Majd ötvenezer külföldi él Magyarországon letelepedési engedéllyel, s másfélszer ennyi egyéb státusszal. Az Európai Unióhoz való csatlakozás némileg ugyan rémülettel töltötte el a magyarországi migrációs ügyekkel foglalkozó hivatalokat, azt sejtetve, hogy ezután hazánk is vonzó letelepedési célponttá válhat a menekültek, bevándorlók számára. A valóság azonban az, hogy az unió határán lévő országok azok, amelyeknek az európai közösségbe belépni kívánó menedékkérőkkel, letelepedni szándékozókkal, bevándorlókkal elsőként foglalkozniuk kell, így tehát a statisztikák is e szerint alakulnak. Emellett azonban - már amennyire a hivatalok az intézményi keretek közül kikerülő menekülteket figyelemmel kísérik - meglehetősen nagy arányban döntenek úgy, hogy új hazájuknak Magyarországot választják.

- A menedékstátuszt kapottaknak úgy 30-40 százaléka az, aki hazánkban marad, a többiek továbbutaznak Európa más országaiba, ahol sokszor már rokonaik, ismerőseik várják őket - mesélte Hős Sándor, a bicskei menekülttábor vezetője. Ez az a központ, ahol már azok a külföldről érkezettek élnek, akik biztosan az országban - illetve az Európai Unió területén - maradhatnak, ugyanis a különféle hivatali procedúrák, engedélyek megszerzése után erre jogosultak. Összességében egy évig lehetnek Bicskén, ennyi időt kapnak arra, hogy felkészüljenek új, kinti életükre. Legtöbbüknek a nyelvi és a kulturális nehézségek miatt nehéz a beilleszkedés, a munkához jutás, Elyoubi Mohammednek, a marokkóból kilenc éve érkezett férfinak azonban könnyebb lesz. Januárban kerül ki a rendszerből, s így a menekülttáborból is. Érkezésének okáról nem szívesen beszél, ahogy általában a menekültek nagy része sem. A múlt, a traumatikus emlékek sokszor még a szociális munkások, pszichológusok előtt is sokáig rejtve maradnak. Mohammed azonban előretekint:

- A menekülttáborban kapok munkát, itt fogok dolgozni jövőre is - meséli tört, de azért érthető magyarsággal a szorgalmas, most is barkácsolásból érkezett 40 éves férfi. Egy pályázatnak köszönhetően jut így munkához Mohammed, egy évig fizetik a bérét. Amely egyébként az átlagos magyar fizetésnek megfelelő lesz. - Kilenc éve érkeztem, fizika szakra akartam jelentkezni egyetemre - magyarázza. Ez aztán mégis elmaradt: nem voltak dokumentumai, otthon pedig senkit nem ér el, aki igazolhatná személyazonosságát. Álmát mégsem adta fel, ha a táborból kikerül, s rendes, jól fizető állása lesz, tanulni fog.

Rajta kívül azonban sokan vannak még olyanok az országban, akik a jobb élet reményében érkeztek: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) adatai szerint legtöbben talán Romániából jöttek (arról nincs adat, hogy nagy részük esetleg román állampolgárságú magyar-e), de sok kínai, a volt Jugoszlávia területéről érkezett, és ukrán is él hazánkban.

A világ különböző tájain tapasztalható feszültségek a BÁH statisztikáiban minden évben jól nyomon követhetők: idén például szinte megkétszereződött az illegálisan érkezett menedékkérők száma az egy évvel korábbihoz képest: az első félévben 2156-an érkeztek így, mégpedig nagyrészt koszovói, szerb és afgán emberek.

Az ENSZ által 2000-ben hivatalosan is nemzetközi migrációs világnappá tett december 18-át eddig minden évben megünnepelték hazánkban is, idén azonban a járvány miatt ez elmarad. Arról a több mint 150 millió emberről szólnak ilyenkor, akik hazájuktól távol élnek. Egy közülük Elyoubi Mohammed, aki talán mára már azt mondhatja: új hazára leltem.

Fejér Megyei Hírlap

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.