A képen Frenkel Ernő (bal sarokban), Frenkel Edit, a felesége (virágot tart), Weiss Margit (mellette áll, aki  az új diplomás nagynénje), hátul Frenkel Imre adományozó nagymamája és Frenkel Ernő rabbi.

Az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeum (U.S. Holocaust Memorial Museum)   Zvi Frenkel jóvoltából kapta meg a képet. Az ő eredeti neve Imre volt, a Zvi utónevet később vette fel.

A magyar zsidóság elhurcolásának 80. évfordulója után találkoztam ezzel a holokauszt áldozatait rögzítő angol nyelvű oldallal. A keresőjébe azonnal beírtam Bicskét. A képen Dr. Frenkel Ernő bicskei rabbi és családja látható, ünneplik fiúk, Frenkel Imre  diplomázását. 

A kép a bicskei zsinagóga mellett készült. Sorsszerű véletlen, hogy a képen álló  bicskei rabbi Tusnádfürdőn született. Erdély, s mi több, a mai Románia legkisebb és talán legszebb gyöngyszemében, amiről a tájleírásairól méltán híres Jókai Mór is elragadtatással beszélt műveiben. Frenkel Ernőt 29 éves korában, 1931-ben bízták meg a bicskei szolgálattal. 

75 évvel később, 2006-ban - csodák csodájára - a Bicskei Önkéntes Tűzoltóság és a Tusnádfürdői Önkéntes Tűzoltóság vezetésének és tagjainak valamint a két település elöljáróinak köszönhetően Tusnádfürdő és Bicske testvérvárosok lettek. 

Bicskén a magyar zsidóság elhurcolásának 80. évfordulóján kerül nyilvánosságra először,  hogy a bicskei zsidó hitközség legutolsó főrabbijának szülővárosa festői szépségű  testvérvárosunk.        

"Imre (a későbbi Zvi Frenkel) Frenkel Ernő rabbi és Mandler Edit fia. Imre 1929. július 17-én született Szegeden. Húga Judit szintén Szegeden született 1930. január 23-án. Frenkel Ernő 1902-ben született az erdélyi Tusnádfürdőn. Tíz gyermek közül kilencedikként elvégezte általános iskolai tanulmányait, és Tusnádfürdőn valamint Szilágyon járt Talmud Tórára. Miután családja 1916-ban Budapestre költözött, az Országos Rabbiképző Intézet gimnáziumában folytatta tanulmányait. Kitűnően végzett a középiskolában. A judaista tantárgyakban elért eredményei mellett matematika és fizika ismereteivel is kitűnt. Tanulmányait a Rabbiképző Intézetben folytatta, miközben egyszerre kelettörténet és sémi filológia szakán végzett a budapesti egyetemen, a két szakon kvóta nélkül vehetnek részt zsidó hallgatók. Ott csatlakozott a cionista szervezethez, a Maccabihoz is. Frenkel Ernőt 1927-ben avatták rabbivá, és az egyetemen PhD fokozatot (summa cum laude) kapott.

1926-ban a szegedi gyülekezet meghívta Dr. Frenkelt rabbinak a világhírű főrabbihoz, Immanuel Lowhoz. A következő évben megismerkedett Edith Mandlerrel, akit nem sokkal ezután feleségül vett. (Megmaradt érdeklődése a fizika iránt is (...) A rabbinikus funkciói azonban szinte minden idejét lefoglalták.) Mivel a szegedi gyülekezet határozottan asszimilációs és anticionista volt, dr. Frenkel az asszimilációs folyamat megfékezésén dolgozott, miközben bővítette a zsidó történelemről szóló ismereteket, erősítette a zsidó öntudatot, és tanított a cionizmusról. Főleg fiatalokkal foglalkozott. Létrehozta a Szegedi Zsidó Fiatalok Önfejlesztő Csoportját, melynek ülésein hetente egyszer részt vett. A csoport tagjai színvonalas előadásokat tartottak, színházi előadásokat rendeztek. Egy könnyen össze- és szétszerelhető színpadért harcolt és nyert támogatást. A zsidótörvények bevezetése után ez a színpad volt az egyetlen, amely elérhető volt a zsidó színészek számára. Irányította a havilap megjelenését is, és megszervezte a Cserkészek a Zsidó Ifjúságért Zsidó fejezetét, amelyet Firbas igazgató, a szegedi cserkészek vezetőjének kifogása miatt vettek fel a cserkészszövetségbe. Ennek a cserkészcsoportnak a tagjai egyenruhában vettek részt a péntek esti istentiszteleten. Szombatonként külön istentiszteletet tartott a felnőttek számára. Immanuel Low rabbi kérésére átvette a főrabbi posztot, miután Low rabbi 1942-ben nyugdíjba vonult.

A város kórházaiban is ellátta a zsidó betegeket, és rabbinikus feladatokat látott el a Csillagbörtönben. A zsidó foglyok, köztük közönséges bűnözők és az ellenállási munkájuk miatt letartóztatott politikai foglyok számára. Feladata volt a zsidó foglyok leveleinek bírálata, de sikeresen engedélyt kapott arra, hogy a zsidó foglyok gyakrabban írjanak, kevesebb korlátozással. Minden szombaton meglátogatta ezeket a foglyokat, vallási istentiszteleteket vezetett, kóser ételt biztosított a foglyoknak, és harcolt börtönbüntetéseik lerövidítéséért. Miután zsidó férfiakat soroztak be kényszermunkára, segített a hadköteleseknek ruházattal, cipővel, élelemmel és gyógyszerrel ellátni. Még Tórát is adott azoknak a munkaszolgálatosoknak egy egységéért, akik Borba utaztak. Önként jelentkezett még a Munkaügyi Szolgálat dezertálással vádolt kivégzésénél is, mert azt vallotta, hogy a halálba menőknek szükségük van egy embertársra az utolsó pillanatokban. Hangosan idézte a hetvenkilencedik héber zsoltárt, melyben bosszút kért Isten szolgáinak véréért.

1944 márciusában Németország megtámadta Magyarországot, és megkezdte ott a végső megoldást. A szegedi zsidókat összeszedték, a Vasas futball stadionjába, majd a téglagyárba küldték a deportálásra. Azon a nyáron a hatalom arra kényszerítette Frenkelt, hogy a Szegedi Zsidó Hitközség vezetőségének elnöke legyen. Az első vonatot Auschwitzba, a következő két vonatot Ausztriába küldték. Az utóbbiak többsége túlélte. Frenkelnek természetesen nem volt előzetes ismerete arról, hogy a tehervagonok hova szállítják emberek tömegeit. Ő és legszűkebb családja életben maradt, mert a németek átszállították őket egy védett vonatra, és végül Svájcba vitték őket.

Gyermekei, Imre (Zvi) és Judit 1945-ben kivándoroltak Izraelbe. Feleségével 1949-ben követte őket. Számos izraeli városban dolgozott oktatóként, majd nyugdíjba vonulása után barátjával, Nahari Mose-val cserkészcsoportot szerveztek Tel-Aviv szegény negyedében. Házakat építettek, bebútorozták, megszerezték a Tórát, minden szombaton együtt imádkoztak cserkészeivel, mert a parancsnokuk volt." Találtam az Arcanumon egy 1941. augusztus 21-én írott levelet, amiben az zsámbéki anyakönyvezés teljes egészét Bicskére kéri helyezni. A szerinte visszás helyzetet az idézte elő, hogy a zsámbéki idős úr, aki a felekezeti anyakönyvvezetést végezte, megígérte, hogy mindent átad Bicskére a "Rabbiság Mint Anyakönyvvezető Kerületnek". Ez még nem történt meg. Másrészt a bicskei zsidók születési és halotti anyakönyveit 1856 és 1886 között azért végezték Zsámbékon, mert akkor Bicskén nem volt rabbi. Ezt is szeretné visszakérni. (Hamarosan pótolom a kézzel írott, jól olvasható közel 83 éves bicskei emléket. Tulajdonosa a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, az Arcanum révén kérelmeztem a tartalom bemutatásának lehetővé tételét.)

„Az égre írj, ha minden összetört ” (Radnóti Miklós)