Kedves Laci, kedves gyerekek!

Nézzétek el a megszólítást, de én ma is gyermekeimnek látlak benneteket, hiszen amint a legendás kis herceg figyelmeztetett: a szívünkkel kell látnunk, s a szívembe ma is ugyanúgy vagytok belevésve, mint amikor először láttalak benneteket 1962 szeptemberében s utána még három esztendeig.

Idegenként érkeztem Bicskére, ma is látom Gyula bácsi kételkedő tekintetét: mit keres itt egy elkényeztetett, budapesti egyetemet végzett "bejáró"? Aztán, évek elteltével már úgy éltem itt, mintha otthon volnék, s ebben nektek óriási részetek volt, ahogy a drága Lukács József szeretetének is, ahogy egyengette kezdetben botladozó lépteimet.

Talán van köztetek, aki emlékszik Jan Drda cseh író Magasabb szempontból című elbeszélésére, amelynek befejezésében a súlyos politikai nyomással dacoló tanár ki meri mondani a lelkéből fakadó igazságot: "magasabb szempontból a zsarnokot megölni nem bűn!" És akkor az egész osztály vigyázzba merevedve fejezte ki tiszteletét, szeretetét.

Ilyesmi vezérelt: szerettem volna lélekből nevelni és tanítani, ma is ezt gondolom a legfontosabbnak. Talán éreztétek, mennyire szeretteklek benneteket, s most, hogy hallom Keindl Laci, szegény Nemecsek halálhírét, mintha lelkem kis darabját veszítettem volna el.Hisz arról a ma már legendává vált Pál utcai fiú - előadásairól ma is mesélek egyetemi hallgatóimnak - ők is a gyerekeim lettek nemzedékről nemzedékre, amikor azt magyarázom, milyen szép hivatás tanárnak lenni, bár társadalmi és anyagi megbecsültsége - nulla. Kárpótol azonban a felénk áradó szeretet, amelyet részetekről is mindig éreztem.

Amikor körülményeim úgy alakultak, hogy el kellett jönnöm Bicskéről - két lányommal és a feleségemmel egy szobában laktunk, s reggel ötkor kelve fölvertem a családot - kihullott a könnyem. Számtalanszor megírtam: ott voltam életemben a legboldogabb, a jó Isten a hónom alá nyúlt. Három szörnyűséges esztendő után (a Petőfi Irodalmi Múzeumban feljelentők és besúgók között) az irodalomtudományi intézetbe, majd onnan az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre kerültem, s ma is ott működöm mint professor emeritus, nyugalmazott professzor, aki taníthat, míg bírja. Nehezen bírnám, hisz járni egy műtét miatt alig tudok, szerencsére a gyerekek eljönnek hozzám, s szerda délelőttönként elcsevegünk az irodalomról. Írtam vagy harminc könyvet, leginkább azok állnak közel a szívemhez, amelyeket unokáimról gyúrtam össze. Az első időkben én tanítottam őket az élet megbecsülésére, ma már én tanulok tőlük, s ha feleségem nincs a közelben, ők támogatnak a balatonszárszói kertben. Egyikük Andris, remek matematikus.Nem tőlem örökölte.

Két lányom tanár lett, a fiam újságíró, hat nyelvet ismert meg a labdarúgó közvetítéseket figyelve, s ma együtt busongunk a Fradi vergődését szermlélve. Írtam egy könyvet Fradi szívvel hegyen, völgyben címmel. Ez volt a legkelendőbb munkám, sajnos ismét völgyből kapkodjuk a levegőt. Kaptam kitüntetéseket - feleségem szerint keveset, szerintem sokat -, ezek közül kettőre büszke vagyok: az egyiket az Írószövetség adta, Arany János Díj. Ezt a "gáncstalan" kritikus vagy író kapja évenként. A másik a Stephanus Díj, a Szent István Társulat kitüntetése - ennek átvételenél paroláztam a bíborossal és a székesfehérvári pöspökkel, s az ünnepség után díszebéden vettünk részt - borzalmas menüvel. Kaptam volna Széchenyi-díjat: már számolgattam, hogyan osztogatom el a gyerekeim között, de az utolsó pillanatban az előző kormány kancelláriaminisztere kihúzott a listáról. Valahogy nem kedvelte cikkeim ironiáját.

Még tudok nevetni akkor is, ha sírnom kellene azon, amit látok. Talán a ti gyerekeitek, unokáitok felnőve tényleg jobb világba élhetnek. És addig? Őrizzük szívünkben az ajándékok emlékét és próbáljunk kölcsönös szeretetben élni, ahogy veletek is  sok-sok éve.

Isten segítsen mindnyájatokat! Küldjetek egy fényképet a találkozóról, s ha időtök engedi, hívjatok fel. (Telefonszám a Nagy Károly Városi Könyvtárban - A szerk.)

A hölgyeknek sok puszi, az uraknak számtalan ölelés. Laci, neked köszönet és hála, hogy mindezt elmondhattam.

2010. szeptember 22.       Rónay Laci "bácsi" - sajnos így hívnak tanítványaim

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.