- Sosem egyedül küzdöttem a nehéz helyzetekben, a mentősök élete mindig a csapatmunkáról szólt. Két társammal vonultunk a különböző esetekhez. Sofőr nélkül sosem értünk volna oda, a mentőápoló vagy szakápoló tudása és hatásköre pedig korlátozott - jegyezte meg a doktor, aki negyven éven át mentőzött, 1969-2000 között a bicskei mentőállomáson.

Hatéves korában még katolikus pap akart lenni, mert nagy hatással volt rá egy plébános. Később rájött, nem neki való a papi hivatás.

- Az atya mindig azt mondta: esténként vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket. Legalább egy jó cselekedetünk legyen minden nap, és ez nagyon megfogott. A gimnáziumi magyar-latin szakos tanáromnak, Gömöri Pálnak köszönhetem, hogy végül embereken segíthettem egész életemben - mesélte Bazsinka, aki egyik esete kapcsán jött rá, miért keresnek keveset az egészségügyi dolgozók. A bicskei 1es halastóhoz riasztották novemberben. Éppen engedték le a vizet, halászták le a halakat, egy fiatalember besétált a tó közepére, és egy mélyedésben elsüllyedt. A nulla fokos iszapból szerencsésen kihúzták, majd a kihűlt embert az állomáson lezuhanyozták, és közel egyórás küzdelemmel életben tartották. Az illető édesanyja néhány héttel később bement a mentősökhöz, de köszönet helyett kérdőre vonta őket: hová tűnt a fia alsónadrágja. Kiderült: az iszap elnyelte. Bazsinka József ekkor jött rá: a munkájuk során tönkretett, elvesztett ruhadarabok miatt kerestek keveset.

- Csak a humor miatt mondtam ezt a hölgynek, de egyébként sem érdekeltek az anyagiak. Nekem a mentőzés volt a szenvedélyem, míg másoknak a lóverseny, a kártyázás és a nők. Sokszor oldottunk meg rázós ügyeket, és ez újabb és újabb lökést adott. Persze előfordultak megoldhatatlan esetek is, azokat nem volt könnyű megemészteni. Talán kétszer kaptam a megmentett embertől köszönőlevelet, de van néhány kitüntetésem is - jegyezte meg Bazsinka Jószef.

Legemlékezetesebbnek egy kétéves gyermek megmentését tartja. A kicsi beleesett az emésztőgödörbe, a mentő megérkezésekor a háziorvos már élesztgette. Négyen folytatták az újraélesztést, amíg vártak a gyerek-rohamkocsira. Végül a megérkezése előtt öt perccel visszahozták az életbe. Utána sírva, nevetve, énekelve, táncolva vezették le a feszültséget.

Bazsinka József egyik páciensét is megtaláltuk. - Nem lenne módom elmesélni, ha 1989. január 13-án az isteni gondviselés nem rendeli mellém dr. Bazsinka Józsefet. A bicskei malomban dolgoztam. Üzemzavar miatt egy gép bekapta a ruhámat, és szabályosan felakasztott a nyakamnál fogva. Munkatársaim leszedtek, majd a mentősök elkezdtek újraéleszteni, amire alig volt remény. Bazsinka József azonban nem adta fel, addig próbálkozott, amíg vissza nem adta az életemet - idézte fel az alcsútdobozi Marton Péter. Szerinte a mentőorvos megérdemelne egy Életmentő érdemérmet, hiszen áldozatos tevékenysége során sokakat hozott vissza a halálból.

Forrás: helyitema.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.