KEDVES JOCÓ!


1.ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

1916-1918 (?)

 

 

De bizony milyen jó dolga! Annak a fiatalon elhunyt költőnek, aki kemény kis életében volt hogy  három napja nem evett, se sokat se keveset.  De ma már olyan jó dolga van, hogy a Vajda János Gimnázium egyik irodalomtanárának Tiszta szívvel címmel megtartott előadására majdnem félszáz bicskei volt kíváncsi.

Az olyan kiváló irodalomóra, mint amilyen most Márkó Szidónia magyar-angol szakos tanárnő előadása volt - ezek sorozata is hozzájárulhatna ahhoz, hogy egy kisváros gimnáziuma a település szellemi központjává váljék. A Vajda három nagy sikerű, korábbi rendezvényeinek folytatásáról nem is szólva.  

Az első percekben elhangzott az írófejedelem rajongói számára közismert tény, ami egyben különös egybeesés: április 11-én született Márai Sándor is, de ő 1900-ban, míg "Attila" 1905-ben. Tisztelték, becsülték egymást művészi életükben és kettejük erős kontrasztja, hogy míg József Attila Ferencvárosban születik nagy szegénységben, addig Márai Sándor kassai nagypolgári család sarja. Egyikük gyerekként még nem evett libasültet, míg kortársa hogyne evett volna.  Innen is, onnan is zseniket kapott a magyar irodalom - libasültre való tekintet nélkül - öt éven belül születtek meg. Nekünk.   

Hogy miért is Attilaként emlegetem? Jó okom van rá. A Vajdában egy-két évvel fölöttem járt Dóri, akivel és családjával ma is barátok vagyunk. Imádta József Attila költészetét. Elképesztően sokat foglalkozott vele, teljes beleéléssel vitatkozott művei fölött és a költőt Dóri már nem is József Attilaként, hanem egyszerűen Attilaként emlegette. Ez persze különös volt, vicces is, de mégis nagyon sokat elárult arról, hogy ez a költőóriás milyen nagyon közel tud kerülni az ifjak szívéhez. Radnótit szerettem igazán, akit viccből Miklósként emlegettem. Pilinszkyt pedig Jánosként. Jó Villon pedig egyszerűen François volt. Ne pas plus. 

Márkó Szidónia előadása olyan volt, hogy hallgatóinak jólesett úgy figyelni szavaira, hogy meg is feledkeztek talán a mai világról, mai gondokról és minden egyébről, ami ma sokszor jár a fejü(n)kben. Idősebbek részéről talán ment a belső kvízjáték: mire emlékszem, mi dereng a hallottakból, mi nem. 

Valódi frissítés volt, mint amikor itt a billentyűzeten leütjük az F5 gombot.  Megkockáztatom, talán többünknek is ifjú évei juthattak eszébe, amikor kamaszként először foglalkoztunk Attila költészetével. Aki életével és versei komorságával nagyon riasztó is tudott lenni számunkra egy idő után mindenestül.   

A végén kedvenc J.A. verseink felolvasását lehetett kérni. Egy jó nevű bicskei tanítónő, akinél a szülők szeretik elsős gyermekeiket tudni felső tagozatig, ezt kérte:

Áldalak búval, vigalommal 

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

 

A Vajda János Gimnázium irodalomtanára, Somos Ágnes osztályfőnökünk, aki a Régiposta épületében, a postahivatal mai helyén, a nyolcvanas évek végén megtartott magyar fakultációk (heti dupla órák magyarból kis csoportban) alkalmával hozta be magával nekünk a szegedi egyetemista korában megszerzett Szabad-ötletek jegyzékét, aminek döbbenetes és rejtelmes sorai aztán minden József Attilával kapcsolatos dolognál jelen maradtak gondolatainkban. 

Márkó Szidónia - Németh Andor, a költő barátjának nevét említette, aki egy 1944-ben megjelent könyvet is írt József Attila címmel. Az előadás után egy hozzászóló irodalomszerető elmondta, hogy nem ismerte Németh Andor nevét és művét, neki ez új és köszöni szépen. Ám a könyvtárunk vendége volt ezen az estén Temesvári Margit nyugalmazott magyar-francia szakos középiskolai tanárnő is, mert a Vajda János Gimnázium két másik  tanárával együtt ő is kíváncsi volt kollégája rendhagyó órájára. Ahogyan a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolából is több pedagógus érkezett. Margit néni a Németh Andort eddig nem ismerő hallgatónak is tanára volt. Ezért jóleső derültséget teremtett, amikor Margit fejét ingatta mosolyogva, hogy ő márpedig tanított  róla, hogyne tanította volna Németh Andort.  

Egészen biztos, hogy az irodalom és a költészet megszerettetése a középiskolásokkal is könnyebben menne az első évben József Attilával, Radnóti Miklóssal, Dsida Jenővel, Kosztolányival, Kányádival - mint például a nehezebben megfogható és későbbre is nyugodtan hagyható, ma még elsőéves tananyaghoz tartozó Ómagyar Mária-siralommal. Mert ha későbbre maradna, már érettebb és az irodalmi élmények befogadásával jócskán gazdagabbá tett ifjak vennék kezükbe és tennék olyan helyre, ahol a megértve megtartott dolgok tárolódnak, nem pedig a fekete lyukak, ködök és társai.    

Végezetül: amikor erdélyi diákéveiben azt kérdezték az akkor 18 éves Márkó Szidóniától, miért akar ő mindenképpen magyar irodalmat tanulni, így válaszolt:  "Mert tanulni és tanítani szeretném József Attila életét és munkásságát".

No, azért még jött hozzá pártucat költő és író életműve, akit tanulni kellett és tanítani kell - de végül is elérte, amit akart.

Mi jó dolga van Szidóniának...       

ia

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása