Furcsán néztem rá kezdetektől. Hogy ez most komoly? Nem, ezt nem véleményezheted - mondtam magamnak, (mert pert indítok ellened, hogy attól koldulsz - fenyegettem meg magam). Több napig hallgattam is. 

Mindent megtettem, hogy ne legyen ellenérzésem. De egy estén a party time után ketten ballagtunk a Bocskain.

Az OTP elé is tettek egy ilyet. A virágok szépek. De maga ez a hasas, batár,  fémből készült virágtartó nélkülöz minden finomságot, már amit minden cserép gondozott virágocska magában hordozhat.

Hatalmas a kontraszt. A szocreál korszak, valamint "a vas és fém országa vagyunk", ez jutott eszembe, s hogy Dzsugasvili azért váltotta a nevét Sztálinra, mert az acélt jelent. Vesd össze: stainless.

El is neveztük ott a helyszínen szovjetszkaja szojuza -nak és Bajkonurnak is szegényt.

Az OTP-nél túl nagy teret foglal. Bármennyire 90 előtt épültek a környező házak, az a kis háromszögnyi parkocska a fehér kérgű, nem őshonos két nyírfájával és fenyőivel jóval cizelláltabb, többet mutat és jelent. 

Ma (vasárnap) előbb a SPAR előtt láttam, amikor kiszálltunk a kocsiból. Kedveseim - biccentettem a polgármesterek felé - ez nem fogja pótolni azt a jó öreg bicskei fát, amit innen csak és kizárólag önkormányzati engedéllyel lehetett eltávolítani, nyilvános indoklás, magyarázat nélkül! Aztán tekeregtünk autóval régi bicskei baráttal, aki régen nem itt él. És Felcsúton láttam még több ilyen állványt.

Minden tiszteletem a fémmunkásé, aki ezt létrehozta. Lerajzolni sem tudnám rendesen ezt a vázat. De hogy ez bicskei közterületen gáz, ez biztos. 70-es évek hurrá-virágtartója. Vagy még az is bőven finomabb volt. Hogy hol ebben a bicskeiség és a hagyomány? Hol ebben a természetes organikusság? Hol a mezővárosi motívum? Nem telefúrni kellene egy négyzetmétert  minél több darab virággal, hanem egy cserép jól elhelyezett virág is jobban hatna. Ebben van valami nagyzás. Valami megalomán. Lehet, hogy egy stadion körül jó mutat térelválasztónak a parkolóban, de a mi megszokott tereink zegjének-zugjának intimitásában olyan ez, mint satupad a nappaliban.  

Sajnos a katolikus templom elé is odakerült három darab, meg a Hősök terén is díszeleg. Előbbi helyen a biciklisek közlekedését (az iskolásokét is) veszélyesebbé teszi, mert nem biztosít ki-belátást. A templom (beálló kocsik nélkül, mondjuk este) engem az Utas és holdvilág című mű tereire is emlékeztető környezetét - lehet, hogy csak azért emlékeztet, mert annyira akarom, mert szerettem ezt a regényt a sosem meg nem jelenő  Ulpius Évával - templomkert, szobrok, a sajnos parkolónak használt viacolorral burkolt tér, a megújult templom stb. Ha valahol idegen és már-már ízléstelen ez a fémszerkezet mutatvány, akkor ott a templomnál feltétlenül az - gondoltam tegnap este a Prohászkán virágzó gömbjuhar (?) illatában tekerve, a látottakon spekulálva. 

Már néztem többször, milyen "jó" szimbóluma Bicskének az a tér: díszkőre futotta, mert mi aztán város vagyunk, meg szépek akarunk lenni, de az igénytelenség még mindig győz. A gigaforgalmú Budapesten, a Bazilikához nem engedik be parkolni az autósokat. Akinek ott az irodája, beballag.  Itt az országgyűlési képviselő is beáll.  

Igen, Felcsútról indulhatott hódító útjára a virágtartó. Ott már tavaly is volt. De alapvetően a széles főútjuk mellett, ott kevésbé zavaró, nincs erős kontraszt a nagy tér miatt.
Ráadásul hozzánk közvetve, így a gyártási árnál drágábban érkezhetett felcsúti, tehát nem bicskei termelőtől. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent és azt sem, hogy pontosan mennyibe került darabja ennek az ipari zónás hardver illusztrációnak. Nem tudhatom, miért nem találtak bicskei előállítót, ideillőbb méretet, organikusságot, természetességet. 

Azért, mert a szomszéd faluban ilyet láttak nagyjaink, nem lett volna muszáj ebből ide is hozni. Autonóm település vagyunk. Ne uniformizálódjunk. Hagyjuk meg nekik, ha ez nekik tetszik. Ha pedig virágváros szeretnénk lenni - miért ne? -  tegyünk tanulmányi kirándulást Nagyatádra vagy Gyulára, hogy Szegeddel már ne is provokáljam őket, Gyulát olvasónk írja. Nagyatád a leghátrányosabb helyzetű területek egyikén fekszik. Mégis gyönyörű. Igaz, a fiatalok és a középkorúak tömege év közben nincs otthon, ők nyugati rendszámú autókkal ünnepekre járnak haza. Olyankor dugók keletkeznek. Aztán jóféle csönd.        

Az hiszem, ezekhez az állványokhoz hasonló (nagy szabadságharcos) performance lenne olyan virágtartót létrehozni, aminek alapszerkezete egy-egy kordonelem.... Hű, de szeretnénk azt is. Olyan lenne, mint a puskacsőbe tolt virágszál. 

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.