A Vajda János Gimnázium és Szakközépiskolában bő négy évtizedet tanító Körmendi Gyula 1944 áprilisában született Válban, egy nagy család legkisebb tagjaként.  Türelemmel és a tőle megszokott erővel, tartással viselt betegségben hunyt el. A Bicskei Szó olvasói, egykori tanítványai nevében fejezzük ki együttérzésünket a Körmendi családnak, feleségének és két fiának - Attilának és Tamásnak.

Körmendi Gyula tanár úrtól Válban, szeretett szülőfalujának temetőjében vesznek végső búcsút családtagjai, barátai, kollégái, tanítványai és tisztelői - október 24-én csütörtökön 15 órakor.

Három idősebb testvére közül a legnagyobb Károly, a két középső pedig olyan ikerpár, aminek egyik tagja lány. Négygyermekes édesapjuk eredeti szakmája hentes volt, de sokáig a gépállomás traktorosaként dolgozott, később mezőőr lett.    

Körmendi Gyula gimnazistát a nálánál tíz évvel idősebb Akli Imre tanár úr imponálta a tanári pályára, mert tehetséges, elég erős egyéniséget keresett és talált benne a mindent megérteni és mindent megértetni című élethez. Később szomszédok is lettek a Jakab közben, az ikerház megépítése közös döntésük volt. Mindketten "Vaál" szülötteként - barátságban éltek. 

Körmendi Gyulát az ELTE tanárképző karára elsőre felvették 1962-ben. Körmendi tanár úr mindezt a Vajda, az alma mater  igen jó tanári garnitúrájával magyarázta.  

A hatvanas évek végétől 7-8 osztályt vitt végig osztályfőnökként. Írd és mondd: összesen 40 000 azaz negyvenezer - főleg kémia és fizika órát tartott meg. Tanári pályafutásának első évtizedében culágerként dolgozott másodállásban.

"Sok irgalmatlan kemény munka volt, erős is voltam mint a beton" - emlékezett vissza második gimnazista évére, életének nem is első, nem is utolsó aratására - amit közösen végeztek Akli Imrével  és édesapjával.   

Körmendi Gyula (a kemény és sportszerű) tanárember emlékét megőrzik kollégái és tanítványai.  

"Követelek tőled, mert becsüllek." - foglalta össze tanári alapelveit Ő, aki bizony sokunk fiatalságának tanári része volt, része marad a maga egyedi módján - múlt ifjúság tündér taván. 

"Ha újra kezdhetném, ismét ugyanezt tenném" - mondta fizikaszertárban történt beszélgetésünk végén 2007-ben.

Ott szertárban (a mi méltán hírhedett, 1989-ben  végzett IV. b. osztályunk - kémia tanára) ezt is elmondta nekem, én pedig feljegyeztem:   

"Mi mindannyian egymást segítve akartunk kitörni az ötvenes évek szegénységéből, ami sok esetben az éhséggel volt egyenlő. Jól éreztem magam a bőrömben tanárként. Engem szép csöndben mindig meghatott, amikor az a csapat, aminek tagjai 14 éves kislányokként és 14 éves kisfiúkként érkeztek hozzánk, 18 évesen felnőtté válva mentek-mennek el tőlünk. A szülőkön kívül mindehhez mi, tanárok is hozzájárultunk. Nagyrészt. Ez volt és ez marad a jól végzett tanári munka öröme. Ezért kezdtük el újra négyévenként, mert a tanár nemcsak tanítja a tantárgyat a diákoknak, hanem neveli is őket, és akar is nevelni. Olyan ez, mint amikor egy asztalos ránéz egy olyan szekrényre, amit ő készített, az ács arra tetőre, ami biztos jó, vagy a szőlősgazda, amikor végignézi azokat a fürtöket, amiknek szépségéhez, jóságához az ő munkájának is köze van." 

 Izing Antal

(A teljes portré elolvasható az akkor még Bicskén, bicskeiek által, bicskeieknek szerkesztett valóban bicskei újságban, a Bicskei Élet 2007/9. számában, annak is az 5. oldalán - valamint a Hatvan a Vajda - Jubileumi évkönyv  (Bicske 2013) című kiadványban is. Természetesen mindkét dokumentum fellelhető a bicskei könyvtárban.) 

Vajda János

A vaáli erdőben

Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrü árnyak enyhelyében;

Oh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!...

Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háboritlan,
Ami immár közelebb van...

Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Mult időkbe, jövendőkbe...

És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról...

S ismeretlen sirgödörbe'
Elalunni mindörökre...
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni...

 Nyugodj békében Tanár Úr!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.