- Milyen apropóból alakult 25 évvel ezelőtt az egyesület?

- 1983-ban, hat akkoriban 70 év körüli ember üldögélt és borozgatott a galagonyási pincéknél, s bicskei ismeretségeikről beszélgettek. Akkor, ott, a szőlőhegyi borozgatás közben találták ki, hogy valamit szeretnének tenni Bicskéért. A világ minden tájáról jöttek ezek az emberek: volt, aki Amerikából, más Budapestről, de hiába szórta őket szét az élet, Bicske mindig fontos maradt számukra. Hirtelenjében össze is írtak vagy negyven ismerőst, akiket nem sokkal később, az akkori hazafias népfront segítségével meghívtak egy találkozóra. Ennek a körnek tagja volt Jakab István László festőművész is, akinek a kiállítása jó apropónak bizonyult egy ilyen rendezvény megtartásához. Jó páran összejöttek ekkor, majd a következő évben, 1984-ben megalapították a baráti kört. A szerveződés az akkor még nagyközség Bicskéért akart tenni, oly módon, hogy segít felkeresni, összegyűjteni és publikálni a helytörténeti anyagokat.

- Ön hogyan csöppent bele a társaságba?

- Az édesapámat hívták meg az akkori tagok, akit én is elkísértem néhány rendezvényre, majd pedig 1987-től magam is tagjává váltam. A körből 1999-ben lett egyesület, amely azóta is kulturális missziót igyekszik megvalósítani a városban. Sok tag nem Bicskén él, ahogy én sem, ezért vannak olyan összejövetelek, amelyeket például Budapesten tartunk.

- Mégis hány tagja van, volt az egyesületnek?

- Az elmúlt 25 évben 265 tagja volt, a törzstagok pedig 120-an vannak. Évente négyszer találkozunk, s időnként elmegyünk közösen kirándulni is. Az utolsó közös utunk például nagyon fantasztikusra sikeredett, ekkor ugyanis meglátogattuk Udvardi Erzsébet műtermét Badacsonytomajon. Az a hat ember, aki létrehozta a kört, talán nem is gondolta, hogy olyan egyesület alakul az ő elgondolásukból, amely számtalan programmal segíti majd a bicskeieket.

- Negyed évszázad alatt mi volt a legemlékezetesebb programja az egyesületnek?

- Kiadtunk négy könyvet, valamint egy filmet is készíttettünk, Szabados Tamás, a helyi tv nyugdíjas operatőre segédletével. Számos jelentős kiállítást szerveztünk, amelyekre szintén jó visszagondolni, de talán a legjobb a Bicske zászló elkészítése volt. A zászlót 1986 táján készítettük, ami nagy szám volt akkor. A tagok pénzét adtuk össze hozzá, s mint látható, megérte, hiszen azóta is megvan.

- Említette a kiadványaikat...

- Az első a Bicskei üdvözlettel című könyv volt, amely egy szép, korabeli képeslapgyűjtemény a településről. Ez egy nagyon jól sikerült kiadvány lett. Írtunk egy könyvet az életünkről is, Kötődéseink címmel, valamint kiadtuk a Szülőföldünk 1. és 2. kötetét is, amelyekben régi bicskei újságokban publikált anyagok jelentek meg. S ahogy már említettem, egy Bicske Barátok Kincse dvd is napvilágot látott. Sok más tervünk van még, amelyek megvalósításában Mohainé Fejes Ágnes segít sokat, ha botladozunk, az ő szakértelmével jutunk tovább.

Forrás: fmh.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.