Michael Moore - született 1954. Flint, Michigan (USA) - egészen elképesztő fazon.

Éles eszű, laza, provokatív, van humora és finoman szólva nem konzervatív... Amikor Olaszországban a Ducati gyárban forgat, a gyáros egyszer a jólét szó használja. Mire Michael: a jólét szót kérem ne használja, mert az amerikai konzervatívok nem szeretik. (Ők se? - a szerk.)  

Oscar-díjas rendező, mellesleg író, színész, producer - a globalizáció, a nagyvállalatok, az erőszak, a fegyveres erőszak és saját hazája legnagyobb kritikusa. Ezt a filmjét tegnap láttam. A Sicko címmel 2007-ben kijövőt, ami az USA egészségügyi rendszerét, biztosítóit "tényfeltárta" - az első volt amit láttam tőle egy barátom nappalijában 2009 körül. Moore nevére érdemes rákeresni, aki még nem ismerné. 

Ez a bicskeiek blogján nem véletlenül megosztott mozija arra mutat rá, hogy Európától - sőt, Irántól és Tunéziától is - mennyi mindent tanulhatna az Egyesült Államok.... Pontosabban: majdnem mindenki tanulhatna mindenkitől.

Szóval ő majdnem azt mondja: nem fegyverrel kéne menni sehova, hanem jegyzetfüzettel, tanulni, megismerni, gondolkodni. (Jó azért ilyesmit kihallani manapság bármiből, mármint ebben az ordenáré néphülyítésben.) Nyilván nem a most is háború sújtotta övezetekre gondol ő, ahol mindenki mindenkinek ellensége. 

Számos társadalmi szférát érint, általában közszférákat, csuda tanulságos, velős beszélgetéseket tesz elénk. Még vágatlanul is szívesen megnézném. Tegnap láttam először,  s bár Magyarországon nem forgatott, hozzánk legközelebb Szlovénia ragadta meg (engem is+a finn oktatás) minden egyes európai országban begyűjtött megoldásait, amit az Államokba "visz", minálunk is érdemes lenne fontolóra venni. Egy-két kivétellel mindet.  A magyar nézőknél a norvég börtönviszonyok fogják legjobban lecsapni a biztosítékot....A legdrámaibb rész is ott született: a Breivik nevű 77 embert meggyilkoló lény ügye úgy jön a filmbe, hogy Moore egy kiskorú áldozat apjával beszél. A fiú a szigetről felhívta az apját.... Az utolsó beszélgetésük volt. Szarkupacnak tartja a fia gyilkosát ugyanúgy mint Moore, de nem ölné meg, akkor sem, ha tehetné, mert nem megy le a gyilkos szintjére, aki saját maga dönt mások életéről. Erről a szigetről azok menekülhettek meg, akik tudtak úszni. Az apa azt sajnálja, hogy a fia még nem tudott úszni. 

Végül azért - csak azért rögzítem ezt is, mert nagy divat az USA-utálat - szóval a legvégén hazafias módon azt is sorolja, mi jó jött onnan ide. S mivel itt nálunk elég nagy központi módi Európát magas lóról kezelni vagy egyszerűen lehülyézni  -  ez a film mindenképpen segíteni fog az öreg kontinens értékeinek jobb megismerésében.