Az épület, amit a vasúton Budapest felé tartva szüleink annyit emlegettek és mi már nem emlékszünk, hogy láttuk volna. Nagyon halkan mondták mindig, hogy az "milyen szép volt, csak ugye öreg, ezzel már nem lehetett mit kezdeni, ugye, azt mondják a fejesek, de sógor szerint, aki ügyes mester, vétek volt ezt bántani, mert ilyen tartósat a mai anyagokbó' sose' építenek, na mindegy"  s ilyenkor még halkabban átterelődött a szó a bicskei Nagyállomás épületére, nem a mai "korszerű" szocreálra, amitől a sógor szintén a fejét a fogja, amit építőszázad húzott föl, becsületükre mondva, hanem a régiről beszéltek, aminek Utasellátó büféjében ha egyszer-egyszer előfordultunk apai kíséretben, odakinn már megrakott Csepellel vagy IFA-val parkolva a forró nyárban, helyben készült krumpliszirom és jaffa volt a miénk, előbbihez sehol máshol nem lehetett volna hozzájutni  egész Bicske nagyközségben a Csicsaktól a Papmóriáig.