Ausztriában a szórványtelepüléseken, ahol a lakóház a dombon, körötte szántó-spalét-legelő-tó és a szomszédok nem papucsban ugranak át egymáshoz, ott is van ám hagyomány, ott is van ám mezőváros, mégsem végeznek kerti hulladékégetést, mert az élni és élni hagyni elve mentén nem rontják azt a drága levegőt, ami a sajátjuk és másé is.
A minap egy remek előadás juttatta eszembe a
"közlegelők tragédiája" című elvi esetet, ami egy angol példabeszéd a közjó és az önérdek konfliktusáról. 10 gazda megegyezik: a köztulajdonú legelőn mindannyian 1-1 tehenet legeltetnek. Kezdetben napi 10 tehén ad napi 10 liter tejet. Aztán egy nyereségvágyó gazda titokban kicsap még egy jószágot legelni. Ennek következtében mind a 11 tehén 9 litert kezd adni naponta. A többi gazda nem szól érte, hanem ők is kicsapják a ridegbe a plusz állatokat - titokban. A tehenek sokkal kevesebbet adnak, a legelő is tönkremegy.
A levegőnk tragédiája abban különbözik ettől a sztoritól, hogy a füstölés senkinek semmit nem ad. Teljesen értelmetlen. Nem akar tudatosulni, hogy egy bika nagy forgalmú autópálya, egy főútvonal mellett lakunk, hatalmas a forgalom a városban, a kábelégetés rendszeres, a lakosság jelentős része akkora szegénységben él, hogy bármit eltüzel, ami meleget ad.
Fontos, hogy lapunk cikksorozata után, feltehetőleg ennek következtében - évente tízszer elviszik a kerti hulladékot. Mint hírül adtuk, sok helyen a múlthavi gyűjtés is az utcán áll. Egy olvasói vélemény szerint ez azért is lehetséges, mert a cégnél feltehetően nagyon sokat dolgoznak a fizikai állományban, de minden bizonnyal nagyon kevesen vannak és minden bizonnyal nagyon rosszul fizetik őket.
A városi pénzelosztás című fejezetbe most bele sem kezdek. Félszavakból is értjük egymást.
Izing Antal
Minden ősszel megtömöm diólombbal ezt a kb. 1 m3-es tyúkháló-keretet, majd kb. 3 évente egyszer kitermelem az alul összegyűlt érett levélkomposztot. Semmi más nem kell bele, csak lomb. Persze más levelek is mehetnének bele, de azok összeszedésével nem fáradok, inkább rábízom őket a természetre. Így nálam csak a diófa levelei mennek a lombkomposztálóba, ami egy mogyoróbokor alatt áll. Nagyobb szárazság idején néha meglocsolom, soha nem forgatom, mert így is tökéletesen elkorhad, porhanyós fekete föld lesz belőle. Így minimális munka van csak a diólombbal. A diólevélben található növekedésgátló anyag 1 éven belül lebomlik, az érett komposztban már rég nincs jelen. Így akár ültethetünk is a színtiszta diólevél-komposztba, vagy egyszerűen csak szétszórhatjuk a veteményesben vagy bárhol a kertben. Sokkal jobb így, mintha elégetnénk. Jobb a talajnak, jobb a levegőnek, jobb az embernek...
�
�
�
�
�
Friss kommentek