Nincs róla információnk, hogy vajon részt vett-e a döntése nyomán bicskei átmeneti szállásukról elküldött idős, beteg emberek búcsúztatóján Tessely Zoltán, Bicske polgármestere. Nem tartjuk valószínűnek ezt a bevállalós motívumot. Ám ezt a verset olvasva jutott eszünkbe, hogy ő, aki szívesen idézi ezt a költőt és írót nagyívű beszédeiben, talán elmondhatta volna (minden éneklés nélkül) a Bicskétől kényszerűségből búcsúzó időseknek.  

Wass Albert 

Egy öreg ember imája

Atyám,

tudom, hogy egy nap menni kell,

az ember sorsa ez.

Nem panaszként, Uram

jó életem volt, tettekben is gazdag,

csak egy dolog aggaszt, Uram...

Országodban, tudom,

hogy vannak paloták,

de vannak-e erdők, tavak, patakok?

Álomtisztások, őzek esti nyugta,

árnyas berek, hol forrás csörgedez?

Csendes függőágy, hová a fejőgép

behallik holdas éjszakákon

és a homoki darvak zsivaja

ködös reggeleken?

Atyám,

nem kell palota,

aranyköves utca...

Csak egy kis kunyhót

adj erdőben valahol, melyben

családom s jóbarát meglátogathat néha...

melyben kutyáim lábamnál hevernek

a kandalló melegjéhez közel,

csaholásukkal futni fák között

legédesebb zene, mit ember áhít.

Ez minden, amit kérek, Uram,

a Te örökkévaló...

Túl nagy kérelmem?

Szokatlan Különleges? Szemérmetlen?

Szentségtörő tán? 

Atyám, szívembe látsz,

csak szeretet van ott, csak szeretet...

Szívem ne sajtold égi palotákba,

a fal csak fal, még színaranyból is.

Te teremtettél sóvárogni nyílt tért,

ahol szelek rohannak szabadon,

fákat ráznak, mezőket símogatnak,

süvöltenek, dalolnak és susognak

Isten-teremtményű természetünkre.

Uram, Nagy Úr, világunk mozgatója,

virágra, ki nem lépsz s hangyára sem.

szolgádnak adj kegyelmet, nagy Teremtő:

lelkem, mit adtál, szabadságra vágyik,

szoros kriptába, kérlek, be ne zárj,

hogy sorvadozzak, mint a tört üveg,

mely életnedvét veszti el örökre.

Hadd illanjon a lelkem csendben el

a fák közé örök szabadban élni,

hová emlék köt láthatatlanul

erdődhöz, hol kutyáim megtalálhatom,

a függőágyban, halk fenyők között,

hol fejőgép hallatszik balzsamos

éjjelen s homoki darvak ébresztgetik

a ködös reggelt.

Bánat s megingás nélkül mondhatom

majd akkor: Ó, Uram akaratod,

mennyországod: megérdemelt örökség.

Ámen, ámen, ámen.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.