Távolabbról látva azt gondoltam először, hogy egy macska, aztán pedig, hogy egy nyúl (bár az is hasonlóképpen érdekes és meghökkentő lett volna szerintem) de egy pár lépéssel közelebb kerülve a kisállathoz, megállapítottam, hogy ez bizony egy vadászgörény. Közeledésem arra késztette, hogy befusson annak a háznak az udvarára, ami előtt tanyázott (talán pont onnan szökött ki). Amíg ő bújkált, elhaladtam a kapu előtt, de semmit sem láttam, bevallom, egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy valójában csak káprázott a szemem. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így hátranéztem. És mit láttam? Kis barátom kiosont a kert kapuja alól, és lába (vagy mancsa?) alá vette a várost.
Mindennapi relaxációs sétám mostantól vadászgörény felfedező sétaként szerepel az ütemtervemben! :)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek