Az alábbi vélemény 11 hónapja jelent meg a bicskeiek blogján.  A közlésünk után rendelte meg a városüzem a betonra az ízlésesebb fakeretet. Mára pedig elkezdték a keretek rögzítését, úgy féltucat már el is készült. 

 szt_istvan.jpg

2016.04.07. A fakeret gondolat sem érkezett túl régen, mert korábban a bicskei főutca lankáin keret nélkül, csak a zöldben külön gondozott virágágyások voltak, főként rózsák, de emlékezhetünk nagy terű írisz ültetvényekre is.  

Már a 6-8 éve behozott fakeretek sem mutattak semmiféle rendszert méret és elhelyezés tekintetlében - csak próbálták követni a korábbi nem kiemelt ágyások helyét, azokra rakták rá.

A mostani (2016. április) technika erősen szocreál, a zöld környezetbe egyáltalán nem illő megoldás a kockakő. Tájidegen mint csizma az asztalon.  Egy rendszer van benne, az úttól való egyenlő távolság. Mindez végignézhető, ha a főutcán a Tatai út felé tartunk és balra tekintünk.  

Nagyon furcsa következetlenség, hogy akkor, amikor a törekvés még a városban is az organikus megjelenés, akkor itt lehet ilyet is. Gasztro-út, borút, mezőváros, színek, erre szürkés zsalukővel rakatják körbe az ágyásokat. Vagy legalább lenne terméskőféle a maga eredeti alakjában. Ez  ízléstelen és ronda, de így virágosítunk mi Bicskén betonba virágot akció keretében, miközben alig kell egy falut tovább menni és faszerkezetű futballszentélyt találjunk szintén a főúttól balra.

De hogy ne legyen ennyire szomorú a vége: az áruháztól a benti óvodáig klassz az új flóra, a legszebb az aranyeső a bíróság előtt.    

A fakeretes virágoskert  is jobban illeszkedett a mezővárosi széles főutcánk lankás, hajdan kis házi legelőknek is használt területébe, amit a város jó ideje semmilyen szinten nem művelt - mint azt a mellékelt kép is jól mutatja.

A fa romlandóbb mint a kő, ez így igaz. De a fa organikus, természetközelibb, formája melegebb, barátságosabb, szebb. A fakeretet 5-10 évenként minden további nélkül cserélni lehetne, nem is kerülne talán annyiba, mint egy képviselő vagy polgármester éves szinten. 

A kockakőszélű kert a szocialista realizmus időszakát idézi, amikor az MSZMP Megyei Bizottságának lapjának buzgó és fiatal stábja számolt volna be a kockakőkert megszületéséről a 70-es 80-as évek fordulóján termelési riport műfajban, sőt, talán még versidézetet is betűz mellé szerkesztőjük egy nagyon nagy szovjet költőtől. 
 
Igen, a virágok mindenhogy szépek lesznek, a kőkockakeretben a vasbeton villanyoszlop mellet is, de fában még szebbek lennének, még jobban illenének a területre.
De legszebbek akkor lettek volna, ha a régi bicskei hagyomány felélesztésére törekedtek volna a testület részéről és egyszerűen virágágyásokat alakítottak volna ki, mint Bicskén a régiek. Akik gondozták az előttük lévő virágokat, ahogy egyébként a városban egyáltalán nem ritka ma sem.     

  

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása