Féléve lehet, hogy ajándékba kaptam egy fedélzeti komputert a bringámra. Sebesség, átlagsebesség, pontos, idő, össztáv. Utóbbi majdnem 498 km-n állt, amikor itthonról elindultam és 20 méteren belül attól a Táncsics utcai háztól váltott 500 km-re, ahová a szóban forgó nagylelkű ajándékozót a szülészetről (akkori bicskei albérletünkbe) hazahoztuk majdnem 22 éve. (Szabadítsuk ki börtönéből Táncsicsot!)

Gondoltam, kitekerek a Pócalá, mert arra az olvasói levélre, ami a Szondy utcai állapotokról adott hírt, érkezett egy olvasói kommentár, miszerint a bicskei határba ismételten okádék szemétdombokat hordott össze a nagyérdemű. Többször javasoltunk már állandó térfigyelést, mezőőrséget, utóbbi névlegesen megvalósult: összesen két emberre hárul az összes feladat, de a lényeg, hogy a polgármester és az alpolgármester fizetése már egészen rendben van.

Kezdjük a jóval: a gyurgyalagok löszfalas fészekrakó-helyének környéke tiszta.Pedig ez tele szokott leni. Pár apró szemét, kutyakajás zsák és szilánkok. Már az elején elfektettem inkább a bringát a bejövetelnél. Az 5-6 méteres löszfal aljából mintha termeltek volna ki anyagot. Olyan talajt is borítottak ide pár kupacban, ami biztosan nem itteni. Még valami kerti dísznövény maradéka is látszik. 

Az alábbi képen a Magyar Honvédelmi Szövetség hajdani lövészházához bevezető, de ma már lényegében megszűnt út eleje. Szilárd útburkolat néhány méteren, közkedvelt illegális lerakóhely nagyjából 1990 óta.  

Eddig jut a bicskei paraszt a bicskei határban ezen a szálon. Az ország egyik leggazdagabb emberének 3. bicskei fakapuja mellé a kerítésre ismeretlen tettes egy szatyor háztartási hulladékot akasztott. 

Az út mentén tucatnyi helyen az útra hajló bokrok alá dobott szutyok. Autó megáll, sofőr kipattan, csomagtartó fel, gyorsan kidobja és tűz. Nem szeretném dramatizálni, de a nagy kanyarban a bokrok alján, rejtekén régen láttam ennyi hordalékot. 

Ez a hajdani lövészház felé bevezető egykori út másik oldala. Gyerekkorunkba nyáron szinte minden nap jártunk erre. Ha nagy ritkán egy ilyen zsákot láttunk, már a fejünkhöz kaptunk. Az volt ám a zöld Bicske....  

Erről már mutattunk képet, de ebből a szögből még nem. A mélyben a mocsok mellett ott a szépség, a nyíló virágú olajfüzek virágai, aminek jó illatából már most is érezni haloványan. Egyszer egy kedves, nem bicskei barátnő, aki méheket tartott, azt kérte, mutassak már neki olajfüzes területet, mert feléjük nincs, s mert elrejtené ide a kaptárt egy-két napra vagy többre, hogy ezekből a virágokból gyűjtsenek, mert ezt szeretik, ebből aztán minőségi virágméz lenne. Ide is eljöttünk, akkor is volt szemét bőven, de nem ennyi. Aztán azt mondtam, kérjen engedélyt, ami hosszú idő és szerintem nem is kapna, de neki sürgős is lett volna a terület pedig - akkor kora tavasz volt - forgalmas, akár gyerekek is járnak erre plusz, ha ő itt pakolgatja a furgonjából ki vagy be a kaptárjait, aztán észreveszik engedély nélküli akciózását, hulladék ügyben is magyarázkodhat... Nézelődtünk azért másfelé is, mert a tó előtti töltés szintén olajfás és a nagyfeszültségű vezetéktől is távolabb van. 

Mézet azért kaptam a sajtomra. És az olajfüzek látványa - hát még az illata - azóta is a mézet hozza elő.Pedig ezek itt a képen végképp nem kaptárok.     

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.