Most azt érzem, hogy megérte kitartani mellette és teljes erőből belefeszülni, hogy összejöjjön.

Még nem vagyunk készen, de a legnehezebb részen remélem már túl vagyunk.

Ha majd elkészül a teljes szerkezet, akkor 0,1W/m2K lesz a falak hőátbocsátási tényezője, ami megfelel a passzív ház kategóriának. A különbség, hogy nem használunk fel végtelen köbméter polisztirolt (valamennyit sajnos muszáj). Helyette lélegző, természetes anyaggal szigetelünk, aminek a faszerkezettel együtt is kb 1/7-1/8 a költsége mintha nikecellel vagy kőzetgyapottal akartuk volna ugyanezt elérni. (kb 800 ezer vs 5-6 millió).

Nem lesz szükség bonyolult szellőztető rendszerre. A szigetelés természetes, környezetbarát és lélegző anyag."

"A szalmát nem kell frissíteni. Ha nem éri víz, és sikerül a kártevőket távol tartani, akkor örök életű lehet. A legrégebbi ma is álló szalmabála házak 110-120 évesek. Azt hiszem az USÁ-ban és Franciaországban vannak a legöregebbek.

A vázat az építész tervezte, de erősen túl van méretezve. Valószínű, hogy fele ennyi anyagból is meg lehetett volna oldani.

A vázat mi építettük meg a barátokkal, rokonokkal. Kellett hozzá pár tisztességes szerszámot venni, és igényel némi barkács-jártasságot, de nem ördöngösség.

A váz téglán áll, ami alulról jól le van szigetelve víz ellen.

A vázszerkezet anyaga kb félmillió volt, de úgy érzem, hogy kb 350-ból is ki lehetne hozni. A bálákat lehet olcsóbban és drágábban is venni, de az egész házra kijön max 200ezerből. Plusz a csavarok, szerszámok, a kalákás segítők ebédje, teája, kávéja, utaztatása még mondjuk 100ezer. Maximum. Egy átlagos házat ilyen színvonalon leszigetelni bármi mással ennek legalább az ötszörösébe kerül.

Ja és szalmabálával meglévő épületeket is le lehet utólagosan szigetelni, ha elég hely áll rendelkezésre.

Mindenkinek csak ajánlani tudom!"