A Vajda-est bevétele azt jelenti: ennyi került aznap a ládikóba. Ám sokan a gimi titkárságára vitték be adományukat, mellyel a teljes összeg elérte a 399 ezer forintot. Azt is hozzá kell tenni, hogy a vajdakor.hu-n és a bicske.info-n kezdett, többek között a Szuperinfón folytatott jótékony kampány - néha ilyen is kell -, hatására az Akli családot nagyban segítő Gyógyító Jószándék Alapítvány számlájára is érkeztek adományok.      
A lépcsőlift máris elkészült. Segíti a gyerekek (édes) otthonukban való közlekedését. Köszönhetően a Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola Diákjaiért Alapítványnak, az adakozó cégeknek, barátoknak, rokonoknak, a Vajda-estünknek valamint Akli apuka munkahelyi adományának, a Gyógyító Jószándék Alapítvány és a mester alapos munkájának. A Vajdában tanuló Akli Miklós három év után először jutott fel saját szobájába...  A Vajdába járó 15 éves Miklós, akinek apai nagyapja a Vajdában tanított, a fiú, akinek szülei a Vajdában érettségiztek.
A lépcsőlift nélküli időszakban Bence a tetőtérben lakott, Mklós a földszinten. Bencét minden este apuka vitte fel a hátán a szobájába.Reggelente lépcsőről-lépcsőre ülve jutott le a földszintre, amit mérete, beosztása miatt nem nagyon lehetett volna két kamasz fiú, két külön szobájává varázsolni. A padlástérbe viszont a kerekesszékben közlekedő srácoknak a (csigalépcsőn) nem lehetett feljutni.

Réten hemperegni

A srácok a tetőtérben tanyáztak betegségük megjelenése előtt. Amikor a szülők a házat építették, a gyerekek egészségesnek látszottak. Amikor még Bence kedves története szerint a rét füvében hempergett, a szomszéd bácsi búzájában taposott köröket, hogy a felnőttek azt gondolják, itt ufók landoltak meg minden. Amikor még a szomszéd tyúkjainak szedtek zöldet. Hogy átszórják nekik a kerítésen és bizony néha még egy-két még meleg tojást is csentek alóluk. Amikor még a barki sziklákra is felmásztak. Szóval abban az időben a fiúk megkedvelték a tetőtéri lakosztályt. És mára már lépcsőlift kell eléréséhez, amit a Vajda diákjai és tanárai, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola bizony szép számban megjelenő tanárai, számos baráti család megértett és segített. Ehhez nagyon kellett az a "nyitás" az óbarki Akli család részéről, melyet egy segélykérő levéllel kezdtek. Ezt Ulrich László kezdte terjeszteni az iwiw-n. Így került a bicske.info-ra, ezután szinte minden Bicskéhez kötődő szerkesztőségbe, a Hetek című országos hetilapba. A levél, a lényeg, a segélykérés. A Szuperinfó és a Bicskei TV a Vajda-est időpontjának hirdetésével segítette az ügyet. Dóri és Imre, a szülők nyitása azért volt fontos, mert eddig a régi barátok, akikkel mára már csak véletlenszerű a találkozás, nem tudták, hogyan közeledjenek feléjük. Hiszen mit tudnánk mi tenni, mit tudnánk mondani? Erre a szülők közölték hosszú idő után: ebben tudtok segíteni. Most mi, a környezetük legalább érezhettük  hogy tehetünk valamit.

A fizika szertár

Visszatérve a számokhoz: már "csak" 480 ezer forint hiányzott a Vajda-buli kezdetén. A Pizzafalóban rendezett Vajda-est végén, melynek ötlete egy vajdás véndiáké, az étterem asztalánál megalakuló bizottság összeszámolta azt a pénzt, amit a hasított bambuszból készült ládikóba tettek a vendégek. A ládikót a Zeke Brass Band színpada melletti asztalra állították. A 355 ezer forintot éjszakára a jegyzőkönyvvel együtt biztonságba helyezték. Másnap reggel a "bizottság" újra találkozott a gimi fizika szertárárban, ahol időközben az iskola titkárságára érkezett 22 ezer forintot - több adakozótól származó pénzt -, csatolták az alapítvány felé átutalandó összeghez. Miközben ballagtak a pénzzel az egykori Akli-birtoknak számító fizika szertárba, egy diák kezükbe nyomott 5 darab fém kétszázast azzal, hogy tegnap nem tudott eljönni. Az iskolában dolgozó tanárnő meséli, hogy a diákok szeretettel viseltetnek Miklós iránt. Elterjedt köztük a "lemondok pár napig a napi csokimról" akció. Egy diák meséli, hogy Miklóst az osztálytársai szemmel láthatóan sokat segítik, vele vannak, segítik társuk közlekedését. Papcsik Béla osztályfőnök, a Vajda-est egyik szervezője is mindent megtesz Miklósért.

Az átutalást a Budapest Bank pénztárában Körmendi Gyula vezetésével a bizottság két tagja végezte el. A Gyógyító Jószándék Alapítvány számlájára történt utalás dokumentumainak másolatát a jegyzőkönyvhöz csatolták, ami a középiskola megőriz iskolatörténeti gyűjteményében. Kampányuk igen jól sikerült, mert az estet követő reggelen Akli Imréhez érkezett 22 ezer forint postán.


Boldogság, gyere haza


Az est ragyogó gyöngyszeme volt, amikor Prokop Barbi, a Vajda váli diákja lépett színpadra szívében nagy izgalommal. Cserháti Zsuzsa: "Boldogság, gyere haza!" című dalát adta elő a fiatal énekes, amit a "Kicsi gyere velem rózsát szedni!" című dal követett, Barbi kedvence. Prokop Barbi tehetségére Vigyikánné Horák Andrea tanárnő hívta fel a figyelmet a szervezés első lépéseinél. Mivel Barbi is váli és az Akli családnak is van váli kötődése, jut az eszünkbe az est három talán legszebb mozzanata:
Akli apuka valamint Monos István, a Pizzafaló tulajdonosa barátok. 1978-ban egy osztályban érettségiztek a Vajdában. Az osztályfőnökük Körmendi tanár úr. Körmendi Gyula, aki szintén váli kötődésű, az Akli-est hírének hallatán bányászni kezdte noteszát a 78-ban végzett osztály diákjainak elérhetőségét keresve, hogy telefonon elmondja, hogyan segíthetnek egykori osztálytársukon. Nemcsak Bicskéről jöttek, munkatársunk a fővárosból érkezett Tőke Líviával, Monos és Akli osztálytársával is váltott néhány szót. Bizony. "Messziről" is jöttek.

Valódi iskolatársak

A másik nagyon szép mozzanat a Vajda számos jelenlegi osztályainak gesztusa. Egy havi osztálypénzüket tették a ládikóba, ami 25 fős osztály esetén akár 25 ezer forintot jelentett az iskolatárs megsegítése érdekében. A bicskei középiskolások nemcsak osztálypénzt adtak be, kifejezetten erre is gyűjtöttek, főleg Miklós osztálytársai szép számmal jöttek az étterembe szülőkkel, testvérekkel, ott "családi alapon" együtt segítettek iskolatársukon. Szép volt lányok és fiúk!

Pedagógus nap

A harmadik rokonszenves mozzanat pedig az a tény, hogy Bárányos József az általános iskola igazgatója közreműködésének köszönhetően az étterem negyede úgy nézett ki, a középiskola tanáraival együtt mint egy tanári szoba, mintha a Bicskei Pedagógusok Szakmai Szakkollégiumának Konferenciája lenne.:) A két fiú, régi jó alsós-felsős tanárai közül igazán sokan jöttek el, mert az igazgató is felhívta kollégái figyelmét a rendezvényre, amit a sajtó is hozott rendesen. Az gimi igazgatója is járt ezért az általános iskola vezetőjénél. Azok az általános iskolás pedagógusok, akik nem tudtak eljönni az estre, Klopfer Edit tanárnőnek adták át borítékjaikat.

Malacunk van

És nagyon kedves, emberi megnyilvánulások: 1.,  Pénteken a nagyszülők Miklós osztálytársainak kézzel varrt kis malackákat adtak át (ők fogadták a vendégeket, hajtogatták a hurkapálcás "virágokat" ). 2.,  A nagy 16-17 éves fiúk úgy mentek át az ünnepségre, hogy a kokárda alatti zakózsebből kikandikáltak a malackák... 3., Mikor Gyimesi István igazgató az ünnepségen bemondta a teljes összeget (akkor még 399 ezer, ma már 418 ezer) s megköszönte az iskolaközösség összefogását, olyan spontán, őszinte taps tört ki, hogy  jó volt hallani, átélni -  mondják, akik hallották. Az igazgató arról beszélt, hogy minden ünnepünk az összefogáshoz kapcsolódik, ahogyan a tegnapi, iskolatársakért összefogó Vajda estje is ünnep volt. Ünnep marad.

Spagó

Az est levezető részében a bicske.info munkatárásnak módjában állott egy asztalnál ülni két Akli lány és két Bajmóczy lány igazán illusztris társaságában. Az erős paprikávás mártásban lévő tészta - melynek ismertebb változata a Penne Al' arabiata -, fogyasztása közben gondolta végig, hogy a Vajdás tantestület tagjai szóban is felhívták barátaik figyelmét az eseményre. Az igazgató számos céghez, intézményhez elment az est hírével, a meghívóval, az osztályfőnökök levelet írtak a szülőknek. Ha a bajba került gimnázium fennmaradása érdekében segítséget kér, Gimifesztivált rendez, a tanterem falait adja örökbe, akkor szinte természetes, hogy nehéz helyzetben élő diákja mellé is oda kell állnia.

Zeke Zoltán, a Prelúdium Zeneiskola tanára: "Örülök, hogy a Zeke Brass Brand tagjaival részesei lehettünk ennek a szívet melengető estének."

Veletek vagyunk

Pénz az kell, azért jöttünk, hogy összeadjuk a lépcsőliftre. De kifejeztük Akliénak: veletek vagyunk. Sokan szó nélkül tisztelik őket, ahogyan mindezt a vállukon viszik és ezt az estét sosem fogják elfelejteni. Szerintem mi sem, akik vendégként jöttünk. A baráti szívvel érkező hölgy így fogalmazott:
- Ritkán gyűlik össze Bicskén ennyi ember, értelmes okból pedig még ritkábban. Jó volt bicskeinek lenni ezen az estén, ami szintén ritkán érezhető. Úgy vélem, lelket önthettünk beléjük megjelenésünkkel, erőt adhattunk nekik. Nem a forintokkal,  mert a szeretet pénzben nem kifejezhető.
Két diák körbevitt egy vendégkönyvet, melynek ez volt a címe: MI, AZ AKLI FIÚKÉRT 2010.MÁRCIUS 11. BICSKE, KORONA ÉTTEREM. Ebbe a könyvbe mindenkitől olvasható alá- és beírásokat kértek, volt aki rajzolt is, pár kedves szava mellé. Kocsis Tekla konferanszié, a Vajda diákja ezen az estén, mondandója végén mindenkinek megköszönte a segítséget.

Ebben az írásban is ezt tettük.

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.