A Bicske Plébánia honlapján fedeztük fel és Varga Imre címzetes esperes, plébános úr engedélyével közöljük a Bicskei Szó hírei között a bicskei egyházközség papjának életútját. Címünkben Imre atya bemutatkozásának utolsó sora áll.
Mélyen vallásos katolikus családból származom. Székesfehérváron születtem 1957. október 31-én. Polgárdiban nevelkedtem.
Még két fiatalabb testvérem van. Húgom Székesfehérváron él, könyvelőként dolgozik, és a székesfehérvári Almássy telepi egyházközség aktív tagjai. Két felnőtt gyermekük van. Öcsém Sárbogárd Sárszentmiklós városrészében lakik feleségével és 4 gyermekével. Lelkipásztori kisegítő, hitoktató, sekrestyés és ha kell, kántor is. Édesanyám mind a mai napig Polgárdiban él. Özvegy. Ma is aktívan részt vesz a helyi egyházközség életében. Édesapám 7 éve halt meg. Őszinte példamutató élete és mély vallásos lelkülete miatt is nagy szeretettel, tisztelettel és imával gondolok rá. R.I.P.!
Iskoláimat Polgárdiban kezdtem. A gimnáziumot Székesfehérváron az akkor József Attilának, ma ciszterci Szent István gimnáziumnak nevezett középiskolában. Ott érettségiztem 1976-ban. Ezt követően jelentkeztem a szemináriumba, a papi pályát választva. Következett a kétéves katonai szolgálat Lentiben. Majd Esztergomba küldött püspököm a teológiai tanulmányokra. 1983. június 24-én szentelt pappá Szakos Gyula püspök úr a székesfehérvári bazilikában. Jelmondatomat a Jelenések könyvéből választottam: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” /Jel 2,10/
Szentelésem után Mórra kerültem káplánnak. Két és fél évet töltöttem itt, majd Székesfehérvárra, a Vízivárosi Jézus Szíve templomba disponáltak ugyancsak káplánnak másfél évre. Innen lettem plébános 1988-ban Etyeken, Bián és Herceghalomban. 18 évet töltöttem itt a plébánosi szolgálatban. 1997-ben címzetes esperesi megbecsülést kaptam. 2006-tól betegségem miatt sajnos 2 évig távol kényszerültem az aktív szolgálattól. 2008-tól helyettes plébános lettem a székesfehérvári Jézus Szíve plébánián. 2010 januárjától sóskúti, pusztazámori, tárnoki és tárnokligeti plébánosként szolgátam Krisztus ott lakó híveit. 15 hónapot tölthettem el sóskúti plébánosként, ami után 2011 májusában püspök atya kérésére a bicskei plébániát foglaltam el Felcsút, Alcsútdoboz és Csabdi plébániákkal, valamint Szárliget, Óbarok és Vasztély filiákkal együtt.
Szeretem a gyerekeket, a fiatalokat. Az idősebbek iránt a tisztelet, a megbecsülés érzése tölt el. A családjaink lelki életében is szívesen segítek. Szeretem a tartalmas és szép, de nem túl terjengős liturgiát. Nincs saját érdekem. Mindig az egyházközség java az első számomra. Szeretnék abban is hasonlítani Jézushoz, hogy „mindenkinek mindene lett”.
Nagyon nagy a paphiány egyházmegyénkben. Püspök atyánknak embert próbálóan nehéz megoldani, hogy minden települést el tudjon látni lelkipásztorral. Örülök, és hálás vagyok Istennek, hogy a bicskei körzetben aktív egyházközségekre találtam. A lelkipásztori munkám ellátásához sok segítség áll rendelkezésemre mind személyekben, mind pedig eszközökben.
Komoly lelkipásztori tervekkel és tapasztalatokkal jöttem. Remélem, Isten segítségével sikerül megvalósítanom azokat. Ám a tervek csak akkor válnak valósággá, ha a hívek együtt működnek lelkipásztorukkal. De esetemben azt mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy csak a rám bízott hívekért vagyok, hiszen erre tettem fel az életemet, bár az erőm nekem sem végtelen.
Biztosan előfordul, hogy nem egyezik az elképzelésünk. De kérem, hogy a jó szándékot nézzék mindig (ami egyébként az egymás közti kapcsolatotokra is vonatkozzon)! Az ajtóm kivétel nélkül mindenki előtt nyitva áll, és vitás ügyekben soha sem döntök úgy, hogy a másik felet meg ne hallgatnám. Ígérem, hogy megvédek mindenkit, minden körülmények között, bárkivel szemben, akit bántanak, vagy hátrányos helyzetbe hoznak a hite és meggyőződése miatt. Igazságos akarok lenni mindig. De legfőképpen azon vagyok, hogy a szeretet vezessen.
Kérem, segítsék munkámat és közös munkánkat. Legyenek mindig hűségesek a közös „akolhoz”. Nekünk eggyé kell lennünk, ha egymás üdvösségén akarunk dolgozni. Az egymás iránti tisztelet és szeretet mindig meghozza gyümölcsét. Maradjanak mindig tevékenyek, segítőkészek, hiszen egyedül nem fog menni. Álljanak mindig teljes mellszélességgel közös törekvéseink mellett. Kerüljük a széthúzást, mert az nekünk sem jó, de a kívülállók előtt egyenesen botrány, Krisztus „arcának” eltorzítása. Ám a közös akarat és a szeretet mindig képes újra fényezni azt.
Ha összefogunk, nagy és lélekemelő dolgokra leszünk képesek.
Isten segítsen és áldjon meg bennünket!
Varga Imre atya
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bonnyanagyi 2012.03.26. 16:24:19
Bicske szerencsés, hogy ilyen lelkipásztora van