Bicske, Kistószegi Gólyáink. Ahogy én emlékezem. A Kistószeg felett a pártház egyik kéményén volt sokáig egy gólyafészek, míg le nem bontották az egész épületet. Az SZTK van a helyén. Ezután költöztek a Gólyák a Bethlen Gábor utcába a 70-es évek elején - írja visszaemlékezésében Horváth József Bethlen Gábor utcai lakos. 

www_tvn_hu_c678bcd7deeaf76494018a72485e7bcb.jpg

Ide a házhoz közelebbi oszlopra fészkeltek és költöttek évekig.Állandóan le piszkították a házat,főleg az ablakot. Ezért az ÉDÀSZ áthelyezte az oszlopot fészekkel együtt. A fészek évtizedek alatt elkorhadt,í gy ingatag lett. A Gólyák féltek már rászállni, ezért elhagyták a fészket.

Ősszel a Tűzoltók segítségével le bontottuk a fészket és ezt a fészek alapot rögzítettük az oszlopra.Pihenni már rászálltak, de fészkelésre még nem használták,a gallyakat mi kötöztük rá. Az első költésükből 4-ből 2-őt ki löktek.Egyik túlélte, azt sikerült felnevelnem. A házunkkal szembe volt a fészek,a fióka nem volt elzárva. Szabadon mozgott az udvarba. Láthatták egymást a testvéreivel. Később szabadon repülhetett.Sokáig visszatért. Jártunk le a tóra,hogy gyakorolja az önállóságot. Mikor messzebb ment, próbáltam megszökni,nem nagyon sikerült,vagy leszállt mellém félúton hazafelé,vagy előbb hazaért mint én.Sietni kellett az önállósággal, hogy nehogy itt ragadjon, bár többen felajánlották, hogy adnak neki helyet télire és az etetésben is segítenek. De jól haladtunk, egyre többet volt távol. Majd csak éjjelre jött haza, később már éjjelre is ritkábban. Közben a testvérek is röpködtek és egyre többször keveredtek, látogatóba is ritkán jött, de jött bár már nem etettem. Csináltam gyűrűt, ráírtam az országot és az évszámot és a lábára húztam.Nem volt valami kezes madár, engem nem bántott, jóba' voltunk, de másokat megcsipkedett, ha simogatni akarták. Nyár végén elmentem egy hétre. Mikor hazajöttem, mesélték, hogy gyerekek megfogták és levették róla a gyűrűt. Meg is csipkedte őket.Ezután már a testvéreivel tartott.gyűrű nélkül, már csak sejthettem,hogy melyik lehetett az én madaram, már nem közeledett. Rosszulesett, de így volt jó, mert már önállóan meg tudott élni. Ez közel ötven éve volt, de a gólyáinkat látva sokszor eszembe jut,hogy valamilyen módon van-e közük az én Gólyamadaramhoz?

 

Horváth József

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása