát és legyen az olyan platina etalon Ön előtt, mint amit Nagy Károly matematikus, csillagász hozott Franciaországból Bicskére, Magyarországra a méterrendszer bevezetése érdekében.
A közmeghallgatás célja az állampolgári vélemények meghallgatása és az érdemi párbeszéd elősegítése. Az ilyen szintű kijelentések teljesen aláássák ezt a célt.
A jegyző a hivatal vezetőjeként a jogszabályok betartásáért és az önkormányzati munka szakszerűségéért felel. Nem feladata az állampolgárok személyes minősítése vagy "vizsgáztatása".
A hivatalos vitákban és megszólalásokban - különösen egy jegyzőtől -, elvárható, hogy csakis a felvetés tartalmára reagáljon érdemben, ne pedig a felvetőt minősítse.)
Van élet a közmeghallgatáson túl
A polgármester utalt a közönség előtt az objektivitás hiányára és előhozta azt is, hogy igazából nem vettem részt közmeghallgatásokon, pedig ha valahol, akkor igazán itt lehet tájékozódni és választ kapni a kérdésekre.
Oka van, hogy miért nem jöttem el sok esetben, de ha megmondanám két szóval, hogy miért nem, az nagyon rosszul esne. Kihagytam, erre nem kértem szót, most is kihagyom.
(Az objektivitásról annyit, hogy a hír szent, a vélemény szabad. A krónikás mint hírmondó, adatgyűjtő, közvetítő adhat hírt. Ettől elkülönítve lehet erről véleménye mint szubjektív kommentátoré, elemzőé, közszereplőé. A véleményben érvelés, kritika, személyes nézőpont a meghatározó. Ebben sem hagyhatja figyelmen kívül a tényeket, amikre hivatkozik. Műfajai a publicisztika, véleménycikk, jegyzet, kommentár. Tény például, hogy SzMSz 2 napot tartalmaz a közmeghallgatás meghirdetésére. Vélemény: ez annyira lehetetlenül rövid idő, hogy lehet vele hátsó szándék. Ugyanez igaz a testületi ülésekre meghívóira, mert abban az egy hét distancia lehetne tökéletes. De ezt intézzék a képviselők, az állítólagos elsők az állítólagos egyenlők között.)
Mellesleg Pálffy Károly polgármestersége idején voltam utoljára hasonló fórumon egy emeleti tárgyalóban. Ott és akkor az Orbán-bánya rakodója vs. Móricz Zsigmond utcai lakosok ügyében érkeztem, akiknek hosszú éveken keresztül fennálló problémáját vázoltam tudósításaimban a változás érdekében. A nagyállomási fejlesztésekről adtak akkoriban információt, s hogy hurcolkodik végre a bányarakodó is.
Aztán a lakossági kezdeményezésre épülni kezdett Bicske Szíve Parkért is tehettem két kezemmel és kommunikációval, ott is találkoztam képviselőkkel, akik olvasatom szerint akkor már felfedezték, hogy amit nem tudsz megakadályozni, annak az élére kell állni.
Egy még korábbi helyszíni eset a Jókai utca végén, a Bogya közben volt, ahol az utcákat, esetenként udvarokat elöntötte a völgybe zúduló csapadék és még a szennyvízcsatornák tartalmát is felszínre hozta.
A Kölcsey utcai árvizek helyszínén is találkozhattunk, de az aztán empirikus kategóriája a közmeghallgatásnak lapáttal a kézben, amikor nem a szavak, hanem a helyszíni körülmények, a homokzsákok, a tapasztalások mutattak rá a problémára.
Legutóbb az említett Deák Ferenc utcai fórumon jártam. Nos, azt például nem képviselők, nem polgármesterek hirdették meg, hanem a város lakosai. Nem volt hivatalos szeánsz. Mégsem 25 órával előtte hirdették meg… Lehet tőlük tanulni! Jó példák arra, hogyan kell egy fórumot összehívni.
. A "közmeghallgatás" egy jogi és közigazgatási fogalom, ami azt jelenti, hogy egy adott önkormányzat, hatóság vagy más közigazgatási szerv nyilvános ülést tart, ahol a lakosság (az érintettek) közvetlenül kifejthetik véleményüket, javaslataikat, és feltehetik kérdéseiket az adott szerv működésével vagy egy konkrét, őket érintő üggyel kapcsolatban.
Ez a demokratikus részvétel egyik formája, amely biztosítja az átláthatóságot és a közvetlen párbeszédet a döntéshozók és a polgárok között.
Javaslom, hogy a jövőben a bicskei közmeghallgatások minimum 7 nappal vagy 7 munkanappal a rendezvény előtt legyenek meghirdetve teljes egészében, annak minden részletével.
Javaslom, hogy a minden esztendő decemberében rögzített testületi munkatervben szerepeljen a közmeghallgatási dátum és a helyszín, amit akár hónapokkal előtte kezdjenek el elérhetővé tenni minden közpénzből működtetett felületen.
Javaslom, hogy amíg nem tudják a kiemelt témákat, jegyezzék úgy mindenhol, hogy bármilyen várost érintő kérdés, javaslat, észrevétel szóba jöhet.
Javaslom, ha már tudják, hogy mi lesz a "napirend" - egészítsék ki.
Javaslom, ha már demokráciát játszunk, játsszuk kifogástalanul.
Számos kérdés felvetődött a bicskei főutca burkolatának javítása ügyében írott kommentek között a Bicskei Szó napokban megjelent tényközlését követően, ami az MK NZrt. tájékoztatására épült.
Egy olvasónk leírott gondolatait úgy is értelmezhették híreink követői, hogy a főutca felújítását és a rátervezett, de nem rendelkezésre álló 0,55 milliárd forintot kerítéstől kerítésig, telekhatártól telekhatárig.
Ez a felvetés akkor érkezett, amikor a hírolvasók a x Ft/1 négyzetméter árkalkulációs képleten dolgoztak, mert az ár-érték relációra lettek volna kíváncsiak. Ha telekhatártól telekhatárig kellett volna számolni, akkor valóban alacsonyabb lenne a négyzetméterenkénti ár, de ez sajnos álomkategória.
Érveltünk, hogy ez még sosem működött így a főutcán Bicske fennállása óta, a járdákat mindig az önkormányzat és elődjei illetve a lakosság készíttette a főutcán - legutóbb Szántó János polgármestersége idején a Szent István úton és Kossuth utcán egyaránt a település lépett a tettek mezejére. (Később olvasónk azzal magyarázta, hogy ő ezt tudja, csak a vágyait fogalmazta meg és úgyszólván blöffölt. Rendben.)
Egy a valósághoz sokkal közelebb álló, igazán komoly aspektus is felmerült. Azt a tetőtől talpig jogos kérdést tette fel egy másik olvasónk, hogy újraaszfaltozás vagy szerkezeti felújítás várható ebből az összegből.
A válaszban azt írják a Közúttól, hogy ahol szükséges, szerkezeti felújítás várható.
A Tatai út felújításáról is érdeklődtünk valamint arról, miért nem a Móricz Zsigmond utcáig - a Zrínyi Miklós utca sarkáig végeznek felújítást a Szent István út teljes hosszában.
Álljanak itt idézetekben a Magyar Közút NZrt. válaszai.
"A 8101. jelű Biatorbágy–Tatabánya összekötő út 18+784–19+860 km szelvények közötti szakaszának (Bicske, Tatai út) felújítását a Magyar Közút Nonprofit Zrt. műszakilag indokoltnak tartja. A felújítandó úthossz ezen a szakaszon 1076 méter. A kivitelezésre azonban az anyagi források rendelkezésre állása esetén van lehetőség, ilyen forrás jelenleg nem áll rendelkezésre. Előző megkeresésében a Bicske belterületén található Szent István útra vonatkozóan kért tájékoztatást, ezért korábbi válaszunkban kizárólag erre az útszakaszra tértünk ki.
A Szent István úton (8101. j. út 17+775–18+605 km szelvények között) a tervezett beavatkozás az elhasználódott aszfaltréteg(ek) lemarását, az érintett szakasz újraaszfaltozását – amelynek pontos műszaki tartalma a tervezési fázis során kerül meghatározásra –, szükség szerint pályaszerkezet-cserét, a víznyelők és azok bekötéseinek tisztítását, indokolt esetben javítását, valamint a burkolati jelek újrafestését foglalná magában."
A Tatai úti elágazás (köztünk szólva a Bartók) és a Móricz Zsigmond utcáig, a főutca Zrínyi utca sarkáig tartó szakaszának lehetséges felújítására ismét rákérdeztünk, mert az a tervezett 830 méterbe biztos nem fér bele.
A válasz szerint: "Bicske, Szent István út 830 m hosszan igényel felújítást, a Tatai út pedig 1076 m hosszon. Két külön útszakaszról van szó, hiszen a Szent István út-Tatai út csomópontjában körforgalom épült, ezt az átépült szakaszt nem szükséges felújítani."
"Ezekkel Bicskét érintően az országos közúthálózaton jelenleg két olyan útszakasz van, amelyek felújítását szakmai és forgalmi szempontok alapján elsődlegesen indokoltnak tartjuk; ezek megegyeznek a korábban jelzett szakaszokkal.
A forgalmi terhelés és a közlekedésbiztonsági szempontok alapján felállított fontossági sorrendben az alábbi szakaszok szerepelnek elöl:
– a 8101. j. út 17+775–18+605 km szelvények közötti, mintegy 830 méter hosszú szakasza (Bicske, Szent István út),
– valamint a 8101. j. út 18+784–19+860 km szelvények közötti, 1076 méter hosszú szakasza (Bicske, Tatai út).
A két szakasz felújításának becsült költsége összesen mintegy 840 millió forint, ami jól mutatja a beavatkozás nagyságrendjét.
Az újságíró úr által jelzett, a 81305. j. úton (a főutcai körforgalom és a főutca malom előtt a Zrínyi utca-Móricz utca sarkáig érő rész - a szerk.) található szakasz felújítása a burkolat állapota alapján szintén indokolt lenne, ugyanakkor ezen az úton a forgalmi terhelés alacsonyabb, mint a fenti két, 8101. j. úton található szakaszon. Úthálózati szerepét tekintve a 8101. j. út bicskei átkelési szakasza jelentősebb, mint a 81305. j. út, amely a vasútállomási kapcsolatot szolgálja ki, ezért a szakmai rangsorban a 81305. j. út a fenti szakaszok mögött szerepel.
A 81305. j. úttal kapcsolatban azt is fontos megjegyezni, hogy az érintett útszakaszt a Bicske intermodális csomópont fejlesztésének következő üteme is érinti, amelynek építtetője az Építési és Közlekedési Minisztérium. Ebben az ütemben egy, a vasútvonal alatti aluljáró megépítése valósul meg, amely a 81305. j. utat köti össze a város déli oldalával. Álláspontunk szerint ezért a 81305. j. út felújítását célszerű az említett fejlesztés megvalósulását követően elvégezni."
A lakosság megfelelő tájékoztatása érdekében javasoljuk, hogy a közpénzből készülő helyi hírek készítői keressék fel a Magyar Közút NZrt-t kérdéseikkel.
Elérhető a Magyarország katonai birtokbavétele 1944-45 című rendkívüli online adatbázis - ajánlotta figyelmünkbe kedves olvasónk, akivel érdeklődési területünk egyik közös pontja szülőföldünk története.
Ez egy korszerű, interaktív térkép, amire a Telexben olvashattam először. Az adatbázist a Magyar Nemzeti Levéltár, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti levéltár közös munkájának eredménye.
Az adatbázis 3155 magyar település háborús tényeit mutatja be. Milyen harcok voltak, mettől meddig tartottak, kik haltak meg a halotti anyakönyvek alapján a világháború miatt.
A térképen, a képernyőn való nagyítással ujj- vagy kurzormozgatással, le és föl valamint jobbra-balra mozgatással bukkanhatunk a keresett településre. Tapasztalatom szerint jobb laptopon, mint telefon képernyőjén. Magyarország katonai birtokbavétele - 1944–1945
Bicskét először '44. július 24-én érte légitámadás 7 bombával. Hat nappal később 30 bomba csapódott be Bicske területén. Augusztus elején 16, szeptember közepén 4 bombatalálat szerepel a leltárban.
Az ünnepi istentiszteleten Rékasi Károly színművész tolmácsolásában hallhattuk Szénási Sándor több gyönyörű és igaz versét, műfordítását. Köztük a Magyar imádságot is, amit a költő életének 19. évében alkotott szülőfalujában.
Nem hivatalos forrásból úgy értesültünk, hogy az elsőbbség megadásának elmulasztása okozhatta a balesetet a továbbra is körforgalom nélküli óbarki kereszteződésben. A két személygépkocsi összeütközése az 1-es főútvonal és a 8101-es számú út kereszteződésében történt.
A hivatalos választ a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata adta: december 12-én a reggeli órákban anyagi kárral járó közlekedési baleset történt az 1-es számú főút 35-ös kilométerszelvényében, ahol két személygépkocsi ütközött össze. A baleset helyszínelése idején a forgalom rendőri irányítás mellett haladt.
Személyi sérülés nem történt. A Bicskei Mentőállomás egysége a baleseti riasztás miatt száguldott a helyszínre.
A bicskei önkormányzati tűzoltók a gépjárműveket áramtalanították és az út melletti füves részre tolták, ezzel a forgalmi akadályt megszüntették - tájékoztatta olvasóinkat Dr.Takács Renáta tűzoltó alezredes, a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi igazgatóság részéről.
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. közérdeket érintő tájékoztatását kérte a Bicskei Szó a Szent István úton az új főutcai út építésével kapcsolatban.
Szerepel-e Bicske, Szent István út felújítása a fenntartó közeljövőbeli terveiben?
Mikor kezdik és mikor fejezik be ezt a munkát?
Milyen és mekkora forrásokból kívánják ezt megvalósítani?
(A Bicskei Szó kérdéseinek indoklása a mintegy 900 m hosszú főutca régóta rossz, balesetveszélyes állapota volt egyben a megnövekedett forgalom tényére is utaltunk.)
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. rövid időn belül megérkezett válaszában kifejtette:
"A 8101. jelű Biatorbágy–Tatabánya összekötő út 17+775–18+605 km közötti szakaszának (Bicske, Szent István út) burkolatállapota előttünk is ismert.
Mintegy 830 méter hosszan szükséges az útfelújítás, amelynek becsült kivitelezési költsége bruttó 550 000 000 Ft.
A Magyar Közút NZrt. az anyagi forrás rendelkezésre állása esetén tudja a felújítást megvalósítani."
Szénási Jonathan Sándor lelkipásztor szenvedélyes filatelista. Édesapjuk születésének 100. évfordulóján, december 15-én 10 órakor kezdi meg a levélküldemények alkalmi bélyegzését a Bicskei Postahivatallal együttműködésben, az általa megtervezett bélyegző használatával.
Az alkalmi bélyegzés - mint láthatjuk - jelen esetben sem pusztán a bélyegekről szól, hanem a helyi örökség és a helytörténeti vagy akár országos jelentőségű események, épületek, tájak, helyszínek, tárgyak, személyiségek emlékének megőrzéséről is szólhat.
A Bicskei Postahivatal segítőkész vezetője és a nagytiszteletű református lelkész között (az előzetesen még csak nem is egyeztetett) megbeszélés néhány perc alatt, jó hangulatban, konstruktív módon történt.
Szénási Jonathan Sándor a filatélia területén szakíróként és kutatóként tevékenykedik.A judaika vagyis zsidó tematikájú motívumok a magyar postán - ez a kutatási és publikációs területe.
Tanulmányt, például A MAGYAR POSTA JUDAIKA MOTÍVUMAI (1945-2005) címmel, ami a postatörténet és a bélyegek szemszögéből vizsgálja a zsidó kultúrával, vallással és történelemmel kapcsolatos bélyegkiadásokat Magyarországon.
Ez a tevékenység a komoly, kutatói szintű bélyeggyűjtés, vagyis a filatélia része.
Lelkészként több gyülekezetben is szolgált, többek között Kápolnásnyéken.
Közel évig, önkéntesként és hivatásosként is dolgozott a Közép-Dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben Baracskán. 2019-től 2024-es nyugdíjazásáig vezette a Magyarországi Református Egyház börtönmisszióját.
Teológusként, fordítóként foglalkozik az Ószövetség kutatásával, fordítói és lektori tevékenységgel, például a Kumráni töredékek fordítása.
Szénási Sándor (1925-2001) református lelkész, költő, műfordító, Vörösmarty-díjjal elismert férfiú, a számára legkedvesebb műfordítói alkotása ismét megjelent. A 17. századi sziléziai költő 141 istenes szonettjének tolmácsolása - Szénási Sándor születésének centenáriumán kerül az olvasók elé. A PORSZEM és a MINDEN bemutatóján jártunk a Kálvin téri református templomban.
A kötet Szénási Noémi gondozásában jelent meg ismét Sándor bácsi születésének 100, évfordulójára. A német eredeti is szerepel a műben. Kitűnő ajándék német nyelvet ismerőknek, tanulóknak.
Külön öröm és büszkeség, hogy a Kálvin téren “középponti eklézsiának” szánt és 1830-ban befejezett templomhoz tartozó református gyülekezet vezető lelkésze a bicskei származású Szabó Ferenc nagytiszteletű úr.
Mondom, ahogy gondolom, ami szintén megfordult a fejemben: egy telepi srác a szomszéd utcából, a Nefelejcs utcából. Ez szép. Nem lekicsinylés, dehogy. Ez közelítés.
A könyv bicskei bemutatóját december 14-én, vasárnap tartják meg. Pontosabban elhozzák Bicskére. A református gyülekezet istentiszteletén Szénási Jonathan Sándor hirdeti majd Isten igéjét - történetesen édesapjuk születésének 100. évfordulója előtt 1 nappal.
A Kálvin téri templomban Szabó Ferenc nagytiszteletű úr az igehirdetést követően úgy emlegette Szénási Sándor (1925-2001) lelkészt, költőt és műfordítót, mint ahogyan mi.
Sándor bácsiról beszélt, akinek tanításait ifjúi korában maga is figyelemmel kísérhette a bicskei gyülekezetben, hiszen Sándor bácsi 1981-től 2001-ben bekövetkezett haláláig Bicskén szolgált.
A bölcsésszé lett férfiú 1925. december 15-én 100 éve látta meg a napvilágot a Fejér megyei Vereben. A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégiumban töltött diákévei során mindig a Kálvin téri templomba érkezett reggeli áhítatra. Felszentelése is itt történt - miután a Budapesti Református Teológiai Akadémián 1952-ben lelkészi oklevelét megszerezte. (Sándor bácsi 1972-ben az ELTE magyar-könyvtár szakán is diplomázott. A zárójelet nem azért használom, mert ez mellékes. Hangsúlyozás, kiemelés érdekében csukom zárójelbe.)
Máté János nagytiszteletű úr feleségével, Máténé Antal Éva nagytiszteletű asszonnyal több mint húsz éve szolgálnak Bicskén. A lelkészházaspár munkásságához számos nagyszerű dolog kötődik a gyülekezet és a város szempontjából egyaránt. Máté János javasolta, hogy az alkalmon elhangzó 12 Andreas Grypius szonettet színművész mondja el. “Janó ötlete volt és gondoltunk Császár Angéla vagy Rékasi Károly meghívására, végül Rékasi Károly tudott hozzánk eljönni.” A bemutatót követő agapé, szeretetvendégség alkalmával egy beszélgetés során hallottam mindezt Szénási Noémitől “a kulisszák mögött”, Szénási Jonatán Sándor és a Bicske Baráti Kör jelenlévő vezetőinek, Dr.Végh Róbert elnök úrnak és feleségének, Dr. Tóth Ágnes vezetőségi tagnak társaságában.
Az eseményre többen is érkeztek Bicskéről és környékéről.
Azért idézem "saját hatáskörben" a német barokk (nem eléggé közismert) mesterének Hála-szonett című opuszának második versszakát, mert mintha majdnem magamat hallanám. Nem pontosan ezt, de mégis:
Mi boldog fordulat: vidám és szabad ünnep
Feledtet sok csapást, félholt állapotot,
Félelmet, bánatot. Mi teherként nyomott
Valaha is, ímé, most szél-elfújta köd lett.
Andreas Gryphius életéről, munkásságáról Prof. Dr. Horváth Géza, a KRE-BTK egyetemi tanára tartott kiváló előadást, Itt is volt ám külön bicskeikum, cherry on top, cseresznye a hab tetejére, mert Lakatos István bicskei születésű költőt és műfordítót is kiemelte a professzor. Gryphius lírai erejét, a szonettek szigorú formakultúráját és a barokk életérzés (az élet illuzórikus, de a halál és Isten valóságos) mély megfogalmazását becsülte benne Lakatos István, aki sok pályatársával együtt elismerte Andreas Gryphius irodalomtörténeti súlyát és költői jelentőségét.
A Bódiss Tamás orgonaművész szolgálata által hallható gyönyörű orgonaművek - összesen nyolc alkotás Buxtehude, Brahms és Raison kottáiból - úgy hatottak, mint virulens virágszálak egy érintetlenségében gyönyörű erdei tisztáson - a legszebb napsütésben. Mindezt november végén, Advent első vasárnapján megélni - nem is rossz.
A kötet kapható: a Kálvin Kiadó könyvesboltjában (1113 Bp. Bocskai út 35.),
a Bibliás Könyvesboltban (1092 Bp. Ráday utca 28.)
A katolikus templom belsejét ábrázoló évszázados képpel minap tovább gazdagíthattam a Bicskei Szó helytörténeti, a település múltjával rendszeresen foglalkozó eszenciáit. A kép felett meditálva természetesen elképzeltem a katolikus templom oltára előtt generációról generációra többed íziglen megkeresztelt felmenőim esküvőit, gyászmiséit is. Végig kísérte sorsuk kiemelkedő állomásait ez a történelmi hely.
Akár a református és evangélikus templomok egykor és ma - bicskeiek jelentős részének életét. Mely templomok belső tereiről készült régi képekkel már sokszor gyarapítottam nagy örömmel a szülőföldünk szeretete miatt született tartalmakat.
Ezt látva ötlött fel bennem, nem is először, hogy az egykori bicskei zsidó templomról nem láttam még antik képet, amolyan igazi "enteriőrt" sehol.
Dr. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója kérdésemre dokumentumaik online elérhetőséget ajánlotta figyelmembe. MILEV Igen, itt a rákeresés után már látszik a zsinagóga belsejéből is egy kevés, a háború és a soá pusztítása miatt akkor már kietlen, elhagyatott teréből valamennyi. Üresen állt, közvetlenül az elbontás előtt.
A katolikus templom belső teréről a múlt század első 15 évében készült képeslap kiadójának családja ebben a hajdan volt templomban imádkozott.
Az őrjöngve rongáló nőről, aki bicskei vasútállomás várótermén töltötte ki bosszúját, meglehet, hogy módosult tudatállapotban? - róla videót tett a közzé a Röviden című hírportál a Bicskei csevegőn megosztott felvétel alapján.
A Röviden hírét a Bicskei Szó is átvette. Pénteken hétfőre ütemeztük érdeklődésünket arról, történt-e bejelentés, zajlik-e vizsgálat.
A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálat tájékoztatja olvasóinkat, hogy november 12-én délután a rendőrségre arról érkezett bejelentés, hogy a bicskei vasútállomás épületének egyik 2x2 méteres ablakát ismeretlen tettes betörte. Az eset kapcsán a Bicskei Rendőrkapitányságon rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárás ismeretlen tettessel szemben. Az adatgyűjtések, a kárérték megállapítása és az elkövető beazonosítása folyamatban van.
Ez a kiváló rádióbeszélgetés Szénási Jonathan Sándor református lelkész portréja. Ő Judit néni és Sándor bácsi fia, akik Bicskén szolgáltak református lelkészként.
(Privát közbevetésem szerint nem tudom elmondani elégszer: Sándor bácsiéknak köszönhettem, hogy 1987-ben és 88-ban tizenéves katolikus létemre részt vehettem református és korombéli barátaimmal két Tahiban megtartott ifjúsági, evangelizációs héten. A Szentírás közeliség és a megértés nem kifejezés erre a két nyári időszakra a tanítások miatt... Amikor megkérdeztük Bicskén Sándor bácsitól, hogy mehetek-e - a legtermészetesebb “persze” hangzott el válaszul, talán végig is mért könyvekkel teli íróasztalánál ülve az orrára csúszott szemüveg mögül az olvasmányából felnézve és azt hiszem utalt a viselkedési normák szükségszerű betartására. Ehhez majdnem teljes mértékben sikerült is tartani magunkat. Khm.)
Sándor bácsi 1981-től 2001-ben bekövetkezett haláláig szolgált Bicskén.
Fiának, Szénási Jonatán Sándornak munkásságát az Ószövetség (héber Biblia) terén főként fordítói, lektori és teológiai-oktatói tevékenységben határozza meg, a zsidó-keresztény párbeszéd erősítése mellett. Kumráni töredék fordítása, amit publikált is. A Kumráni tekercsek (holt-tengeri tekercsek) az Ószövetség korának és szövegének egyik legfontosabb forrását jelentik, e szövegek fordításával Szénási Jonathan Sándor közvetlenül járult hozzá a magyar nyelvű biblikus tudományhoz.
A börtönmissziós szolgálatban is kiemelkedő munkát végzett.
24 évig volt börtönlelkész a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben (Baracskán), és öt évig önkéntesként is segítette az elítélteket.
2019-től 2024-es nyugdíjazásáig vezette a Magyarországi Református Egyház börtönmisszióját.
Kápolnásnyéken is szolgált református lelkészként.
2015-ben többedmagával átvehették a Wallenberg-díjat a kisebbségi és többségi társadalom harmonikus együttélése érdekében végzett szolgálatáért.
Munkája során arra törekedett, hogy a fogvatartottak megtapasztalhassák a hitet és a változás lehetőségét.
Bicske Város 1986 feliratú plakett három éve az enyém a másikkal együtt. Pár hete láttam egy hasonlót, ami eladó. Láttam korábban is olcsóbban. A legújabb már 7 ezer forint volt. Mintha rájöttek volna arra, hogy 1986 és 2026 között 40 év telt el. No, de milyen 40 év! Leírom némi személyes bevezető után, hogy néhány kiragadott hír címe alapján mi történt 1986-ban a mi Bicskénkben, mi történt 86-ban a mi hazánkban, mi történt ugyanekkor a mi nagyvilágunkban.
A bal felőli kisplasztikai alkotás vagy plakett azért hatalmas és egyedi, mert Bicske 1986-ban lett város és ebből az alkalomból bocsátották ki. 2022 februárjában kaptam.Számos bicskei családban őrizhetik. Gondoltam is rá akkor, hogy még 4 év és 40 éves. Akkor 16 éves voltam kb. annyira érdekelt a várossá válás, hogy elolvastam róla minden hírt és hallottam meglett emberek sokféle véleményét itt-ott. A legtöbben nevettek rajta és a fejüket ingatták:
"Méghogy város. Ez?"
Örültem. Tetszett. Akkor is, ha tudtam, hogy attól még Bicske nem város, ha annak nevezik. Divatja volt akkoriban ennek az előléptetésnek a fejlődés statisztikai visszaigazolása érdekében. A látszat érdekében. A látszatot akkor is imádták a politikai vezetők. A napjainkig látszatfüggő politika akkor is szeretett kamuzni és mára sem változott meg sehol vagyis igen, mert mára hatványozódott utóbbi tulajdonsága.
Annyiban láttam-láttuk reménykeltőnek az "előléptetést", hogy ezzel magasabbra helyezik a lécet, a lakosságnak is megalapozott elvárásai lehetnek, hiszen város.
(Gyűjtemény egy 1970-es dokumentummal is gazdagodott. Eszerint a Bicske Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága (Bicske, Fjodor Ivanovics Tolbuchin u. 4.) rendkívüli ülésén január 7-én a nagyközségi cím adományozásával kapcsolatos megyei tanácshatározatot ismerteti. Ez éppen az én születésem előtti napokban volt napirenden. Községben fogantam és nagyközségbe születtem. De már lassan 40 éve városban élek. Kb. kétéves, érdemi/meghatározó nagyatádi kihagyással.Élni tudni kell.)
A Bicske Város 1986 feliratú, címeres egy bronz darab, ami kb. ólom, ón és réz ötvözetből áll. Erről természetesen Mátyás király kolozsvári lovasszobra jut eszembe, ami szintén bronz. A plakettjeim elő- és hátlapján megfigyelhetők szinte penész színű, zöldessárga foltok. Ez a nemesrozsda, ami a bronzra és rézre különösen jellemző. Ezt nevezzük patinának. Színében a 86-os plakett hasonlít a világosabb béláséra vagyis az egykori kétforintosra. Szerény gyűjteményem új darabja.
A másik darab egy masszívabb, nagyobb átmérőjű, szélességű és tömegű munka - három évvel régebbi. "Bicskei napok '83". Ez avantgard sítlusú, ha akarom növényeket, ha akarom arcéleket vagy a magzati fejlődés egy szakaszát láthatom a domborban.
A "Bicske Város 1986" átmérője 8,5 - vastagsága alig 0,5 cm. A "Bicske napok '83" átmérője 9 - vastagsága 1 cm.
Néhány dolog az 1986-os Bicskéről
Az 1986-os év a település életében egy fordulópont volt, amelyet a városi rang elnyerése fémjelzett, de a korszak politikai és szociális feszültségei is megjelennek a helyi történésekben.
Bicske várossá nyilvánítása egy hosszabb fejlődési folyamat eredménye volt.
Új lendületet és magasabb közszolgáltatási minőséget ígért a település és vonzáskörzete számára,
A Bicske Barátok Köre egyesület a várossá avatás alkalmából felkutatta és elkészíttette az eredeti, sárga-kék színű címert is ábrázoló zászlót, amit a városnak adományoztak. Ezzel a közösségi identitást kívánták erősíteni az új korszak küszöbén.
Erről eszembe jut a BTC B-közép dalos biztatása és hűségnyilatkozata, ami ugyan feldolgozás, de így is a legjobb mind közül: "Sárga-Kék, Sárga-Kék/E két szín mindennél többet ér... (...)."
A statisztikai adatok rávilágítanak a városi ranggal együtt élő súlyos szociális kihívásokra.
1986-ban Bicskén 35 rendkívül szegény hajlékban 44 család, összesen 154 ember élt.
A korszakban a szociális különbségek igen jelentősek voltak a munkás- és értelmiségi rétegek között. A szakképzetlen rétegek (akik között magas volt a nők aránya) hátrányosabb helyzetben voltak, ami a lakáskörülményeikben és jövedelmi viszonyaikban is megmutatkozott, ahogyan az a regionális elemzésekből kiderül.
Bicske számára a várossá válás örömteli, identitáserősítő ünnep, de a háttérben már érezhetőek voltak a késő szocializmus elfojtott politikai feszültségei és a makacsul fennálló szociális problémák.
Részletek hazánk 86-os híreiből
Az 1986-os év a Kádár-rendszer utolsó szakaszának egyik feszült és eseménydús éve volt, amelyet a gazdasági nehézségek és a kulturális-sportos áttörések kettőssége jellemzett.
A rendszerváltás előtti gazdasági válság jelei egyre erősebbé váltak.
A Kádár-rendszer gazdaságpolitikája, amely 1985-ben még „mesterséges élénkítésre” alapozott, egy év alatt nyilvánvalóan alkalmatlannak bizonyult a magyar gazdaság válságának kezelésére és az eladósodottság mérséklésére. Az államháztartás hiánya a tervezettnek körülbelül a kétszerese lett. Ez a helyzet jelezte a későbbi radikális gazdasági reformok elkerülhetetlenségét.
A politikai életben megkezdődött a feszültség a kommunista párton belül és kívül is. Az 1985-ben választott Országgyűlés már korlátozott mozgásteret biztosított független jelöltek számára is. Ebben az évben Bicskén is elindult a választásokon egy munkáiról jó hírnek örvendő szakember. A második forduló előtt úgy megverték, hogy kórházba került sérülései következtében.
Gorbacsov szovjet főtitkár júniusban Magyarországra látogatott és megbeszélést folytatott Kádár Jánossal. Ez a találkozó a Szovjetunióban megkezdődött reformok, a peresztrojka és a glasznoszty magyarországi hatásait vetítette előre.
Velünk együtt összesen 16 nagyközség kapott városi rangot január 1-jén, ami a helyi infrastruktúra és a közszolgáltatások fejlődésének elismerése volt.
Az év legsúlyosabb, Magyarországot is érintő külső eseménye az áprilisi csernobili atomkatasztrófa volt.
A Szovjetunióban történt atomrobbanás után a radioaktív felhő néhány nap alatt elérte Magyarországot. A hazai média kezdetben – a szovjet elhallgatáspolitika miatt – csak visszafogott, közvetett információkat közölt a veszélyről. A hatóságok megpróbálták minimalizálni a pánikot, de a lakosság tájékoztatásának hiányosságai már éreztették a Kádár-korszak kommunikációs modelljének korlátait.
Ha már sugárzás... Megkezdte sugárzását a Danubius Rádió, amely Magyarország első kereskedelmi rádiójaként új színt vitt a szórakoztatásba és a tájékoztatásba.
Aláírták a szerződést a McDonald's éttermi hálózat magyarországi kialakításáról, ami a Nyugat felé nyitás egyik szimbolikus lépése volt.
Totális metál címmel megjelent a Pokolgép együttes első magyar heavy metal albuma.
Megrendezték az első Magyar Nagydíjat a Hungaroringen, amely történelmi esemény volt. Magyarország lett az első szocialista ország, amely Forma–1-es versenyt rendezhetett, ezzel hatalmas nemzetközi figyelmet kapott. A versenyt Nelson Piquet nyerte.
A magyar labdarúgó-válogatott részt vett a mexikói világbajnokságon. A Szovjetunió elleni 6-0-s vereség azonban valóságos sportkatasztrófát jelentett, és hosszú időre rányomta a bélyegét a magyar futball hangulatára.
Az 1980-as években a magyar kulturális élet már régen nem volt monolitikus. A gazdasági hanyatlás, a társadalmi kiábrándultság és a politikai vezetés elöregedése lehetővé tett egyre több művészi szabadságot. A művészetekben egyre inkább teret nyert a közvetlenebb, moralizálástól mentes öntörvényű művészi kifejeződés, ami a rendszerváltást előkészítő szellemi pezsgés alapját adta.
1986 a magyar szamizdat irodalom egyik fénykorának számított. A kiadványok a második nyilvánosságot teremtették meg a Kádár-rendszer cenzúrájával szemben.
Továbbra is a legfontosabb és legnagyobb példányszámban (akár 2000 példány/szám) megjelenő szamizdat folyóirat volt a Beszélő, a demokratikus ellenzék legfőbb orgánuma. Mi Bicskéről a Felszabra jártunk érte, Az AB Független Kiadó (Demszky Gábor, Rajk László, Hodosán Róza) egyre professzionálisabb módszerekkel, nyomdai technikával készítette, annak ellenére, hogy a hatóságok folyamatosan zaklatták és megfigyelték a terjesztőket.
Megjelent a Nagy Jenő által kiadott Demokrata című szamizdat folyóirat (1986-1991 között 41 számmal), amely gyakran kritizálta a demokratikus ellenzéket is.
Az illegális könyvkiadás is aktív volt, tiltott, betiltott vagy a pártállam által cenzúrázott műveket jelentettek meg.
Március 15-i tüntetésből lett a Lánchídi csata. Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján szervezett ellenzéki megemlékezést a rendőrség brutálisan feloszlatta, ez az esemény vonult be a történelembe Lánchídi csata néven. A megmozdulás nagy visszhangot kapott a szamizdatban és a Szabad Európa Rádióban.
86-ban az ellenzék – főként a később megalakuló Duna Kör aktivistáival összefogva – aláírásgyűjtést és tiltakozó sétát szervezett a Bős-nagymarosi vízlépcső építése ellen. Bár a rendőrség végül nem engedélyezte a bejelentett demonstrációt, ez jelezte a környezetvédelmi mozgalom megjelenését a politikai térben.
Konferenciát tartottak az '56-os forradalom 30. évfordulóján. Ezt akkoriban még "sajnálatos események" gyűjtőnéven emlegette az akkori propaganda. A demokratikus ellenzék tagjai egy budapesti magánlakáson kétnapos konferenciát tartottak, ahol történészek és írók először kíséreltek meg tárgyilagosan megemlékezni az 1956-os eseményekről. Bár a népi irányultságú ellenzék (akik később a Magyar Demokrata Fórumot alapították) nem vett részt rajta, a konferencia a történelmi igazságtétel fontos állomásának számított.
A Kádár-rendszer utolsó évtizedében a kulturális életben és az értelmiség körében zajló folyamatok alapozták meg a politikai rendszerváltást. Az ellenzék, amely politikai pártokba még nem szerveződhetett, a kultúra és a történelem felől közelítette meg a rendszerrel szembeni kritikát.
A hivatalos nyilvánosság korlátozott volta miatt a kritikus hangok a szamizdat útján terjedtek. Ezek a kiadványok gépelt, majd sokszorosított formában, illegálisan keringtek. A legjelentősebbek közé tartozott a Beszélő című politikai és társadalmi folyóirat, amely a demokratikus ellenzék legfontosabb orgánuma volt, és melynek körében létrejött a fent említett 1956-os konferencia is. A rendszerrel szemben álló értelmiség két fő áramlatra oszlott, amelyek alapvetően kulturális hátterűek voltak.
A Demokratikus/Urbánus Ellenzék a főleg fővárosi, liberális és szociológiai érdeklődésű értelmiség (pl. Kis János, Kenedi János, Konrád György) a politikai szabadságjogokat, az emberi jogokat és a társadalmi reformokat sürgette.
A Népi-Nemzeti Ellenzék a vidékibb, nemzeti és irodalmi beállítottságú értelmiség (pl. Csoóri Sándor, Lezsák Sándor) a nemzeti sorskérdésekkel, a magyar nép megmaradásával és a határon túli magyarság helyzetével foglalkozott elsősorban. Ez a csoportosulás hozta létre később a Magyar Demokrata Fórumot.
Még a hivatalos kultúrpolitikán belül is a Aczél György nevével fémjelzett "tűrt" kategória kinyílt, lehetővé téve a korábban tiltott vagy elhallgatott művek megjelenését. A színház, az irodalom és a film (például a Katona József Színház előadásai, vagy Esterházy Péter új prózája) allegóriák és a belső szabadság témái segítségével kerülték meg a cenzúrát, és közvetítették a társadalmi frusztrációt és a változás igényét.
A kulturális ellenállás tehát nemcsak a közvetlen politikai cselekvés hiányában volt fontos, hanem azért is, mert megőrizte a kritikus gondolkodás képességét, feltárta az elhallgatott történelmi tényeket, és megteremtette azokat a szellemi platformokat, amelyekből a későbbi politikai pártok kinőttek. Bár ez nem mind 1986, hiszen a demokratikus ellenzék létrejöttét a Bibó István temetésén, 1979-ben elhangzottakat tekintik.
Azonban 1986-ban a szegedi Tiszatáj irodalmi folyóirat júniusi számát Kádár János utasítására bezúzatták, mert Nagy Gáspár A fiú naplójából című verse – a „júdásfa” kifejezés használata miatt – utalásnak minősült az 1956-os megtorlásra és Kádár János szerepére. Ez a beavatkozás is jól mutatta, hogy a pártállam még a reformok idején is szigorúan fenntartotta a cenzúrát.
A priuszos Vadász Ernő és bűntársa 1986-ban Tiszacsegén különös kegyetlenséggel követett el rablógyilkosságot. Vadász volt Magyarországon az utolsó kivégzett elítélt.
A világ eseményei 1986-ban
Az ukrajnai Pripjaty melletti atomerőmű 4-es reaktora felrobbant egy biztonsági teszt során. Ez volt a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófája, hatalmas radioaktív szennyezést okozva a Szovjetunióban és egész Európában. A baleset rávilágított a szovjet rendszer hiányosságaira.
Január 28-án az amerikai Challenger űrsikló 73 másodperccel az indítás után felrobbant. A teljes, hét fős legénység életét vesztette, köztük Christa McAuliffe, az első civil űrhajósjelölt. A tragédia ideiglenesen leállította az amerikai űrprogramot.
A stockholmi utcán lelőtték Olof Palme svéd szociáldemokrata miniszterelnököt március elején. A gyilkosság mélyen megrázta Svédországot és a nemzetközi közvéleményt.
Mihail Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát.
Az Egyesült Államok légi támadást indított Tripoli és Bengázi ellen a terrorizmus támogatása miatt, válaszul a nyugat-berlini La Belle szórakozóhelyen történt merényletre.
Gorbacsov és Reagan találkoztak Reykjavíkban. A csúcstalálkozón a leszerelés és a stratégiai fegyverek csökkentése terén jelentős előrelépések körvonalazódtak, annak ellenére, hogy végső megállapodás nem született.
A Voyager–2 űrszonda elérte az Uránusz bolygót. Az USA fejlesztése rendkívül sikeresen közelítette meg az Uránuszt, tiszta képeket és adatokat küldve a bolygóról.
Halley-üstökös visszatérésekor több szonda is elhaladt közelében, köztük az európai Giotto, amely elsőként készített közeli felvételeket az üstökös magjáról.
A MIR űrállomás üzembe helyezésével a Szovjetunió elkezdte építeni az első moduláris űrállomását.
Friss kommentek