Az állatok közelsége, a velük kialakított kapcsolat sokban segítheti a lelkileg, szellemileg vagy testileg sérült embereket. Különösen nagy jelentőségű számukra a terápiás lovagoltatás.

Már a régi görögök is tudtak a lovaglás gyógyító hatásáról, de orvosilag is elismert, terápiaszerű alkalmazására csak a huszadik században került sor. A második világháborút követően egy oxfordi kórház a sérült katonákat lovasterápiával próbálta gyógyítani.
Magyarországon 1980-tól alkalmazzák ezt a módszert, de csak tizenhét évvel később, 1997-ben alakult meg a Magyar Terápiás Lovasszövetség. Ma náluk és a Testnevelési Egyetemen foglalkoznak lovas terapeuták képzésével.
A terápiának három fő területe van. A hippoterápia elsősorban neurológiai betegségek és ortopédiai kórképek esetében javasolt. A ló hátsó lábainak és medencéjének mozgása a sérült, járásképtelen lovasban a járáshoz hasonló ingerületeket vált ki. A mozgáskorlátozott lovas agya úgy érzékeli, mintha a hozzárendelt test, a mozgásképtelen láb járna. A neurológiai tornáztatás lényege, hogy helyes, koordinált mozgásokra tanítsák meg az agyat és az idegrendszert, új idegkapcsolatokat létesítsenek, illetve hogy kitöröljék a rossz beidegződéseket. A ló mozgását, járását tornával képtelenség utánozni, ráadásul azt a pszichés többletet, amelyet a lovaglás jelent, másképpen nem lehet előidézni. A ló ritmusos mozgásával oldható a merev tartás, javítható a lovon ülő testtartása, a lovagló ülés lazítja az alsó végtagok görcsös merevségét, a kantárszár tartása pedig a hajlítóizom görcsösségét oldja fel. A ló melege lazítja az izmokat, elősegítheti a nyugodt lelkiállapot kialakulását. A lovaglás hatására erősödik az ízületek mozgékonysága, fejlődik az érzékelés, javul az egyensúlyérzék és a mozgáskoordináció. Az ügetés és a vágta javítja a vérkeringését és a légzést, hiszen nemcsak a ló, de a lovas is állandó mozgásban van.
A mozgássérültek (baleseti sérültek) hippoterápiáján kívül a gyógypedagógiai célú, fejlesztő lovaglás a pszichés problémákkal, viselkedési zavarokkal küszködők, a látássérült, az értelmi fogyatékos, az autista fiatalok felemelkedését szolgálja. A sérült emberek számára a lovaglás megnyitja, kiszélesíti a külvilágot, a ló hátáról más perspektívából látják, érzékelik a környezetet. Az önbizalmat adó új élmények segítik őket a megnyílásban, szívesen és büszkén osztják meg a velük történteket szüleikkel, társaikkal, nevelőikkel.
A gyógylovaglás harmadik formája az akadályoztatottak sportlovaglása. A terápiás kezelés egyik eredményeként sokan képessé válnak az önálló lovaglásra, versenyzésre is. Összemérhetik tudásukat egészséges társaikkal is, a testi különbségek ekkor már teljesen elmosódnak.
Budapesten, a szabadság-hegyi Kossuth Lajos Gyermekalapítványnál több éve folyik heti rendszerességgel gyógylovaglás. A gyönyörű környezetben nyaranta lovastáborokat szerveznek. Régebbi számunkban már bemutattuk az intézményt, Kocka Béla, az itteni lovasterápia elindítója nyilatkozott munkájukról, a terápiáról és a jövőről. Tudni kell, hogy ez az alapítvány a hátteret biztosítja a módszerhez: a lovardát, az általuk kiképzett lovakat, s minden olyan különleges felszerelést, melyekkel segíthetik a gyógyulni vágyókat. Például a mozgássérült fiatalok egy fokozatosan emelkedő fafeljárón (rámpán) hajthatnak fel a karám tetejével egy magasságban lévő emelvényig, majd innen két metrófogantyú (és a gyógytornászok) segítségével ülhetnek fel a speciálisan szerszámozott lóra. Nyereg helyett pokróc van az állaton, vállánál szíjjal rögzített kapaszkodók segítik a lovasokat a fennmaradásban.
A gyógylovardát, ellentétben a többi lovardával, ingyen látogathatják a terápiára szorulók. Igaz, itt az említetteken kívül nem biztosítanak szakembereket, nem rendelkeznek gyógyító csapattal. Ez részben hátrány, mert csak az olyan intézményekből érkezőket tudják fogadni, ahol dolgozik egy a terápiás lovagláshoz értő munkatárs. Az otthon ápolt testi vagy szellemi fogyatékos gyermekkel, aki szüleivel érkezik, itt nem tudnak mit kezdeni. Az viszont, hogy az intézményben lakó, vagy oda rendszeresen bevitt gyermekeket, fiatalokat a jól ismert gyógytornász, gyógypedagógus, konduktor kíséri el, feltétlenül előnyös a gyermekekre nézve.
Az egyik mozgásában súlyosan akadályozott leány, Sára, előző látogatásunkkor is itt volt, rendszeresen lovagol. Központi idegrendszeri sérülésének következményeként mozgása koordinálatlan, izmai rendszertelenül összehúzódnak, más parancsokat kapnak az agytól, amint azt Sára szeretné. Az izmok elváltozott mozgása megváltoztatja a tartórendszert, a törzset, a gerincet, a medencét, a csípőt, a térdet, a könyököt, az ujjak tartását.
Ennek ellenére a lóra hamar sikerül felkerülnie, arcát boldogság tölti el. Az előzetes bemelegítés után kezdődhet a speciális foglalkozás.
A lovat kantárszáron vezetik, Sárát két nevelője segíti a lovon maradásban. Megrendítő látvány, ahogy ez a kedves arcú, ám vonásaiban, mozgásában rendszeresen eltorzuló fiatal lány megpróbálja uralni testét, megpróbálja legyőzni a sorscsapást, amelyet az élet mért rá.
A lovat lépésben, előbb körben, majd átlósan vezetik a karámban. Paál Éva terapeuta vezeti a foglalkozást, mozgásra, a helyes tartásra tanítja Sárát. Pár perc múlva kéri a kislányt, hogy nézze meg magát a karám melletti épületrész ablakában, lássa, milyen, amikor egyenesen tartja magát.
- Azért bökdösöm itt a hátad, hogy jól tartsd magad. Érezd a különbséget..., most jól tartod magad!
Sárát láthatóan büszkévé teszi a siker, ám hamar elfárad, vissza kell térnie a tolókocsiba. Nehezen formálja a szavakat, ezért "edzőjét", Paál Évát kérdezem, van-e remény arra, hogy neveltjének állapota jelentősen javuljon.
- Sára az utóbbi időben húsz centit nőtt.
A gyors növekedés az ő állapotát károsan befolyásolja, nagyon nehéz elérni, hogy szimmetrikusan tartsa magát. Sokat segít a ló mozgása, olyan impulzusokat küld a törzsnek, amely motiválja a szimmetrikus tartás létrehozásában. Amikor megfelelő testhelyzetben ül a lovon, megpróbáljuk a kóros reflexeket leállítani. A ló ebben is sokat segít, mozgása reflexgátló helyzeteket is teremt. Sáránál átmeneti időre beáll a normálishoz közeli állapot, fejét egyenesen, karját lazán tudja tartani. A ló oldalán lenyúlik a lába, ez is segíti a megfelelő testtartás felvételében. A terápiával nem az idegrendszer felöl közelítünk a mozgás felé, hanem a mozgás felöl próbálunk hatni az idegrendszerre. Így automatizálódhatnak olyan folyamatok, amelyek maguktól nem jöhetnének létre. Amikor ütögettem a hátát a kislánynak, nemcsak azért tettem, hogy a tartását javítsam, hanem, hogy elősegítsem az idegsejt kisülését. Ha érintem a helyet, megváltozik a rossz tartás, s beidegződik egy jobb. Nem feltétlenül szükséges, hogy Sára a betegségéből kifolyólag így nézzen ki. Sajnos, a rossz idegi visszacsatolások miatt a rossz mozgásstruktúra rögzült az agyában.
A mozgássérült állapotokat egy bizonyos fokig lehet javítani, fejleszteni, meg lehet előzni a másodlagos károsodást, de meggyógyítani nem lehet. Egy sérült embernél rendkívül fontos, hogy megtanulja ellátni magát, s ha ezt a szintet élete végéig meg tudja őrizni, az nagyon nagy dolog. A lovasterápia egyrészt megkönnyíti a sérült életét, másrészt nagyon sokat segít a szintentartásban. Miközben Sárát vagy a többieket látjuk a lovon, ráébredünk arra, hogy a földön mit kell másként tennünk, vagy milyen segédeszközöket kell alkalmaznunk ahhoz, hogy könnyebbek legyenek a mozdulatok. Jó lenne, ha a lovardát sikerülne lefedni, fűthetővé tenni, mert akkor egész évben folytathatnák a mára már nélkülözhetetlen gyógymódot.
A Mozgássérült Intézet mikrobuszának megérkezése a végét jelzi a mai foglalkozásnak, de a gyerekek pár nap múlva ismét eljönnek, hogy felülhessenek Lubica hátára.
A lovasterápiáról alkotott kép kiteljesítéséért mi továbbutazunk Csobánkára, a Szent László Király Lovas Egyesület lovardájába.
A lovarda a Pomázról Dobogókőre vezető csobánkai elágazásnál, a gyógypedagógiai intézet mögött található. Egyesületi keretek között működik, a fennmaradáshoz bevételre van szüksége. Ennek megfelelően itt a gyógylovaglás sem ingyenes, a húszperces foglalkozás 1000-2000 forintba kerül, attól függően, hogy mekkora apparátusra van szükség. A speciálisan képzett lovakon kívül a foglalkozásokhoz az egyesület biztosít gyógytornászt, pszichológust, konduktort, terápiás lovasoktatót és orvosi ellenőrzést. Az intézmény egyik vezető gyógylovas oktatója, Huszthy Ádám régebben versenylovas volt, később, már lovas oktatóként elvégezte a Testnevelési Egyetem gyógylovas tanfolyamát.
Ma már szinte mindent tud, amit a lovas szakmában tudni kell.
- Hozzánk az esztergomi Szent Rita Otthon és a budapesti Montágh Imre Általános Iskola értelmi fogyatékos tanulóit hozzák lovagolni. Szellemi fogyatékos és autista gyermekek számára kifejezetten pozitív eredményekkel jár a lovasterápia, a fejlesztő lovaglás, mondhatni, ez a fajta gyógymódot számukra találták ki. Az ember-ló közti kontaktus, az állat puha, meleg teste, ringató járása kikapcsolja a káros ingereket.
A kezeléshez hozzátartozik a ló simogatása és ápolása is, ezek egyfajta ráhangolódást jelentenek a feladatokra.
A lovaglás fejleszti a kommunikációt is, hiszen meg kell érteni az utasításokat, magyarázatokat, a foglalkozása vezetőjével, és a többiekkel is kommunikálni kell. A ló hátán a gyerekek sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, gyakran beszélnek a lóhoz is. Így fejlődik passzív és aktív szókincsük egyaránt.
A lovaglás általában elképzelhetetlen a másik figyelembevétele nélkül, legyen szó akár a lóról, a többi társról, vagy a lovardai környezetről.
A foglalkozások során a gyerekek megtanulnak együttműködni egymással, segíteni a társaknak, önállóbbá és aktívabbá válnak. Számos pozitív megerősítéshez jutnak a feladatok elvégzése során, javul az énképük, nő az önbizalmuk. Fokozódik az érdeklődésük a külvilág iránt, így lehetőség nyílik a világ lóhátról való felfedezésére. Segít az érzelmek kontrollálásában, az önfegyelem kialakításában. Az érzelmi kitörések felzaklatják a lovat, egy "rendezetlen", kontrollálatlan lovas "rendezetlen" lovat is jelent.
A lovaglás képességének elsajátítása emellett azt az érzést kelti a gyermekben, hogy ő teljes, ép ember.
Minden szakmai szemponton túl, számunkra az a legfontosabb dolog, hogy a gyerekek oldottak, vidámak a foglalkozás alatt, élvezik az együttlétet a lovakkal és társaikkal. Nagyszerű érzés látni, amikor az ujjukon számolgatják, hány nap múlva jöhetnek ismét a lovardába.

szöveg: Dadányi István
fotó: Förster Tamás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.