Ritka, mint a fehér holló, avagy rege a csodaszarvasról

Kedves Szerkesztő Úr!

Az alábbi történet esett meg velem az elmúlt hetekben. Reggelente futok. Itt ajánlanám fel a
lehetőséget a kedves olvasóknak, hogy kiszakadva a hétköznapok szürke monotonitásából, tegyék le
mobiltelefonjukat és tartsanak velem képzeletben. A reggeli tejfölös ködben indulok el. Nagyon
sejtelmes ilyenkor, feszülten mereng az ember maga elé, néha meglát egy sötétedő foltot és elkezdi
találgatni, hogy mi is lehet az vajon. Történt ez akkor is, amikor a szántóföld szélén körvonalazódott
egy autó. Közelebb érve látom, hogy SK rendszám - mellette két hálózsákba bújt ember feküdt. Így indultam
neki a frissen tárcsázott szántóföldnek, át az 1-esen és át az M1-es alatt a bicskei erdőbe, ahol tábla
figyelmeztet tilos a sporttevékenység. Mikor egy kört tettem a spalét mellett a tisztáson egy őz állt.
Vele szemben valami hasonló magas hófehér állat. Elindultak a találgatások a fejemben mi lehet az.
Egy darabig nem vettek észre, közeledtem. Biztos nagy fehér kuvasz kutya. De az mit bratyizik az
őzzel. Kecske? Birka? de az mit keresne itt. Hát persze, valamelyik tanyáról szökött el. Máskor is
találkoztam már itt birkával, ami elcsatangolt. Ekkor az őz észrevett szokásos ugrás és már benn is
volt az erdőben, de a fehér felém fordult és csak nagy sokára 2-3 másodperc múlva indult be az erdőbe. Mikorra
odaértem, ahol álltak, az őzet már látni nem lehetett, de a fehér állat még csak pár méterre húzódott
be az erdőbe, és mivel fehér volt nagyon jól lehetett látni. Meresztgettem a sós izzadságtól mart
szemem, ahogy csak tudtam a ködben, lélegzet visszafojtva, mert a párás leheletem is gátolt a tökéletes
látásban. Tovább folytatva az ötletezgetést, állt egy fa mellet és engem figyelt 5-10 s-ig. Aztán
elindult. Tudtam, hogy ez egy fontos pillanat, mert a mozgásából jobban megállapítható mifajta. Jól
megnéztem és egyértelmű lett. Meg voltam győződve, hogy ez bizony egy agancs nélküli albínó őz.
Nagyon meg voltam lepve, ilyet csak Németországban láttam Schwarzwald-i erdőben, több hasonló
társával együtt. Csak azok szarvasok voltak. Hazáig azon gondoltam, hogy írjam ezt meg. Délben
meséltem családi ebéd közben apósomnak, aki vadász. Meséltem fehér volt, mint a tányér. Rögtön
kérdezte, hol- láttam. Az nagyon ritka. Tökéletes trófea lenne...

Második rész

A szokásos körön kocogok megint, de semmi különös csak egy vadász autó köröz az erdőben. Lehet,
keresik a fehér őzet. Tehát jól láttam, nyugtattam magam, de még mindig nem írtam meg a
történetet. Előbb utóbb ki fogják lőni. Addig csak meg kéne írni, lehet többen tudnák még élőben
látni. Következő alkalommal elég korán sikerült elindulni. Nincs köd. A frissen tárcsázott szántóföld
kicsinál, süllyed a lábam benne, elrugaszkodni sem lehet róla. Elérek az erdőig. Bekanyarodok. Fejben
morfondírozok az útvonalon, mindig rögtönzök, merre legyen a kör, hogy ne legyen unalmas. Egy
elágazáshoz érve benézek az erdei útra és akkor valami furcsaságot láttok meg. Teljesen elütött az
erdőtől. Fehér. Keskeny, mint egy fatörzs. Messze van, földbe gyökerezik a lában. Visszafojtom a
lélegzetem is. Nem nagyon sikerül. Vagyis próbálnám. Dereng a pára a fejem körül a szemem előtt.
Meresztem, mint a múltkor. Mi az? Nem mozdul. Én sem. Figyelek, tudom ez türelemjáték lesz.
Talán egy perc is eltelt. Már kezdem magam hülyén érezni. Még mindig nem vagyok benne biztos,hogy ez nem egy fatörzs. Mintha picit megmozdult volna. Jól látom? Igen, megmozdult a felső része.
Megmozdította a fejét. Ez az a fehér őz - gondolom magamban. MEKKORA SZERENCSÉM VAN, HOGY
MEGINT LÁTHATOM. De ez mintha nem őz lenne. Ó, a fene enné meg, ez egy fehér ló. De mit keres ez
itt. Annyi lovas tanya van a környéken, ez lehet a legvalószínűbb. Simán lehet, hogy elszabadult és a
múltkor azért köröztek itt az autóval, mert keresték a lovat. Aztán egyszer csak megugrott, de csak
akkorát, hogy keresztbe állt az úton. Tökéletes. Itt a fehér állat. De valami nem stimmelt. Tisztán
kivehető a szarvas szerű agancsa. Nagyobb, mint egy őzé, de kisebb, mint egy szép nagy szarvasé.
Néz, aztán elindul. Megint valami nem stimmelt. Máskor, ha egy őz vagy szarvas meglát egy darabig
mozdulatlan, de ha veszélyt érez, árkon-bokron keresztül megindul. Ez nem. Mintha szelíd lenne.
Nem szalad be az erdőbe, ami az út mind két oldalán terül el. Elindul az úton tőlem távolodva. Utána.
50 m gyors futás. Megáll, visszanéz. Én is megállok, zihálok, ez Szarvas. De megint valami nem
stimmel. Furcsa a mozgása. Elindul, páros lábbal szökdel. Utána, kb. 30 m, kanyarodik az út, eltűnik a
szemem elől. Mire utolérem, és újra meglátom, megint megáll és visszanéz. De furcsa, hogy nem
szalad be az erdőbe, mint aki mutatni akar valamit. Persze, nem erről van szó. Megint megindul, de
most már be az erdőbe, még egy darabig tudom követni a szememmel, de nem is akarom kergetni.
Visszaállok a futó tempóra persze még párszor vissza-vissza nézek hátha meglátom. Már nem tűnik
fel. Kisebb csodának élem meg a látottakat. Pedig csak egy vad, ami fehér. Még jó, hogy nem írtam
meg az albínó őzes sztorit, amikor ez szarvas. Páros lábbal szökdelő, fehér, bár már nem hófehér,
mint a tányér- furcsa agancsú szarvas. Azóta az foglalkoztat, hogy lehet, hogy van egy albínó őz és egy
albínó páros lábbal szökdelő szelíd szarvas a bicskei erdőben…vagy ez egy és ugyanaz az állat volt? De
a múltkorit a mozgásáról azonosítottam be őznek és tuti nem volt agancsa. Kitudja? Persze futáshoz
nem hordok telefont, amivel rögzíthettem volna bármit is a két eseményből, de a fejemben minden
mozdulat meg van. Örök és kitörölhetetlen élmény. Ha arra jársz, talán Te is megláthatod.
Vadászokat kérem, ne lőjék ki, ha nem muszáj.

Harmadik rész

Reggeli futás. Korán van, nem merek az erdő felé menni, mert vak sötét minden. Száraz fagy van,
kellemes a futás, félek a hidegtől, de nincs gond, eddigi leghosszabb körömet teszem, kertvárosból,
Hegyikastély, szervizút, Csabdi kerékpárút vége, Bicske-Csabdi erdő között haza. Bicske-Csabdi erdő
között a szántó földön 16 őz reggelizik már világosban. Sokára vesznek észre, majd szépen lassan
kénytelenek miattam behúzódni az erdőbe. Fehér nincs köztük. Hazáig a szántóföldeken még ugyan
ennyit látok. 30 feletti őz az nem kevés. Másnap, nem másnaposan kicsit később indulok, már világos
van és szintén hideg. Át a végre megfagyott magágynak előkészített szántóföldön az erdőbe. az M1-es híd
előtt furcsa látvány fogadott, az ott hagyott szeméten kívül. A tegnapi 7 őz, amit ezen a területen
láttam bizonyára a fűben pihent, mert az összegubózott alakjukat lehet látni a deres fűben. Az
erőben gondolom, hogy nem fogok látni semmit. Olyan zajos a lábam alatt zörgő nedvesen
megfagyott avar, hogy messziről hallani lehet. Elérek az akácos és tölgyes közötti szakaszhoz, amikor
vadak riadnak meg nem messze tőlem. Itt már nincs avar, ezért vesznek észre későn. Négy vad
pattant fel, ebből három azonnal eliramodik. Gondolom, már sejtik, mi következik. Igen, köztük van a
fehér. A döbbenet akkor ér, amikor tudatosul bennem, hogy két fehér van. Az egyik a barnákkal
azonnal elszaladt. A negyedik viszont, mint az első esetnél még jól megnéz, aztán a többiek után
indul. Nincs agancsuk. Persze ezek pillanatok alatt történnek. Egy darabig még látom a fehéreket a
fák között, de hamar eltűnnek. Szóval kettő van, de még mindig nem tiszta számomra, hogy ezek
szarvasok, vagy őzek. A történtek után magamban szarvas teheneknek könyvelem el őket. De mit keresnek őzek társaságában? Nem értem. Ha természetes színükben pompáznak könnyű
megállapítani, hogy őz, vagy szarvas. De így, hogy fehérek. Még jó, hogy nem vagyok vadász…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.