A verseny mondhatni a meg szokott módon, a szinte megszokott bakikkal indult. Kisebb késés előfordult, no meg a nevezésekkel sem volt minden rendben. Ám ez a verseny velejárója.

A versenyeknek egy olyan dimenzióját szeretném, ha megismernék az olvasók, melyről talán kevesebb szó esik, mint amit megérdemelne. Azokról az emberekről van most szó, akik barátként, családtagként, csapattársként (ilyen volt világkupa bajnok visszatérőnk Kiripolszki Mátyás) vesznek részt ezen a versenyen. Ők azok, akik sokat tudnának mesélni arról, hogy egy-egy érem, egy-egy csapatgyőzelem mögött mennyi öröm és mennyi bánat van.

Bizony sok esetben a sikerhez vezető út könnyekkel szegélyezett. A gyerekek a versenyek során igen hamar kénytelenek szembesülni bizonyos olyan emberi tulajdonságokkal, melyekkel még ők koruknál vagy pusztán lelki beállítottságuk miatt nehezen tudják feldolgozni. S ilyenkor jönnek képbe azok az emberek, akik szárnyuk alá veszik e palántákat, s egy-egy jó szóval, vagy éppen csak egy öleléssel próbálnak lelki vigaszt nyújtani.

Sok esetben a csapat ereje, ottléte sokat segít a gyerekeknek. Előfordul, hogy valaki könnyebben, valaki nehezebben jut éremhez. Karácsonyi Krisztiánnak is jól esett a csapat kitartó szurkolása, de legfőképpen a család jelenléte a versenyen. A hatodik küzdelmi menet után különösen jólesett Krisznek, hogy édesapja ott volt a háta mögött, s mind technikailag, mind lelkiekben segítségére volt. A végén már mást sem láttunk, minthogy Krisztián szinte mindvégig a tatamin van. Két kezem sem volt elég, hogy meccseit megszámláljam. Megküzdött a dobogós helyezésért.

Mint ahogy a csapat is. A DHKSE versenyzői 6 arany, 17 ezüst és 4 bronzérmet gyűjtöttek, így a nap végén megtartott eredményhirdetésen a bicskei csapat nevét mondták az első helyen a csapatversenyben. De akkor már ki emlékezett a könnyekre? Aztán beszállás a buszba és 3 órás utazás után éjjel 23.00-ra érkeztünk haza városunkba. Senki sem ment gyalog haza, a várakozó gépkocsikba mindenki számára akadt egy meleg hely hazáig.

Majd a következő edzésen szokásunkhoz híven mindenki elmondhatta benyomásait a versenyről, és büszkén mutathatta meg a többieknek érmeit.

Ezek után Sensei Metzger Antal értékelte a szereplést. Rávilágítva az egyéni hibákra, bepótolni valókra és a szép sikerhez gratulálva elővette a verseny legnagyobb eredményét, egy hatalma kupát. Amin az szerepelt, hogy a kétnapos csapatverseny eredményei alapján a DHKSE lett az első a csapatversenyben! Tette azt annak ellenére, hogy felnőtt versenyzőt nem indított.

Határtalan boldogság tört ki a sportolókon, tudták, hogy nagyon közel álltak a dobogóhoz. A trófea bekerült az egyesület gyűjteményébe, ami a Csokonai Általános Iskola csarnokába került elhelyezésre.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.