A Váli járásban a legnagyobb zsidó közösség Bicskén - írja a Bicskén élő Kőrösi Andrea teológus egyetemi hallgató szakdolgozatában. Bicskét 1851-ben mindössze hét, 1810-ban már 231, 1910-ben pedig 321 zsidó lakta. A legtöbb zsidó kiskereskedésből élt, de voltak közöttük iparosok és gazdálkodók, valamint orvosok, tisztviselők és egy ügyvéd is.
A hitközség ismeretlen időpontban alakult, 1869-ben neológnak nyilvánította magát, s 1886-ból maradt fent az alapszabálya. Az előző évben csatlakoztak hozzá a környező falvak – Alcsút, Bodmér, Csabdi, Etyek és Felcsút – is hitközségei. Ez a lépés viszályt váltott ki, mert a kis falvakban főleg ortodoxok laktak, akik nem kívántak neológ hitközség fennhatósága alatt hitéletet élni. A későbbiekben elszakadtak a bicskei hitközségtől.
A nagyközségnek előbb imaháza volt, zsinagógája 1906-ban épült. A zsidó elemi iskola, a Bicskei Izraelita Leányegylet és a szentegylet 1944-ig működött. A tragikus esztendőben a hitközség elnöki funkcióját Gottlieb Lipót (1873-1944), az anyakönyvvezető rabbi tisztséget Frenkel Ernő (1903-1944) töltötte be.
A zsidó iskola híres volt magas oktatási színvonaláról. Keresztény gyerekeket is felvett. 1936-ban kilenc zsidó tanulója volt, a többi keresztény.
Az 1919. évi fehérterror idején Prónay Pál különítménye Bicskén pogromot rendezett, s a hajszolt zsidók között halálos áldozatok is voltak. Több házat és üzletet erősen megrongáltak. A településen 1941-ben 8319 lakost számoltak össze, köztük 201 izraelita vallásút. Az 1944. március 19-i német megszállást követően a „zsidó ügyekért” Frenkel Ernő (Éliás) volt a felelős. Májusban a 8318 lakos között 280 zsidót tartottak számon. A vagyonbejelentő nyilatkozatok arról tanúskodtak, hogy az 1600/1944. számú rendeletet végrehajtották. A környéken a csendőrség és 40 helyi „bizalmi” férfi végezte pünkösd másodnapjáén a zsidók összeszedését.
A Váli járás Martonvásárhoz közeli településén, Baracskán a legtöbb zsidó, 103, 1880-ban lakott. Lélekszámuk ezután folyamatosan csökkent. A közösség a Molnár utca 4. szám alatt imaszobát tartott fent. 1941-ben Baracska 2048 lakosából 45 vallotta magát izraelitának. A nagyközségnek 1944-ben 2043 lakosa volt.

A megye település-földrajzi viszonyaira jellemző, hogy nagyszámú településen – számuk 100 – elszórtan, viszonylag kis számban helyezkedtek el az izraelita felekezethez tartozók.
1941-ben az adonyi járás 12 helységében 536, a móri járás 16 településén 285, a sárbogárdi járás 17 falvában, pusztáján 633, a székesfehérvári járás 30 községében – Székesfehérvár nélkül – 461, a váli járás 25 településén összesen 533 zsidónak minősített személy élt, mindösszesen 2358.
Demográfiai szempontból a megye zsidóságának négy nagyobb központja alakult ki: Sárbogárd (304 fő – 4,3 %), Bicske (201 – 2,4 %), Mór (150 – 1,5 %), Érd (178 -1,4 %).
Az, hogy milyen volt Bicske élete a két világháború között – különösen a második világháború árnyékában -, Lakatos István írja le lírai, vallomásos prózájában, mégis történetileg hitelesen. Különösen Egy vigéc nyári fényben című írása jelent erre nézve forrást Ligeti Miklós édesanyjának és fiának bemutatásakor:
„A mama, Ligeti Manóné varrónő, de ez is eufemisztikus foglalkozás-megjelölés: ruhát ritkán varr; parasztszoknyákat, rékliket legföljebb. Ruha- és ágyneművarró leginkább a kispénzű néposztály fehérnemű-foltozgatója. Ő a legolcsóbb szabónő Bicskén.”
Özvegy Ligeti Manóné valóban élt és varrónőként dolgozott Bicskén, a Rákóczi úton. (Mint a legforgalmasabb utca sokáig Fő utcának hívták, később Rákóczi utca lett, majd Lenin út. Ma Szent István útnak nevezik.)Fiának, Miklósnak a kisvárosi zsidó vigécnek jellegzetes alakját így írja le a szerző:
”…könyvekkel, papír és piperecikkekkel házal. Reggel nyolckor két tömött aktatáskával indult útra. Van benne fogkrém, fogkefe, ceruza, szappan, WC-papír, kékítő. Sorra járja a házakat – a módosabb parasztokat, kereskedőket, hivatalnokokat, iparosokat -, és ajánlgatja portékáit. Vesz föl megrendeléseket is. Egyszer hetente felutazik a fővárosba, és beszerzi Bader bácsinak a tíz légypapírt, a hentes elemista gyerekének az ábécés könyvet, három tucat Váncza sütőport Garzóéknak, a legújabb divatlapot a tiszteletes úr vénkisasszony lányának. De cipőfűzőt, szentképet (Ásványi tisztelendő úrnak) és körömkefét éppúgy árusít, mint ragasztószalagot, sorvezetőt, vagy szeptemberben zsebnoteszt a polgári iskola tanári karának.”
Saját magánkönyvtárában a világirodalom klasszikusai, a Nyugat jeles képviselői szinte teljes számban jelen voltak. Álma egy üzlet, ahol könyvet adhat el – mindez persze illúzió a zsidótörvények idején és egyáltalán… Verseket ír, kevese, és azt csiszolgatja két évtizede. Könyvet kölcsönöz, hiszen nincs Bicskén ekkor könyvtár. Él, ahogy lehet, amíg hagyják.
A bicskei zsidóságnak 1906-ban épült az új zsinagógája az akkori Katsély utcában, ma Ady Endre utca. A régi, szűkösnek bizonyuló imaház helyett kellett építeni, hiszen „a női karzat közbiztonsági tekintetben veszélyes, s így egy új imaház építése elkerülhetetlenül szükséges”. Az izraelita templom épülete a föníciai és héber művészet elemeit viselte. Falai kívül sárga keramit díszburkolattal, belül színes nemes vakolattal borítottak. Keskeny északi oldalán volt a csúcsíves bejárat, faragott kőkerettel, vörösmárvány háromfokú lépcsővel. Belseje gazdagon díszített volt, két hatalmas üvegcsillárral. A háborúban erősen megrongálódott, kiégett. Később ipari műhely lett, majd lebontották.
Az új zsinagógát az alábbiakban mutatja be a Székesfehérvár és Vidéke c. napilap: „Felmenő falai kívül sárga kongótégla (keramit) burkolást, belül színes, nemes vakolást kapott. Az épület keskeny, északi oldalán volt a csúcsíves bejárat, faragott kőkerettel, fa ajtószárnyakkal, díszes kovácsoltvas ajtópántokkal. Vörös márvány, háromfokú lépcsővel. Az épület keskeny északi oldalán volt a templomelőtér, míg a déli homlokzatból kiálló szögletes, csúcsíves, ablak nélküli szentély kissé belenyúlt a díszes oromfalmezőbe. Öt csúcsíves ablakkal, faragott kő ablakkerettel, az ablakok között, épület sarkakon a felmenő fal magassága egyötödétől lefelé enyhén kiálló, függőleges falsávok kőfedőlappal tagolták. Belseje gazdagon díszítve, két hatalmas, 1,80 m átmérőjű, 1,50 m magas üveg csillárja a mennyezetről csüngött alá, és uralta az egész templomot. „
A hitközségnek 1944-ig, a deportálásig működött Szentegylete, amely ekkor vagyonaként a temetőt, egy lakóházat és cintermet tüntette fel. Tagjainak száma 74, vagyona mindössze 17 pengő 56 fillér volt, jelentős adóságokkal megterhelve (3738 pengő). 
A Bicskei Izraelita Leányegylet 1905-ben alakult és 1944-ig működött együtt a Nőegylettel. Tagjainak száma 40.
Bicskén működött a két világháború közt zsidó elemi iskola is. A gyerekeket 1929-től Parnesz Manó oktatta.
1937-ben 10 zsidó középiskolai tanuló és 9 elemi iskolás látogatta az intézményeket. A Frenkel Ernő főrabbi által vezetett hitközség ekkor is egy tanítót alkalmazott – lehetséges, hogy Parnesz Manót. Ekkor a hitközségben 3 születés, 3 házasság és 4 haláleset történt.       A német bevonulás után az anyakönyvvezető főrabbit, dr. Frenkel Ernőt bízták meg a zsidóság ügyeinek intézésével; gyülekezete sorsában maga is osztozott: deportálták Auschwitzba.

Zsidó temető (1 hold) ma már nem használt, temetőkert, mellette a Tompa utcában zsidó emlékmű található. A második világháborúban elpusztult és elhurcolt bicskei és környékbeli zsidók emlékére állították az 1950-es években. Az emlékművet a Holocaust 50. évfordulója tiszteletére újították fel.

Forrás: Kőrösi Andrea, a Szent Pál Akadémia teológus hallgatójának szakdolgozata

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.