Hetlinger Zoltán képviselő arra kíváncsi, mennyibe került a  városnak a címzetes főjegyző elbocsátása. Mennyibe kerül Bicskének a pénzügyi tanácsadó, a jogtanácsos. Mennyibe volt a városnak a tanuszoda átadásának átütemezése, mennyit kóstál a polgármesteri hivatal új portaszolgálata - amit a képviselő "be nem engedő szolgálatnak" nevezett az ülésen . Tán arra az esetre utalva, amikor a képviselők az utcán rekedtek egy testületi szeánsz előtt.
Hetlinger arra az összefüggésre is kíváncsi, hány forintot áldoztak Tessely irodájának átépítésére. A Bicskei Élet című önkormányzati havilap határozott és őszinte megszüntetése után 8 hónappal Hetlinger képviselő azt kérdezte Tessely polgármestertől, hogy Bicske anyagilag támogatja-e a magántulajdonban lévő Helyi Téma című hetilap  megjelenését.

Nem tudjuk még a pontos választ, de olvasóinkat is érdekelheti. Nekem az idős, beteg, önellátásra képtelen emberek jutottak eszembe, akiknek Bicske eddig térítés nélkül vagy jutányos áron vásárolt és vitt házukhoz a hét minden napján ebédet.

A városvezetés a takarékosságra hivatkozva a hétvégi ebédet megszüntette. Állítólag elhangzott valami olyasmi, nem tudom kitől, hogy ezek az emberek spórolják meg munkanapi ebdéjükből a hétvégi falatokat. Ez azért durva. Vagy csak nekem?? Mert én úgy tudom, hogy a bicskei képviselők és a polgármester több mint 50  millióba kerül a városnak évente.

S ha ezt az egész ebéd témát egy szociális területen dolgozó képviselő fel meri vetni az ülésen, máris a fülébe sikítják, hogy demagóg. Akkor biztos az is demagógia, hogy egy életközösség -   legyen az nemzet,  város, falu, tanya  -, minőségi fokmérője, hogyan bánik az idős és beteg emberekkel. Éppen ezért ideje lenne, ha a bicskei döntéshozók  ráncba szednék magukat. Főleg, hogy mindjárt humán csúcstárca is lészen. Gondoljanak arra, hogy úgyis választás jön, udvaroljanak egy sort a választóknak, kapjanak hát enni a betegek és mehet a "szavazz rám! beváltom minden reményed".

A szegény  ember, ha nem elég okos, szokott néha pazarló lenni. A szegény város is tud néha pazarolni. Ha nem elég okos. Mert ezek között azért lehetnek olyan kiadások, melyek nem lennének szükségesek annyira, mint az idős, beteg, önellátásra csak nehezen képes bicskei embernek - egy tányér forró leves.

IzingAntal

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.