Kisfaludy-Fáy sarok, az arra járó a főutcán túlra  menne a Bocskai utcán az apostolok lován 9 körül. Egy nő mereng az utca közepén, várja a párját. 

Beteg? Részeg? Be van állva? Ki van élve? Mindkettő? Egyik sem? 

Viszont jól öltözött, lehet, hogy csak fáradt. Fásult. Vagy rosszak a fények. Közben félpercekig bang-bang-bang üti kővel a követ a szintén jól öltözöttnek látszó, erős férfi, de tiszta erőből a bokor mögötti kukák előtt térdelve. Mintha karószerű vasszöget verne a lapos kőbe. Senki nem hallja a házban?  

Mit csinálhat? Visszafordul az arra járó, elindul feléjük. Pattannak fel, s ahogy fellibben a csalhatatlan kellékbútor, az öblös teszkótáska és még elmenet betekintenek egy kukába, minden egyértelmű. A kukából kiesik valami. A férfi lehajol, felveszi, szépen visszateszi. Aztán elhúznak a gimipálya felé. Odaér a kukákhoz.  A tartóköveken jó tálcányi területen porrá zúzott téglának látszó tárgy ujjnyi vastagon. Eszébe jut, ő hogy "örvendezne", ha ezt látná meg saját házánál reggel. Nem nagy dolog, de akkor is. Mi ez már?! Kilép az útra és utánuk szól.

- Jó estét! Ez most akkor így marad?

Megállnak. Férfi visszakérdez:

- Mi marad így?

-  A munkaterület.  

A férfi gyors és kurta mozdulattal adja a nő kezébe a szatyrot és indul vissza:

- Elpakolom. A munkaterületet. De csak mert annak nevezi. Munkaterületnek. 

- Hát nem az? 

- De. Kinek a pap. Kinek a papné. 

Újra letérdel a kukák elé. Fölmarkolja a törmeléket két kézzel, ezt ismétli vagy háromszor. Az arra járó nyitja a kuka fedelét. A nincstelen markolja vissza a kukába. Nemzeti együttműködés. 

Arról kérdezi az arra járó, ezekkel a szavakkal: "Min dolgozott?"

- Biztosítékokat találtam. Azt csaptam szét.

Elköszönőben kezet nyújtanak.

- Megismersz? - kérdezi miközben a nőtől visszaveszi a bútorszatyrát.

- Igen - mondja is a nevét az arra járó.

A vándor is mondja az ő nevét. Csak az Antal helyett mond Tamást. Ráhagyja. Nincs jelentősége.  

- Boldog karácsonyt - köszön el az arra járó, aki a fiatalabb. 

- Boldog karácsonyt, itt nyújtok kezet (csukló), mert piszkos, úgy élek ahogy tudok. Ez van.

- Ez van. Ja. Szevasztok.

-  Szevasz.

Az arra járó első távolodva megtett lépteiben arra gondolt, hogy míg különböző színezetű bandák öltönyben és különböző színű nyakkendőben, nagyon rossz dumával költségtérítés plusz cafetéria egy országot lopnak szét a szemünk előtt negyedszázada, azt persze hagyod, hagyja mindenki és még megtisztelve is érzi magát tőle, olyan is van, aki rajong értük ezért-azért. Ja. De amikor a szerencsétlen egy szaros biztosítékot ver szét kukák előtt térdelve egy falat kenyérét egy héttel karácsony előtt és hagy maga után némi törmeléket, ott rendet rakatsz. Mérgelődik, odaér, ahol terített asztal várja. Azt mondja a vendéglátó dohogására, hogy tíz ember közül kilenc nem ment volna oda és jó hogy nem folyt vér. A nagyok pedig saját zsebtömésükben arra a kilencre építenek. Aki oda nem mennének sosem. Pedig Magyarország tényleg jobban teljesítene, ha a korrupcióval "elit" által ellopott tömérdek vagyon a közt erősíthetné. Nem itt tartanánk. Ez van. Ja.  

ia      

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.