Bazsinka József temetésén egyenruhás mentősök sorfala állott némán mentőtiszt bajtársuk ravatalán a kápolna előtt, később sírhelyénél is. Szívet melengető volt ezt a méltó és szolidáris gesztust tapasztalni. Amikor a koporsót a sírgödörbe helyezték, a temető előtt riasztásra kész mentők, tűzoltó és rendőrautók szirénái szólaltak meg rövid időre Józsi bácsi tiszteletére.
Később, amikor már koszorúk szirmai és virágai borították jó emlékű mentősünk és feleségének sírhalmát, egy mentőautó megkülönböztetett hangjelzéssel startolt valódi riasztásra. Mint megtudtuk egy szív- és tüdőbetegség miatt nehézlégzésben szenvedő beteghez vonultak Bazsinka József mentőtiszt temetéséről emlékét őrző kollégái. A beteget ellátták majd a a tatabányai kórházba szállították - értesült a Bicskei Szó.
Kutenics Péter mentőállomás-vezető mentőtiszt Bazsinka József temetése után, a Városháza aulájában megtartott halotti toron a következő szavakkal búcsúzott el bajtársától.
Tisztelt Gyászoló család!
Tisztelt Polgármester Úr, tisztelt képviselők!
Tisztelt Bajtársak!
„Hivatással az életért! „ - olvasható mentőautóink oldalán a Mentőszolgálat jelszava.
Bazsinka Józsefet kísértük ma utolsó útjára, aki egész életét a hivatásának szentelte.
Egy olyan korszakban kezdte pályáját, ami ma már történelem, a hőskor. A technika, mellyel dolgoztak mai
szemmel nézve kezdetleges volt, de akkoriban fektették le annak az útnak az alapjait, melyen ma is járunk és dolgozunk.
Józsi bácsi orvosi táskájában a gyógyszerek mellett mindig akadt a betegeknek egy mosoly, egy bátorító kézszorítás.
Áldozatos munkájával, szakmai felkészültségével, az emberek iránt tanúsított empátiájával és tiszteletével nem csak munkatársai, hanem közvetlen és tágabb környezetének tiszteletét és elismerését is elnyerte.
Bajtársai által tisztelt vezető volt, aki minden körülmények között kiállt dolgozóiért.
Szerencsés az aki, ismerhette, sőt dolgozhatott vele aktív időszakában. A hozzám hasonló fiatalok már csak, mint nyugdíjas ismerhettük, de történeteivel, visszaemlékezéseivel a mi életünket is gazdagította. Többször beszéltünk arról, hogy ezeket a történeteket egy könyvben milyen jó is lenne kiadni, erre sajnos már nem kerülhetett sor.
Nyugdíjasként is figyelemmel kísérte a mentőszolgálat és az állomás életét. Mindig volt néhány kedves szava az állomás dolgozóihoz, szeretett a Bajtársakkal elbeszélgetni. Gyakran figyelte lakása teraszáról, vagy konyhája ablakából a mentőállomásról kivonuló mentőautókat, láttuk szemében a csillogást, olvastunk gondolataiban:
De jó lenne veletek menni, ott lenni!
Emlékét soha nem feledjük el. Mindig itt lesz velünk.
Nyugodjon békében!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek