A szomorúan is szép felvételek a Nagy Károly Csillagászati Közhasznú Alapítvány közösségi csoportjában láthatók.  

 Emelem kalapom Horvai Ferenc csillagász előtt, aki ennek a Birtoknak a sorsát már igen régóta szívén viseli minden érdek nélkül (!), először tudománytörténeti kutatásaiban találkozott vele és sok szakcikket is ír erről. Azt mondja, nem is szakterülete ez, "egyszerű érdeklődő", ez önmeghatározása. 

Horvai Ferenc éppen ezért tiszteletbeli bicskei, már ha számít ez néki.  Bizonyára. Tevékenységének köszönhetően erős kis amatőr csillagász kör alakult, aminek fogadó szerkezetét  a romokban heverő tudománytörténeti emlékeink jelentik. A csoport tagjai különböző országos- és világsikereket érnek például az asztro-fotózás területén. Lapunk közléseiben tiszteli ezt a munkát és törekvést, s közben azt is érzékelni lehetett a legutóbbi emlékkonferencián, hogy komolyan készülnek a választott vezetők - európai pályázati úton megszerzett támogatás segítségével -, hogy e "csillagközi" Birtokon a teljes lőszer mentesítés után kiépüljön valami vállalható a vállalhatatlan helyett. 

(Természetesen azok után, hogy a még mindig beázó általános iskola, aminél fontosabb a lelátó és úgy tűnik, a szoborcsoport is testhosszal vezet előtte, szóval azok után, ha az iskolát már rendezték nagyjaink.) 

A konferencia egyik legviccesebb egyben valóság közeli  pillanata a Magyar Csillagászati Egyesület elnökétől, Mizser Attilától származik. Előadása elején rögzítette ez a magas és nem rövid hajú, de kopaszodó 55 év körüli férfiú, hogy amikor ő ott áll benn a kocsijával sötétben, akkor ő nem sittet rak le éppen, hanem megfigyel. Talán még az autó típusát és színét is elmondta. Skodának talán talán csak Az én kis falum című filmremek doktori autója miatt gondolom. 

Horvai Ferenc lelkiismeretességére egy példa: egy csoport, amiről Feri is tudott, Bicskére ért. A Hegyikastélynál - amit legutóbb ismeretlen elkövetők feltúrtak és romboltak -, azonban egy szomszédos ország rendszámát  hordozó autó mozgott, a társaság tagjai pedig nem ennek az országnak a nyelvén, hanem egy másikon beszélgetve szemlélődtek. Fémkereső nem volt náluk. Pontosabban nem látták, hogy használtak volna detektort. Arra kért, nézzünk ki, ha tudunk, nehogy valami baj legyen és ne menjünk egyedül, nem tudhatjuk kik ezek. És mivel vendéget vártam, mivel kerékpárom van, s mert esett, elmondtam, hogy ez nekem ma sajnos nem fog menni. Azt azonban megtettem magamtól, hogy értesítettem a hivatalos szervet arról, hogy gyanús dolgok zajlanak a védett, önkormányzati területen, ahol védett romok állanak. No, és másnap már szégyelltem magam, ugyanezt mások is érezték, akik tudtak a dologról: itt vagyunk mi "nagy bicskeiek", akik ennyire nem vagyunk képesek, miközben ő valahonnan Pest-Budáról is a Birtok sorsát viseli a szívén.

Pont.

Bízom benne, hogy eléri célját, bízom benne, hogy a látványtervek nem csak a látványért vannak, hanem a megvalósulás követi, meg-va-ló-su-lás, és Horvai Feri megkapja munkájáért Bicske hivatalos elismerését is. Bár sejtem mit mondana. Nem kell.  Neki elég a Birtok méltó kezelése. 

ia 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.