É L E T R A J Z

Szénási Sándor református lelkész, költő, műfordító

1925. december 15-én született a fejér megyei Vereb községben.

Édesapja Szénási Sándor – egy 1840-ből származó mesterlevél tanúsága szerint többgenerációs – kovácsmester.

„Ajka, mely feddet, / irányított, áldott, / Vagy politizált, / s bölcsen magyarázott, / Volt rajta Ige / és volt vidám tréfa –„ (Egy fájó karácsony)

Édesanyja Varjas Julianna egy öt gyerekes közép-paraszt család legidősebb gyermeke.

„Kilencven év, ó, mennyi, mennyi harc, / Görnyesztő munka, siker és kudarc. / Csak volna, ó, elég erő a tollban, / Ezernyi munkáját hogy felsoroljam!” (Kilencven év) - 101,5 évet élt–.

Három fiuk (Sándor, László és Gyula) közül a középső vitte tovább a kovácsmesterséget.

Gyermekkora meghatározó tanítómesterei Czirók Ákos lelkipásztor és Szabó Kálmán verebi rektor.

Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után került a budapesti Lónyay utcai Gimnáziumba, ahol jeles érettségi vizsgát a tett 1945-ben.

„Ó, mintha csak tegnap lett volna. / A jó anyám értem megy ölre, / a rokonság pusmog, leszólja: / „Mért nevelnél urat belőle?!” / Sok gondja lett, mert cipekedve / utánam sok kosztot hozott, de sohasem volt rossz a kedve, / pedig mennyit piacozott!” (Emlékek szárnyán)

1951. őszén lelkészi oklevelet szerzett a Budapesti Református Teológiai Akadémián.

A Cegléden töltött segédlelkészi év után szülőfaluja hazahívta, 1952-1970-ig lelkipásztor Vereben, majd Velencén és Kápolnásnyéken, végül 1981-től 2001. január 30-án bekövetkezett haláláig Bicskén.

1974 -1990 között a Vértesaljai Egyházmegye esperese.

1972-ben az ELTE-n magyartanári és könyvtárosi oklevelez szerzett.

Versei és műfordításai a Reformátusok Lapjában, az Új Emberben és a Vigiliában jelentek meg.

Cikkei és tanulmányai a Theologiai Szemlében, a Református Egyház c. folyóiratban, a Confessioban, a Vigiliában jelentek meg.

Munkásságát a Fejér Megyei Közgyűlés 1993-ban Vörösmarty Mihály Díjjal jutalmazta.

Bicske Város Önkormányzata 2000-ben (75. születésnapján) díszpolgári címmel tüntette ki.

2001. tavaszán (posztumusz) elnyerte a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány IV. Műfordító versenyének (2000-2001) német 1. díját. A pályázatra középkori, reneszánsz, ill. koraújkori vers és prózafordítással lehetett pályázni. A beadott pályázat Angelus Silesius addig még meg nem jelent fordításait tartalmazta.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.