Ma délelőtt a katolikus temetőben vettünk végső búcsút Karádi Imre igazgató úrtól. Bicske Város Díszpolgárát saját halottjának tekinti Bicske Város Önkormányzata. Karádi Imre magyar-történelem szakos középiskolai tanártól búcsúztunk, aki 1956-ban lett igazgatóhelyettes az egykori Vajda János Gimnáziumban és 1990-ben a hajdani Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatójaként vonult nyugdíjba. 

A képet 2014-ben, a Karádi család otthonában készítette Izing Máté 

Az egyházi szertartás előtt Bálint Istvánné polgármester mondott gyászbeszédet. Ezután szintén a család felkérésére, Karádi Imre kívánságának megfelelően  Somos Ágnes tanárnő, az egykori tanítvány és későbbi tanár kolléga megemlékezését hallhattuk. Végül a család megtisztelő felkérésérének eleget téve az 1989-ben érettségizett Izing Antal mondott búcsúbeszédet.

Ezeket közöljük itt Bálint Istvánné polgármester beszédével kezdve: 

"Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Búcsúzók!

Nehéz szívvel gyűltünk ma össze, hogy végső búcsút vegyünk Karádi Imrétől, Bicske város díszpolgárától, a Vajda János Gimnázium egykori igazgatójától. Karádi Imre, az egyik legrégebbi bicskei család leszármazottjaként 1929. november 5-én született Bicskén.

Élete során számos értékes emberi tulajdonsággal ajándékozott meg minket. Személyisége példamutató volt, hiszen minden tettét a tisztesség, az emberség és a szeretet vezérelte. Munkájában mindig a legjobb tudásával és lelkiismeretesen tevékenykedett, családja és barátai számára pedig az állandó támasz, a biztos pont volt.

Magyar-történelem szakos tanárként a Vajda János Gimnáziumban helyezkedett el, majd 1956 és 1990 között vezette az intézményt. Ez a 34 év a gimnázium életében "aranykornak" számított, és Karádi Imre akaratlanul is meghatározó tényezőjévé vált Bicske közéletének.

Sok bicskei és környékbeli ember köszönheti neki a tőle kapott tudást, amellyel segítette őket elindulni a nagybetűs életbe.
Igazgatóként képes volt arra, hogy olyan nevelőtestületet építsen, légkört és szellemiséget alakítson ki, amelyben növendékei a gimnáziumon keresztül megszerették nemcsak a tanulást, hanem a kultúrát és az igényességet is.

Karádi Imre a város kulturális és közéletének meghatározó személyisége volt. Életművével beírta magát Bicske történetébe, és olyan kulturális, közéletet befolyásoló életművet alkotott, amely méltóvá tette őt Bicske város Díszpolgára kitüntető címére, melyet 2016- ban az akkori Képviselő-testület ítélt oda.

Unokájával, Zsuzsival tartottam a kapcsolatot, így tudhattam, hogyan telnek az igazgató úr napjai.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor újdonsült polgármesterként köszönthettem őt 90. születésnapján.
Akkor megállapodtunk abban, hogy ha folytathatom, együtt ünnepeljük a 95.-et is. Sajnos, most már csak búcsúzni tudok tőle. Köszönöm a vidám, élményekkel teli beszélgetéseket, amelyekkel gazdagodhattam.

Tisztelt Gyászolók!

Karádi Imre hagyatéka mindannyiunk számára értékes tanításokat hordoz, amelyek tovább élnek szívünkben és egyben köteleznek is. Az élet mulandóságának tudatában búcsúzunk most tőle, és bár fájdalommal tölt el bennünket az elvesztése, megnyugvást találhatunk abban, hogy emléke örökké velünk marad.
Bicske városa saját halottjának tekinti őt, és a város minden lakója nevében köszönöm mindazt, amit egykor a városért tett.

Őrizzük meg Karádi Imre emlékét szívünkben, és vigyük tovább mindazt a jót, amit tőle kaptunk.
Isten Önnel Igazgató Úr, nyugodjon békében!"

Somos Ágnes magyar-német szakos középiskolai tanár, osztályfőnök Karádi Imre igazgató úr tanítványa volt, majd tanár kollégája lett a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tantestületének tagjaként. 

Somos Ágnes megemlékezését itt olvashatjuk: 

"Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Búcsúzók!

Mindannyian úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, s ezzel igazából nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengene körül bennünket, bizony sok szépség, öröm szaladna el mellettünk, észrevétlenül, felfedezetlenül. De mindannyiunk életében előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, aki fontos volt nekünk, akit szerettünk. Ezért most nehéz szívvel osztozunk a gyászban, akik ma itt összejöttünk, hogy a bicskei Vajda János Gimnázium legendás igazgatójától, Karádi Imrétől búcsúzzunk.
Mindannyiunknak fáj, hogy eltávozott közülünk, és soha többé nem lehet már velünk. De ezt a szomorúságot enyhíti kicsit annak tudata, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy ismerhettük őt. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy életünk része lehetett, tanárunkként vagy kollégaként, de mindezen túl egyszerűen, nagybetűvel írva: emberként. Imre bácsi számomra mindig az Igazgató úr volt, magamban mindig hozzá mértem a Vajda későbbi
vezetőit, s valljuk be, ő volt az, akiben soha nem csalódtam.
Minden búcsúzás szomorúsággal jár, de a végleges búcsúzás kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában. Nehéz megszólalni, nehéz elköszönni. Az itt maradottaknak fájdalmas és reménytelennek tűnő vállalkozás felidézni Karádi Imre igazgató úr alakját, hiszen a teljességnek csupán egy töredékét tudjuk szavakkal méltatni. Igazgató úr tartalmas és példa értékű életutat járt be, és örökségének jelentős része észrevétlenül épült be életünkbe, gondolkodásmódunkba és értékrendünkbe.
Tanárként és igazgatóként köztiszteletnek örvendett, egész szakmai tevékenységét a pedagógus pálya iránti elkötelezettség és alázat, a következetesség és az igényesség határozta meg. Nagy feladatra vállalkozott, amikor egy még csak néhány éve működő kisvárosi iskola tanára lett friss diplomával a zsebében. Azonban pontosan tudta, hogy a helyi és a környékbeli gyerekeknek mekkora lehetőséget kínálhat az új iskola a tudás megszerzéséhez. Ennek az iskolaépítő és közösségteremtő missziónak szellemében dolgozott középiskolai tanárként és igazgatóként is. A tanévek során jöhettek, mehettek különféle oktatási reformok, a küldetés tartalma soha nem változott: Az iskola mindenkor értékteremtő, kultúrateremtő és közösségteremtő intézmény kell, hogy legyen.
Volt tanítványaként is búcsúzom Imre bácsitól, a tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelt és oktatott, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait, tartotta fenn érdeklődésüket, értékké tette számunkra a teljesítményt.
Tanárként és iskolavezetőként mindig a legjobbat akarta a rá bízott gyerekeknek, figyelt rájuk, meghallgatta őket, türelemmel terelgette őket a jó irányba, bízott bennük, s bátorította őket, ha kellett. Ezt az odafigyelést és szeretetet a diákok mindig is érezték, és tudták, hogy az igazgató úrra bármikor számíthatnak.
Történelemóráin – a tananyagon túllépve – megtanította, hogy mindennek oka van, s véleményt formálni csupán az okok megismerése után szabad. Hogy az igazi értékek az emberiség létének kezdete óta nem változtak, és hogy a világ jobbá tételéhez mindannyian kötelesek vagyunk tudásunkkal, munkánkkal, emberségünkkel hozzájárulni.
Következetessége, felelősségérzete rendkívüli humánummal párosult.
Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte.
1981 augusztusában nagy szeretettel köszöntött engem pályakezdő kollégaként a tantestületben, és az első perctől kezdve bizalmat szavazott nekem. Sok-sok emlékkép kavarog bennem, mindegyikben indirekt módon jelen van Imre bácsi jobbra, teljesebbre ösztönző hatása. Most csak egy emlékképet ragadok ki 1982-83 tájáról. A téli szünet előtti héten már kezdtünk ráhangolódni a közelgő ünnepekre, a szünetekben az iskolarádióból mindenféle karácsonyi zeneszámok, énekek szóltak. Egyszer csak mosollyal a szája szögletében megjelent a stúdióban az igazgató úr, félrevont, s azt mondta: „Ági, most szóltak ide a pártházból, egy járókelő jelezte nekik, hogy vallási énekek szólnak az iskolában. Kérlek, szólj a gyerekeknek, hogy csukják be az ablakokat! És még csak annyit
.... nekem tetszik ez a karácsonyi hangulat.” Hát, igen, így is lehet kezelni dolgokat, tapintatosan és bölcsen.
Kollégáival való jó kapcsolata a kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapult. Kellő önállóságot és szabad teret adva segített minket mindennapi munkánkban bizalommal és barátságos emberi szóval. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott.
Őszintén tudott örülni mások sikerének is, legyen az diák, vagy kolléga, hiszen közösek voltak céljaink, szándékaink és érdekeink.
A kor, az igények változásával többször megújult tanári és iskolavezetői munkájában. A világra nyitottság és előrelátás jellemezte, amikor pl. a rendszerváltáskor az elsők között ismerte fel, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek egy bajorországi testvériskolával kötött partnerkapcsolatban, s ezáltal több mint 20 éven át több száz
Vajdás diák juthatott el nyaranta Neumarktba.
Karádi igazgató úr nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett iskolájától, a Vajdától, alapítványi kuratóriumi elnökként tevékenykedett több éven át. Otthonának ajtaja ekkor is mindig nyitva állt előttünk, ha valamilyen ügyben a tanácsára, a segítségére vagy kiváló emlékezetére volt szükségünk.

A sorstól megadatott számára a békés, jól megérdemelt öregkor, hogy családja körében több időt szánhasson önmagára is, olvasásra, pihenésre és arra, hogy átadhassa unokáinak és dédunokáinak mindazt a tudást, élettapasztalatot és bölcsességet, amit élete során felhalmozott.
Bár Karádi igazgató úr, Imre bácsi elment, mégis köztünk van, mert - Kosztolányi szavait idézve - azok közé az emberek közé tartozik, akik
„Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”

Kedves Igazgató úr, nyugodjon békében!"

Végül az 1989-ben érettségizett Izing Antal megemlékezése következett, amit ő szintén a gyászoló család megtisztelő felkérésére írt meg és mondott el:

"Tisztelt Gyászoló Család, kedves mindnyájan!

"Ha megint születnék, megint Bicskén szeretnék élni és dolgozni”. Ezt hallottam Karádi Imre  igazgató úrtól 10 évvel ezelőtt, amikor a gyémántdiplomája és a gyémántlakodalmuk esztendejében a Karádi házaspár, a Karádi család vendége lehettem.

 Ez a mondat lett a portré címe, ami róla szól, aki már évtizedekkel ezelőtt is Bicske díszpolgára volt sokunk szívében, ezért a hivatalos döntés sokunkat töltött el örömmel.

 Ebben a laudációban és méltatásban,  véndiákként mondom el, hogy  miért.

Mert lényének lényege a magától értetődő humánum, a tisztesség, a becsület, a jóakarat és a szeretet volt. A kemény szegedi diákévek után 1945-től a budai ciszterci Szent Imre Gimnázium tanárainak embersége volt rá a legnagyobb hatással saját visszaemlékezése szerint. Jó lenne, ha minél több Karádi Imréhez hasonló úriember születne Bicskén és a földkerekségen.

 Tekintélyes, higgadt, kedves, segítőkész, áldott és tiszta szemű, tiszta lelkű ember volt Karádi Imre  igazgató úr, egy korrekt és kedves úriember, akinek emlékét megannyi Bicskén érettségizett őrzi a szívében.

Szerettük a mosolygós derűjét, nyugalmát, humorát, bölcsességét és nagy műveltségét. A Karádi tanár úr megszólítás dívott köreinkben, alig hallottuk Karádi igazgató úrként emlegetni szóban, nem is várta el, legfeljebb hivatalos, protokoll mondatokban és kritikus helyzetekben hangozhatott el. Jobban szerette a tanár úr megszólítást.  Idézem: “...mert aki iskolaigazgató, az maradjon mindig annak, ahogy kezdte, maradjon mindig tanár. Lehetőleg jó tanár.” Idézőjel bezárva. 

 A gyászoló család megtisztelő felkérésére az 1989-ben érettségizett osztályunk, évfolyamunk és a Karádi Imre igazgató úr vezette hajdani Vajda János Gimnázium és később Postaforgalmi Szakközépiskola is -  egykori tanulói nevében állok itt e ravatalon, megilletődve, mert  mi ezrek búcsúzunk ugyanazzal a szívvel, múlt ifjúság tündér tavára visszatekintve, amihez Karádi Imre igazgató úr nemcsak a fehérre festett  folyosói falakon függő közös tablóképek tucatjai miatt tartozik.

 Őszinte részvétünket fejezzük ki meleg szívvel Karádi Imréné Eszternek és kedves családjának.  

 Megírhattam megtisztelő bizalmuknak köszönhetően, hogy Ők, a bölcsész házaspár micsoda utakat tettek Európában és a világban  Szenvedélyes történelem tanár volt, nem szobatudós, mert a Karádi házaspár látni akarta például a csaták, ostromok, békekötések helyszíneit.  Erdélyben erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban a  tűz körül arról szólt az este, hogy ki tud több népdalt. Eszter és Imre voltak a legjobbak.     

Rövid idézet következik egy népdalból.

“Tegnap a Gyimesbe jártam,

A bánatval találkoztam.

Szerződést kötött ő vélem,

El nem marad soha tőlem,

Bánat, bánat, de nehéz vagy,

De rég, hogy a szívemen vagy,

A szívemre kővárt raktál,”

Sok-sok pedagógus előtt állok, akik ezerszer jobban tudják nálam, hogy a hozzáadott pedagógiai érték azt fejezi ki, hogy az iskola mennyivel járul hozzá a tanulók fejlődéséhez.

- Mit keres egy mai magyar tanköteles 16 éves fiatal a nándorpusztai nyomdában tanítási idő alatt?! - kérdezte tőlem Karádi Imre igazgató úr 1986-ban négyszemközt,  az igazgatói irodában.

Hogy mit keresek? Válaszomban megmondtam a havi fizetésem - nagyon büszkén.

Ő pedig felajánlotta, hogy hétfőn mondjak föl és keddtől  a nappali tagozatra járhatok a levelező helyett a második bé osztályba – az előttem szóló Somos Ágnes tanárnő osztályába. De ez “csak” egy lehetőség, csakis akkor, ha én is így látom jónak - tette hozzá. Megnyitotta előttem az egykori Gimi igazi ajtaját. Karádi Imre igazgató úrnak köszönhetem ezt, aki számomra informálisan 1986-tól Bicske Város Díszpolgára. Amióta város ez a város.   Mert amikor kiáltottam, meghallgatott engem, bátorított, lelkembe erőt öntött. Köszönöm ezt itt is, utolsó földi útja előtt.  

A mi Urunk nyugosztalja drága lelkét. Adjunk hálát azért, hogy ismerhettük, hogy életünk útjain egyáltalán találkozhattunk. Ezzel a hálával, főhajtással, őszinte szívvel fejezzük ki együttérzésünket az általunk nagyra becsült gyászoló család minden kedves tagjának. Isten nyugosztaljon Téged, drága Karádi Imre Igazgató Úr. Emlékedet szívünk mélyén őrizzük az utolsó napig."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.