Horváth János 52 éves bicskei nehézgépkezelő öt éve Londonba költözött családjával. Munkája mellett népszerű blogot vezet, amire felfigyelt Bagossy László, az Örkény Színház egyik rendezője. A Mácsai Pál vezette teátrumból nem szóltak másfél éven át, nehogy megváltoztassa a blogger - kiváló - természetes stílusát a színházi érdeklődés hatására. 

digger.jpg

Fotó: Gordon Eszter 

Erről e sorok írójának az a fizikából tanított mondat jut eszébe - kb. ennyi maradt meg önhibából és éppen elég ez nekem -, hogy a megfigyelés lényegében megváltoztatja a megfigyelt folyamatot. Ezért nem szólt az Örkény Színház a Londonban író bicskeinek sem.  

A Diggerdrájver című bicskei/londoni nehézgépes sorsából, mindennapjaiból írott darabot – főszerepben Epres Attila – 2015-ben kezdték játszani. Nyáron a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) is bemtuatták. Nagy sikerű, ízig-vérig  realista szövegalapon nyugvó darab.

A blog ugyanis kíméletlenül őszinte, egyes leírásaitól jókat nevethet az olvasó.

Mennyi író van, aki Budapesten a nagykörúton belül él és évtizedekig levéltárban kutat munkája sikere és színre vitele érdekében…. Most pedig a majdnem milliónyi magyar munkavállalóval együtt Európába kényszerült szerzőnek, egy Londonban élő bicskei digger drájvernek ekkora sikert hoz a "lájf"...  Néha ilyen is kell. 

Kezdetben szabadságos munkatársak helyére vették fel, de Horváth János 200 ügynökség telefonszámával feltarsolyozva várta a megbízást, ami éppen a teljes elkeseredés előtt érkezett meg. Mivel a beszélt angolja rossz volt a megértéssel együtt, sms-ben tárgyalt az ügynökökkel. A blog első bejegyzése erről szól, 2013. áprilisában íródott.

„Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt Londonban: digger driver.A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott. Amikor az ember elhagyja a hazáját, az olyan, mint amikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igen”-t (...)"

János és családja a London északi részén elterülő Barnet kerületben él külső Londonban. Ezt a kerületet vagy három tucat kisebb városrész alkotja, köztük a Golders Green, ami történetesen zsidók lakta londoni városrész.
Erika, János lánya Bicskén él és dolgozik. Benedekről mesél, öccséről, aki Londonban kezdte az iskolát.

- Édesapám a Határátkelő blogon kezdett írni, ahol külföldi magyar munkavállalók beszélik meg egymással az élet dolgait. A blogolók arra biztatták édesapámat, hogy ezzel a tehetséggel, ami neki van, amikben ennyi a jó, igaz, realista, szellemes, vicces és tartalmas gondolat, hogy indítson egy önálló oldalt. Így született a diggerdriver.blog.hu

Természetes derű, humor árad belőle. Olyan ember, azt hiszem, akivel a magamfajta culágernek öröm lehetett építkezésen dolgozni, mert megegyezik a véleményünk, a szemléletünk, nincs bennünk gyűlöletesség, de az ún. politikai elittől mindkettőnk háta borsódzik. Pontosan tudjuk, hogy csakis a pénzről, no meg pénzről szól minden moccanásuk, a többi mese habbal. Bloggerként nem válogatja meg a szavait. Amikor Bagossy László rendező jelentkezett nála, hogy színre vinné a Digger drájver című darabot, hívta lányát:

- Ülsz? Ha nem, akkor ülj le és kapaszkodj meg.

Epres Attila Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, aki élete legnagyobb küzdelmét vívta meg a halálos kórral a közelmúltban - ifjan erdészetet tanult a soproni középiskolában. Horváth János, a diggerdriver is erdész akart lenni, de iskolai teljesítménye kevés volt a népszerű középiskolába.
Munkáscsaládból származott, ahol a rendkívül tájékozott, olvasott és intelligens kőműves édesapa – az Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe irányította fiát növénytermesztő gépész szakra.

„Ez a szalonképesebb megnevezése a tsz traktorosnak” - teszi a helyére Horváth János.

Epres Attila 1963-ban, Horváth János 1964-ben születtek. „Kollégista lettem 1978-ban" - írja János. "Havi 150 forint volt az ösztöndíjam és minden hétvégén adott anyám egy ötvenest amiből 33 forint volt a retúrjegy. Apám
mondta hogy ha nincs pénzem szóljak és ad. Soha nem kértem. Néha a nővérem adott egy százast de úgy
alapjában véve elég volt a pénzem. Később jobb tanulmányi eredményért már volt amikor 350 forint
ösztöndíjat kaptam.”

Horváth János bicskei háza éppen édesapám nővérének szomszédja. (A Horváth János telkén álló egykori házban született 1925. augusztus 2-án Vámosi János énekes, akinek emlékét egy árva kopjafa sem őrzi még a településen.)

- Elhelyezkedtem az angol építőiparban. A nyelvet nem beszéltem. Az építőipar felépítését technológiai folyamatait nem ismertem. Húsz év után a birminghami vizsgán ültem újra lánctalpas forgókotróra megint. Sokszoros hátrányból indultam. Valamivel pótolnom kellett a nyelvtudás hiányát. Csak és kizárólag a munkámmal tudtam azt elérni hogy a cégek, az ügynökségek munkát adjanak. Csak a munkámmal tudtam kompenzálni. Nem, nem kellett többet dolgoznom mint más gépkezelőknek csak jóval profibbnak kellett lenni. Két dolog jellemzi az itteni, amúgy nagyon jó gépkezelőket.
Csak annyit csinálnak amit mondanak nekik. Soha nem kezdeményeznek akkor sem ha tudnának segíteni. Valamint úgy félnek a közművezetékektől mint a tűztől. Na ezen a két téren tudtam lelépni őket. Nem volt könnyű.
Ha a feleségem nem tartja bennem a lelket az első időkben akkor idegileg rámegyek. a szakmai önbecsülésem romokban hevert. Ő volt aki bízott bennem és végig tartotta bennem a lelket. Sikerült. Ma már folyamatosan van munkám sőt olyan is előfordult hogy cégek akiknek dolgoztam újra engem kérnek. Az ügynökök naponta küldik ajánlataikat. Dolgoztam az öt év alatt körülbelül hatvan különböző építkezésen. Egy naptól egy évig.
Soha a legcsekélyebb problémám vagy konfliktusom nem volt, egy esetet kivéve mikor én hagytam ott egy
építkezést. Mindig mindenhol a legnagyobb tisztelettel beszéltek velem. Számtalan ország melósaival dolgoztam együtt Dél Afrikától Litvániáig. Mindenkivel békében és barátságban. (E sorok írója teszi hozzá, hogy János videókat és fotókat is készít a munkálatokról. Engem pedig mindig is érdekeltek az építkezések. Ő most videón mutatja meg kellően türelmes hangvétellel, hogy is néz ki a cölöpfúrás valamint kiszedett "galléros spirálcölöpöket" is látok - amiknek már a süllyedési súrlódástól és saját szilárdságuktól is óriási a teherbírásuk. Azt hiszem, ebből a fajtából tartja vagy 80 db kedvenc bicskei uszodám fogadószerkezetét, mert vízgyűjtős területre épült.) Az angliai görbetükör című posztjában a magyar melós kultúrsokkjait és megfigyeléseit sorolja az új hazáról. A mentalitás lényege, hogy senki nem mászik bele a többiek intim szférájába, de képes elállni az utadat az áruházban neked háttal, mert ő telefonál. A ruházati boltokban nincs úgy ruha visszatéve, ahogyan az kinn volt, van hogy bokáig ruhában járnak. A közlekedés, parkolás, tömegközlekedés külön fejezetek, nem idézzük, érdemes elolvasni. A munkavédelem területén a magyar példát hasonlítja az angollal: a hazai az ötöde az ottaninak.
Tudom, hogy nem toronydarus, de a toronydarus magányossága jut eszembe róla, mint szerzőről. Ő ugyan monstrumok üléséből figyel, gondolkodik és szemlélődik, és néha azért kiszól a gépből, mintha itthon lenne a híres bakterház földjén:
"Szereti a tik a meggyet, ketten szeretünk mi egyet".

Az Örkény Színházban a most következő évadban is játsszák a bicskei darabot londoni színekkel. Mivel a díszlet mindössze asztal, szék, egy tálca sör - akár bicskei színpadon is érdemes lenne bemutatni.   100 perc, egy felvonás. Még nem láttam, de a következő évadban Komon Ági révén veszek két jegyet, mert ő e színház szintén bicskei kötődésű munkatársa.  

 

izing antal 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kösz Anti az írást. Ha hazamegyek mindenképp sörözünk egyet.
Ha valakinek kérdése van szívesen válaszolok.
@diggerdriver: @I.A.: Imádtam az előadást.Hol mosolyogva, hol könnyezve, hiszen ismertem az összes szereplőt akiről szó esik. Janikám boldog vagyok, hogy dajkálhattalak, babusgattalak a nővéreddel. Imádni voltál kicsinek, most pedig nagyszerű, igazmondó ember vagy. Boldog vagyok hogy elvittél minket az előadásra, köszönet érte.A téged alakító Epres művész úrról csak legekben tudok beszélni. Különleges előadás, a lélekig hatol.
süti beállítások módosítása