…Aki csak teheti, ne hagyja el az otthonát, mert hatalmas hóvihar várható, a hőmérséklet csak
a hónap vége fele melegszik majd fel kicsit.
Egyéb híreink: ma érdekes eseményeknek lehettek szemtanúi a IV. kerületi lakók. A kerület
két nagy gyárában is megszakadt a munka, hatvan év óta először. Néhány helyi dolgozó úgy
döntött, hogy felelevenít egy régi ünnepet, a karácsonyt.
A karácsony egy keresztény ünnep, meséli a megkérdezett kutató, és minden évben december
24. estéjétől (amit Szentestének is neveznek) 26-ig tart. Ezekben a napokban az emberek
Jézus születését ünnepelik, és otthon, békében és szeretetben töltik a családjukkal. Ötven éve,
2050-ben hivatalosan is megszűnt az ünneplése, mivel a szabadnap nem volt elég gazdaságos.
Persze az emberek először sztrájkoltak és tüntettek az ünnepért, de szép lassan a feledés
homályába merült mindennek az oka… egészen mostanáig.
A Mészey Reklámgyár és a Kornay Robotüzem munkásai ma engedély nélkül abbahagyták
a feladatukat és a két intézmény leállt. Az emberek hazamentek és elhozták családjaikat
a két gyár közötti nagy térre, ahol néhány önkéntes forró teát és egy speciális süteményt,
bizonyos mézeskalácsot osztogatott. Az egyik nagy fenyőfát feldíszítették, ez, ha hihetünk
a szakkönyveknek, elterjedt szokás volt annak idején. A hatalmas fán csokoládé és színesen
fénylő üveggömbök serege lóg, mellettük pedig több ezer fehér gyertya ég. Legfrissebb
híreink szerint most a tömeg egymás kezét fogva a fa körül áll és régi dalokat énekel, mint a
Kiskarácsony, a Mennyből az angyal, és a Csendes éj (szövegük letölthető a honlapunkon).
Mészey úr pár perce nyilatkozta a sajtónak, hogy fölháborító az eset, és a munkásai
mindenképp le fogják dolgozni a kiesett munkaidőt. Az egész ötlet úgy ostobaság, ahogy van,
és botrány, hogy így, a XXII. század hajnalán még hajlamosak az emberek ilyennel tölteni
az idejüket. Ezzel szemben, amikor a másik cég fejét, Kornay Áront kérdeztük, ő tűnődve
mesélte, hogy gyerekkorában nagymamája mennyit áradozott a szeretet ünnepéről. Bár célját
nem látja ennek a furcsa mozgalomnak, meghatónak érzi, és gondolkodik rajta, hogy jövőre
ezen a napon a 16 órás munkaidőnek elengedi a felét, vagy esetleg még szabadnapot ad a
munkásainak.
Szerettünk volna felvételt készíteni Varga Jánossal is, az egyik főszervezővel és
ötletgazdával, de nem volt hajlandó kameránk elé állni, ehelyett egy bögre tea mellett
elmesélte, hogy egy hete, mikor hazaért, óvodás kislánya egy idegen dalt dúdolgatott
magában. Következő nap, mikor a kicsit oviba vitte, rá is kérdezett erre a furcsa esetre az idős
óvó néninél, aki mindent elmesélt az ünnepről. Mikor fiatal volt, a családja, bár mindenki
sokat dolgozott, tartotta a karácsonyt, és ez nagyon kedves emlék a számára. A csoportjába
járó gyerekekkel minden évben süt mézeskalácsot, fát állít, és, ha megengedheti magának,
meg is ajándékozza őket, „hogy ne vesszen el örökre és végérvényesen a szeretet csillaga
ebben a száguldó korban”.
Varga János kijelentette, hogy egyáltalán nem tűntetés vagy lázadás az esemény célja,
csupán egy félperces megállás az örökké rohanó életben, amikor a családok, barátok együtt
örülhetnek. Feltett szándékuk jövőre is megrendezni a II. „kerületi ünnepet”, és szeretettel
várnak mindenkit. Elárulta azt is, hogy jövőre az ajándékozás hagyományát is fel próbálják
idézni.
A munkások vállalkozását lehet elítélendő időpazarlásnak vagy az emberi szeretet csodájának
tartani, de az biztos, hogy most nagy lépést tettünk meg… az utókor ítélheti majd meg, hogy
jó irányba-e. Mindazonáltal, mi itt a Vajda János Gimnázium stúdiójában gratulálunk hozzá
és drukkolunk az ünnep felélesztéséhez! Ahogy nagyszüleink mondták: Boldog karácsonyt!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.