Az "utazásunk" 2009. dec. 19-én délelőtt kezdődött. Budapest felé repített a vonat minket. A Déli pályaudvarról elmetróztunk a Deák térre. Az aluljáróban nagy plakátok hirdették az úticélunkat: egy hatalmas arany és kék fáraómaszkot láttunk...

Egy rövid séta után megérkeztünk a VAM Design Centerhez. Már az utca neve is magáért beszélt: Király utca. A kiállítás a Tutanhamon kincse.

A 15 perces sorba állást bőven kárpótolta a látvány. A jegy mellé automatikusan járt az audioguide, ami nagyban hozzájárult a fantasztikus élményhez.
A lépcsőn lefelé megrohantak az emlékek. Kicsit több, mint 1 évvel ezelőtt másik társasággal jártunk ugyanitt a remek BODIES kiállításon. Most azonban egy szürke Tutanhamon szobor és egy kőtábla várt a bejáratnál.

Az első teremben a tudományos információknak kerülhettünk birtokába. A hatalmas térképek és feliratok elénk tárták az ókori Egyiptomot, a Nílust és a Királyok Völgyét. Olvashattunk a legendává vált Howard Carterről is, aki felfedezte a páratlannak számító fáraósírt; és természetesen magáról az ásatás folyamatáról is. Kicsit beljebb a fáraók dinasztiáiról, és az egyiptomi birodalomról kaptunk információkat, míg várakoztunk a következő terembe való belépésre.

Az egész kiállítási terület úgy volt berendezve, mintha valóban egy sírhoz közelítenénk: sötét, vagy alig megvilágított folyosók, nyers téglafalak, rejtélyes sarkok...

Az egyik rövidke folyosó után egy vetítővásznakkal felszerelt terembe érkeztünk, ahol filmet vetítettek Tutanhamon fáraó családjáról, majd a következő helyiségben magáról Carterről, és a kaland kezdetéről néztünk filmet. A mozi hirtelen megszakadt, amikor az ásatásokon az egyik segéd végre felfedezett valamit. Kíváncsian vártuk a folytatást.

A sírkamrába úgy léphettünk be, ahogy annak idején Howard Carter és két társa. A tárgyak, a kincsek, ugyanúgy voltak elrendezve, ahogy eredetileg álltak, és valóban petróleumlámpával világítottak, mint a felfedező. Tutanhamon fáraó szentélye aranyos fényben pompázott, lélegzetelállító látványt nyújtott!
A falfestményekkel díszített nagykamra után kisebb kamrákba jutottunk, ahol a drágakövekkel és nemesfémekkel díszített szarkofágokat állították ki. A termen végighaladva egyre díszesebb tárgyak kerültek elénk. Végül pedig megláthattuk Tutanhamon fáraó oly híres kék-arany halotti maszkját. A látvány szinte megbabonázott, valami végigfutott a hátunkon...

A látogató azt hinné, hogy ezzel a kaland véget ért. Ám korántsem. Egy jól takart ajtón keresztül még több terem állt előttünk, ahol bemutatták az ókori egyiptomi halotti szertartásokat, a bebalzsamozás technikáját, és a halottal eltemetett használati eszközöket.

Több, mint 2 órán keresztül barangoltunk ebben a mesés világban, és valóban úgy éreztük magunkat, mintha a valódi helyszínen jártunk volna. Rengeteg érdekességet tudhattunk meg, és csodaszép ereklyéket fedezhettünk fel.

Szívből ajánlom a kiállítást mindenkinek, hisz minden generációnak tartogat valami érdekeset, valami újat, valami lenyűgözőt, valami izgalmasat. Kalandra fel!

(Megjegyzés: fényképezőgépet ne felejtsetek el vinni, mert ingyen lehet használni! Ezt én sajnos nem tudtam, így a feltett képek minőségéért elnézést kérek - telefonnal készültek.)

Szabó Katalin

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.